17. rész ~ Timea Cames

A fejem szétszakadt, annyira lüktetett. A tegnapi piázás kissé megártott, de különösebben nem érdekelt. Felkeltem az ágyból - nem törődve, hogy a tegnapi cigi-és piaszagú ruhám volt rajtam -, beindultam a fürdőbe, kinyitottam a kis gyógyszeres szekrényemet, előkaptam az Aspirint, és le is nyeltem három szemet. Pár perc múlva jobban is lettem. A mostani kocsma, ahol eddig voltam, teljesen megváltozott. A hangulat, az alkoholok minősége. Egyszerűen megromlott... Soha többet nem akartam oda menni.
Ja, tényleg. Még nem is mondtam el, hogy egyáltalán ki is vagyok én. A nevem Timea Cames, 22 éves vagyok. New Yorkból költöztem ki Huntington Beach-re, még 17 évesen. Megmondtam anyáméknak, hogy már nem vagyok kislány, és elakarok költözni. Pár hónap múlva már Huntington Beach felé vezető gépen ültem. Boldogságom akkor a legmagasabb szinten volt. Végre kiszakadhattam abból a monoton családi házból.
Ki is vagyok én pontosabban, és hogy nézek ki? Van egy húgom, Kim, 7 éves. Anyám, Sally, apám, Nick. Mindketten 49 évesek. New Yorkban születtem, ott is éltem 17 éves koromig. Azóta - ugyebár - Huntington Beach-en élek, egyedül, pasi nélkül. Hát igen. Sose volt hapekom. De én nem vagyok valami hatalmas pasizós csaj. Különösebben nem is érdekelnek. Jól elvagyok egymagamban.
Na, térjünk át a kinézetemre: barna, hátam közepéig érő, kissé göndör hajam van. Végei be vannak festve pirosra. Imádom a tetkókat, van is pár. A csípőmre "Go to the party!" felirat van rám írva, a bal bokámon két galamb, a tarkómon két koktélpohár, a jobb karom meg telis-tele van rózsákkal. Ja, és a legfontosabbat kihagytam! A jobb bokámon van egy deathbat, felette hogy A7X. Nos, igen. Megveszek az Avenged Sevenfold-ért. Meg is tudtam, hogy jelenleg itt, Huntington Beach-en tartózkodnak. Nagyon kicsi az esélye, hogy találkozunk, de jaj. Bárcsak...
Odarohantam a szekrényhez, előkaptam egy szürke haspólót, amire egy "let's party!" van nyomtatva. Igen. Imádom a bulikat, a piát. Minden ami vad. Mindig is vadóc lány voltam, de ilyen szülők között?... Nem nagyon tudtam kibontakozni. Most viszont minden más lett. Már azt csinálok, amit akarok!
Felkaptam még egy koptatott rövidnadrágot, egy szürke Converse csukát, zsebre nyomtam a telefonomat, a pénztárcámat, a kulcsomat, majd kimentem a házból. Gondoltam keresek egy másik kocsmát, ha az eddigit megutáltam.

Vagy már egy órája sétáltam, amikor egy kis pub-ot láttam, ami épp nyitva volt. Benyitottam, senki nem volt bent, kivéve a pultos csajt. Odalöktem egy helló-t, majd rendeltem egy whiskyt. Mikor megkaptam, le is húztam. Jól esett megint valami alkohol a torkomnak.
- Mellesleg: hogy hívnak? - szólalt meg a csaj, én közbe merengtem a gondolataimban.
- Ja, bocs. A nevem Timea Cames, ismerősöknek csak Timi. Téged?
- Zoe Hope, haveroknak csak Zope. Mióta laksz itt? Eddig nem láttalak... - jegyezte meg frissen megismert
Zope.
- 5 éve költöztem ide New Yorkból.
- Ó, értem - bólogatott unottan Zoe. Láttam, hogy valami baja van. Akaratlanul meg kellett kérdeznem:
- Mitől vagy ilyen búval baszott?
- Semmi, te ezt nem értheted... - sóhajtott.
- Hát jó - jelentettem ki - Szerintem este benézek még valami vadabb bulira. De! Kaphatok még egy pohár whiskyt?
- Persze - mosolygott gyengén Zope. Odaadta a poharat, lehúztam, letettem némi pénzt az asztalra, majd eltűntem.

Este 7 óra. Gondoltam visszamegyek a pub-ba, ahol Zope-al összeismerkedtem. Valami vadítóbbat akartam felvenni, ezért felvettem egy mell alá érő pink pólót, egy fekete cicanacit, egy nyitott orrú fekete cipőt, egy fekete táskát. Kicsit kisminkeltem magamat, csak hogy kissé jobban nézzek ki. A táskába beledobáltam egy doboz cigit, az öngyújtóm, pénztárcát, telefont, kulcsot, magamra kaptam a fekete bőrdzsekim, majd elindultam. Nem nagyon akartam, hogy bárkivel is összejöjjek, egyszerűen szeretem, ha egy srác velem van. De csak flörtölünk, semmi más. Mint ahogy említettem: nem érdekelnek különösebben a pasik.
Találtam egy rövidebb utat, amivel csak fél óra kellett, hogy a pub-ba érjek. Benyitottam, és odamentem a pulthoz.
- Szia Zoe! - köszöntem neki.
- Szia Timi! De maradjunk a Zope-nál - mosolyodott el - Kérsz valamit?
- Igen, valami erősebbet.
- Pálinka megfelel?
- Hát hogyne! - nevettem. Zope oda is adta, én meg gyorsan lehúztam. Nagyon jól esett ez az erős ital, kellemesen kaparta a torkomat - Nincs itt valahol mosdó? - kérdeztem.
- De, ott a kék ajtó a női.
- Kösz - mondtam, majd igyekeztem a mosdó felé. Elintéztem a dolgomat, megcsináltam a hajam, majd kimentem. Visszaültem Zope elé. Beszélgettünk, közbe három pohár whiskyt is lenyomtam. Zope azt mondta nem kell fizetnem, mert nem ment azon az estén dolgozni a főnöke, és akkor úgy se tudja meg, hogy mi történik.
Miközben beszélgettünk, hirtelen Zope elfordult.
- Mi a baj? - nem válaszolt. Jobbra tekintettem, és vissza is néztem zavarodottan. Johnny, Syn, Matt, Zacky és Jimmy mellettem álltak. Az Avenged Sevenfold! Hogy lehetséges ez? Hány százalék esély volt rá?! Miközben még egy pohár whiskyt iszogattam, nem a srácok felé nézve, éreztem, hogy valaki mögöttem áll.
- Én is kérnék egy whiskyt - szólt egy mélyebb hang - És ennek a csinos lánynak is rendelnék egyet. Én fizetem - nevetett. Nem mertem hátranézni. Ki lehetett az?
Bambán bámultam előre, és le voltam fagyva. Hirtelen egy iszonyat jóképű arc volt előttem. Még jobban ledermedtem. De ki volt az? Matt!
- Na, mi van? Miért nem szólalsz meg? Talán túl jóképű vagyok? - nevetett Matt. Megráztam a fejem, Matt elvette iszonyat helyes arcát az enyém elől, majd hátrafordultam.
- M... Matt Shadows? Az Avenged Sevenfold énekese?!
- Hogy jöttél rá?
- Ilyen... Helyes arcot nem nehéz felismerni.
- He. Kösz a bókot! - nevetett - Nem akarsz egy kicsit... dumálni? Tudod... Ismerkedni, ilyenek - kérdezte Matt, kissé zavartan.
- De, lenne kedvem! - vigyorodtam el, mint a tejbetök. A többi tag meg csak halkan kuncogott a hátunk mögött, de mi nem törődtünk vele. Matt rendelt két üveg whiskyt, majd elkezdtünk beszélgetni.
- És... Hogy is hívnak?
- Timea vagyok. De maradjunk a Timiben.
- Timi... Hm. Igazán aranyos név - mosolyodott el.
- Köszi. A te nevedet nem is kell megkérdeznem.
- Megkérdezheted, ha akarod... - kacsintott Matt, én halkan nevettem.
Tovább beszélgettünk, már egy másfél üveg whisky elfogyott. Kicsit már meg is voltunk részegedve. Matt felkért táncolni. Matt Shadows-al táncoltam! Akár egy álom!
A parkett közepén roptuk. Matt közelebb húzott magához, együtt járt a testünk a zene ritmusára. Néha-néha megforgatott, de mindig közel voltunk egymáshoz. Igaz ami igaz, kissé dülöngélősen táncoltunk a sok pia miatt, de kit érdekel? Mégis csak egy kocsmában, ráadásul egy party kellős közepén vagyunk!
Matt hirtelen a fülemhez hajolt, majd valamit belesuttogott. Nem teljesen értettem, de mintha azt mondta volna, hogy izgalmat akar. Úgy jöttem rá, hogy felkapott két üveg whiskyt, megragadta a csuklóm, majd kihúzott. Az út közbe mindkettő whiskysüveg elfogyott, mindegyik a járdán végezte. Elértünk egy házba, Matt benyitott. Biztos az ő háza volt, vagy a fene tudja. A sok pia miatt innentől nagyrészt elmentek az emlékek. Annyira emlékszem, hogy:
Mikor becsapta az ajtót, nekidöntött a falnak, majd megcsókolt. Egyre hevesebben csókolt, főleg a nyakamat támadta puha, de erőszakos ajkaival. Az én számat is harapdálta. Mivel nem tudtam mibe nagyon beletúrni a fején - mivel alig van mostanában haja -, ezért tarkójánál fogva, még közelebb húztam magamhoz.

+18-as rész. Ha undorodsz tőle és/vagy nem szereted, akkor ne olvasd tovább a bejegyzést, és ne ócsárold! Köszönöm!

Még jobban csókoltuk egymást. Lekaptam róla felsőjét, majd hátát és hasát simogattam, főleg a hasával szórakoztam, főleg azok a kis kockák miatt. Matt rólam is lekapta a rövid pólómat, majd bevitt a hálóba, és lelökött az ágyra. Tovább csókolt, amikor én kiszabadultam csókjai fogságából.
- Mi a baj? - kérdezte lihegve, de vigyorogva Matt. Nagyon piaszaga volt, de nem érdekelt.
- Semmi... - mosolyodtam el, majd ismét ajkaira tapadtam.
Igazából az volt a probléma, hogy nem akarok hatalmas kalandokat. Főleg nem szexuálisat. De tudtam, hogy ezen az estén úgy is meg fog történni az ilyesféle dolog. De azon az éjszakán - megmondom őszintén - igen vágytam rá.
Mikor visszatértem ajkaira, most ő szabadult ki az én "ajakszorításomból", és leszedte a nadrágomat is. Melltartómmal bíbelődött, de végül sikerült megszabadítani tőle. Most én vettem át az irányítást: megfordítottam, így ő került alulra, de továbbra is hevesen csókolóztunk. Letértem ajkairól, majd felsőtestére leheltem apró csókokat. Majd hogy még nagyobb "terem" legyen, kibontottam övét, és leszedtem mindent róla, nadrággal együtt. Megfordított, majd felkészültem, hogy megtörténik.
Ajkaink továbbra is össze voltak ragadva, mintha pillanatragasztóval kenték volna össze.
Mikor belém hatolt, hatalmasat felsikítottam, körmeimet oldalába vájtam, emiatt ő fel is szisszent.
Egyre gyorsabban és gyorsabban mozgott bennem. Mind a ketten hatalmas sóhajok közt éreztük közelünkben az aranykaput. A végén már én irányítottam különböző módon: gyorsítást egyre hangosabb sóhajjal kértem, és ezt Matt rögtön meg is értette.
Végül egyszerre értük el a csúcsot. Matt rám dőlt, és rám mosolygott.

16.rész ~ Sophie Smith

- Mégis mit akarsz tenni? Elveteted? – kérdeztem.
- Te mit tennél a helyemben? 21 vagyok basszus, előttem az élet, nem akarok még gyereket. Nem tudnék gondoskodni róla, és nem is akarok – láttam Zope-on, hogy ideges, a takaró szélét gyűrögette.
- Ezt nem teheted Zope. Tudom, hogy nehéz, hogy még előtted az élet, de ha elveteted, a testednek ártasz. Na meg ha nem szeretnéd felnevelni, beadhatod egy árvaházba – rántottam meg a vállam.
- Sophie, érts már meg – szorította ökölbe a kezét Zope. – 21 vagyok. Ha megszülném, a testvérem is lehetne. Bulizni se járhatnék, és mégis ki lenne az apja? – nem hagytam, hogy befejezze, közbevágtam és másik érvekkel próbáltam tudtára adni, hogy tartsa meg a gyereket, de Zope nem engedett, így végül dühösen kisiettem a szobából. Keresztbe font karokkal siettem kifele a fehér épületből, nem igazán tudtam merre kéne elindulnom, hisz ezen a környéken még nem jártam előtte. Amint kiléptem az épületből, megtorpantam, így valaki teljes erejével nekem ütközött és elestünk.
- Leszállnál rólam? – szóltam oda a rajtam elterülő embernek.
- Boccs – nahát, ez Syn hangja. Miért nem lepődtem meg ezen? Amint leszállt rólam, kinyújtotta a kezét, hogy segítsen felállni, de ellöktem és magamtól feltápászkodtam. Syn tekintetét kerülve elindultam valamerre. Perceken belül kiderült, hogy jó úton megyünk, ugyanis megpillantottam egy ismerős pubot, mire még szorosabban keresztbe fontam a karom a mellem előtt, és a kocsmára nem pillantva siettem tovább. Syn még mindig kitartóan sietett mellettem, nem szólt hozzám és azt hiszem jól is tette.
Beléptem a lakásomba, leültem a kanapéra és csak bámultam a hamutartót az előttem álló kisasztalon. Gyorsan kikaptam a zsebemből egy szál cigit, az öngyújtót, majd boldogan szívtam bele a káros szenvedélyembe. Éreztem, hogy Syn helyet foglalt mellettem, kikapta a kezemből a cigit és beleszívott, de nem adta vissza. Felsóhajtottam, mire újra megismételtem a mozdulatot. Zseb, cigi, öngyújtó, boldogság, füst kifúj.

Egy forró zuhany mindig képes felfrissíteni, vagy épp elálmosítani. Csukott szemmel álltam, az arcomat a zuhanyrózsa felé fordítottam és próbáltam átgondolni az életem. Vagyis csak pár napot. Eszembe jutott Zope, Syn, Synyster cica, és ismét Zope. Nem is igazán tudom min sértődtem meg, egyszerűen csak kedvem volt sértődötten kirohanni a szobából. Sóhajtottam egyet, majd elzártam a vizet és kiléptem a hideg csempére. Gyorsan magam köré csavartam a törölközőt, majd besiettem a szobámba, hogy valami ruhát keressek, de bent már volt valaki. El is felejtettem, hogy Synyster Gates a lakásomban van.

 Egy hangos menydörgés vágta ketté a konyhába beálló csendet, miközben épp popcornt készítettem. Syn mögöttem épp horror mesét mesélt, én vigyorogva hallgattam, hisz egyáltalán nem volt ijesztő. A mikró csipogott, kivettem a pattogatott kukoricát és beleöntöttem egy nagy tálba, majd Syn kezébe nyomtam.
- Mindjárt megyek, csak keresek valamit inni – szóltam utána.
Mire beértem a nappaliba, Syn már helyet foglalt a kanapén, ölében a tállal. Undorító, véres, sikítós, öldöklős horror filmet néztük, a popcornt percenként tömtem a számba, miközben a takarót szorosan magamköré fontam. Egyáltalán nem volt ijesztő a film, de mindenre fel voltam készülve. Kint villámlott, dörgött, az ablakot az eső verdeste. A gyilkos épp egy szőke nőt akart hátulról megfojtani, mikor mögülem halk reccsenést hallottam, majd valaki megfogta a vállam és felsikítottam. Syn és még valaki felnevetett mire én idegesen felpattantam a kanapéról.
- Te barom. Megöllek – kezdtem el ököllel Matt hasát csapkodni, de úgy látszik nem használt.  – Egyébként is, hogy kerülsz ide?
- Syn hívott – mutatott a haverjára, mire Syn rám vigyorgott. Megforgattam a szemem, majd ismét helyet foglaltam a kanapén, de a filmre már nem tudtam koncentrálni, ugyanis Matt és Syn a másik oldalon egyfolytában beszélgettek.

- Matt, nem kéne már menned? – kérdeztem, miután vége lett a filmnek.
- Jajj, Sophie, nem is tudtad? – kérdezte nagy szemekkel Syn. Kérdőn rá néztem. – Matt azért jött, hogy hármasba csináljuk – kacsintott Syn.
- Óh, Syn, szóval elmesélted Mattnek, hogy milyen jó voltam az ágyban? – kérdeztem bájosan mosolyogva. Félszemmel láttam, hogy Matt vigyorog, úgyhogy Syn biztos csak viccelt. Megrántottam a vállam, majd Synyster cica kutatására indultam.

15. rész ~ Zope Georgana

Próbáltam összeszedni magam, de nem igazán sikerült. Közben Sophie is hívott, de nem volt kedvem beszélni vele, aztán inkább úgy döntöttem, veszek egy forró fürdőt és alszok. Kissé megnyugodva bújtam be az ágyba, és végre nyugodtan tudtam aludni. Nem ébredtem fel egyszer se, csak másnap, mikor az ébresztőm megszólalt.

-7 óra… Zope, ideje felkelned és dolgozni menned. –suttogtam magamnak Gyorsan felöltöztem, smink nélkül indultam melózni, ami nagyon nem jellemző rám. De most valahogy semmi kedvem nem volt azzal foglalkozni, hogy nézek ki. Mikor bementem Victor már ott volt.

-Na, mizu? Minden oké? –kérdezte egy mosoly kíséretében.

-Persze. Valószínűleg csak elrontottam a gyomrom, de már jól vagyok… -mondtam egy mosoly kíséretében. Igazából tényleg jobban voltam, bár a tudat, hogy terhes vagyok, és gőzöm sincs kitől… nos, nem valami kellemes. De legalább nem volt hányingerem. Egész nap csak ültem, és olvastam. Egy szál cigit se szívtam, és csak vizet ittam egész nap. Viszont estefelé megérkezett a szokásos banda, Johnny nélkül.

-Johnny is jön? –néztem Syn-re.

-Nemtudom. –ránotta meg a vállát Gates.

-A telefont nem vette fel, de küldtem neki sms-t, hogy jöjjön. –Zacky bátorítóan rám mosolygott. Nem igazán bíztam abban, hogy jön, pedig beszélnem kell vele. Ha nem jön, akkor majd… kitalálok valamit.

Egész este a pultban voltam, bár nem volt akkora forgalom, mint máskor. Épp a polcon rendeztem a poharakat, a pultnak háttal, mikor egy ismerős hangot hallottam magam mögül.

-Hey, Zope. –hátrafordultam, és egy ismerős srác állt előttem, de nem emlékeztem a nevére.

-Öhm, helló…. öhm. –próbáltam előkeresni az emlékeim közül, de tényleg nem tudtam hova tenni.

-Benji. Tudod mi… pár hónapja… lefeküdtünk. És beszélnünk kell. –mondta.

-Gyere… -mondtam, majd félrehívtam a pult mellé. Elkezdett hadoválni, hogy nem akar nekem gondot okozni, meg semmi, csak tudnom kell valamiről. Aztán arról kezdett el beszélni, hogy mikor lefeküdtünk, akkor összeveszett a nőjével, és már rohadtul elegem volt belőle.

-Mondd már, mert ha nem látnád, én dolgozok. –ordítottam rá.

-Nem használtunk gumit. De gondolom te szedsz valamit… -mondta halkan.

Én csak bámultam rá rémülten. Egy olyan pasitól vagyok terhes, akire nem is emlékszem? Ez nem lehet. Visszamentem a pultba, kiszolgáltam mindenkit, de kezdtem rosszul lenni. Egész nap nem ettem semmit, de Vic már lelépett és egyedül voltam.

Megkerestem a többieket, és Sophie-t félrehívtam.

-Ugye nem mondtad el nekik, mi bajom? –kérdeztem aggódva.

-Nem, dehogyis. Miért? –nézett rám két slukk cigi között.

-És véletlenül nem ismersz valami Benji-t? –próbáltam halkan beszélni, de csak annyira, hogy még hallja.

-Öhm, feltűnő hajú barom? De… Beszéltél vele? –nézett rám meglepve.

-Az előbb… Tőle vagyok… -a hangom elcsuklott és kezdett minden forogni, majd minden elsötétült.

A kórházban tértem magamhoz, valószínűleg másnap délután, mert sütött a nap. Körbenéztem, Sophie és Syn ott ültek az egyik oldalamon. Sophie azonnal felpattant hozzám, amint meglátta, hogy kinyitottam a szemem.

-Jól vagy Zope? –kérdezte aggódva.

-Azt hiszem. Mi történt? –tőle vártam a választ, de helyette egy ismerős hang válaszolt a másik irányból.

-Elájultál, és behoztak a kórházba. Pontosabban előbb felhívtak engem, és én hoztalak, mert mindenki részeg volt. Kimerültél, és gondolom semmit nem ettél megint. –a hang irányába fordultam, és Johnny állt mellettem.

-És a… baba? –néztem a hasamra.

-Neki semmi baja. –folytatta Johnny, és megfogta a kezem.

-Nem akarom… -néztem a plafonra, majd nagyot nyeltem.

-Mégis mit akarsz tenni? Elveteted? –nézett rám Sophie.

-Te mit tennél a helyemben? 21 vagyok basszus, előttem az élet, nem akarok még gyereket. Nem tudnék gondoskodni róla, és nem is akarok. –ideges voltam, mert tényleg nem akartam terhes lenni. Sophie próbált lebeszélni arról, hogy elvetessem, de csak annyit ért el vele, hogy összevesztünk, és dühösen kiment a kórteremből.

-Jobbulást, Zope. Sziasztok! –köszönt el Syn, majd barátnőm után ment.

Hatalmasat sóhajtottam, nem akartam senkivel összeveszni, de igazán megérthetnék, hogy nem akarok gyereket.

-Zope… Te sem gondolod komolyan, ugye? –ült az ágyamra Johnny.

-Mit? –néztem rá.

-Az abortuszt. –még mindig a kezemet szorította.

-Mit tehetnék? Nem akarok… Nem lennék jó anya. –elsírtam magam.

-Zope, majd kitalálunk valamit. –ölelt meg Johnny. Jól esett, hogy ő itt van velem, és megért valamilyen szinten. –Elmegyek egy kávéért. Neked hozzak valamit? –nézett vissza az ajtóból mosolyogva.

-Nem, köszi. De hazamehetsz, fáradt vagyok, aludni akarok… -mondtam, és folytattam volna, de közbeszólt.

-Itt maradok veled. Nem akarlak egyedül hagyni. –mondta, és kiment, én pedig elaludtam.

írta pandaa

14. rész ~ Sophie Smith

- Még a buli előtt haza kéne vinni Synystert, nem gondoljátok? – kérdezte Zope. Már nem voltam teljesen magamnál, de erre a kérdésre felkaptam a fejem, és rögtön a kezembe fogtam Synystert.
- Majd én haza viszem – mondtam, és már ki is siettem az épületből. Hamar hazavittem, a kisboltban vettem neki macska eledelt, amit konzervestül – persze kibontva - le is raktam neki a konyhába, majd visszasiettem a pubba, de valaki útközben megállított.
- Sophie, állj meg, beszélnünk kell! – fogta meg valaki hátulról a kezemet.
- Mit akarsz? – fordultam Benji felé. Az eddig annyira feltűnő – jobb oldalt fekete, bal oldalt rózsaszín, tüsis – haja, most sokkal egyszerűbb volt. Bár így is látszódott, hogy helyes arca van.
- Zoperól van szó. Tudod, a vörös hajú csajról a…
- Igen, tudom ki az a Zope – vágtam közbe. – Ki vele, mit akarsz? – raktam csípőre a kezeim.
- Hú, izé, lehet, hogy nem pont veled kéne megbeszélnem, de… - mély levegőt vett, körül nézett, majd folytatta. – Szóval te vagy az egyetlen lány ismerősöm.
- Úristen, mondjad már! – rivalltam rá.
- Pár hónappal ezelőtt lefeküdtem azzal a csajjal, mert akkor épp össze voltam veszve a csajommal, és nem védekeztünk – nézte a földet Benji.
- Éééés? Biztos szed fogamzásgátlót – vontam meg a vállam.
- Ja, izé – bólogatott. – Nem tudod, még mindig abba a pubba dolgozik?
- Nem, nem ott dolgozik, na csáó – intettem vissza, majd a pub felé siettem.
Amint visszaértem a pubba nem szóltam Zope-nak semmit. Nem hiszem, hogy szeretné, ha ez a srác ráakaszkodna, ráadásul most bulizunk. Hamar kiszemeltem magamnak egy pasit, bár képtelen voltam közel kerülni hozzá, ugyanis Syn állandóan megállított.
- Mit akarsz? - fontam keresztbe a karjaim.
- Hé, Zope, adj 2 üveg vodkát – szólt Syn, mielőtt hozzám fordult volna. Zope hamar kiszolgált minket, majd meghúztam a piát és Synre vártam, hogy végre megszólaljon.
- Mondanál végre valamit? – kérdeztem meg végül tőle.

Az estéből annyira emlékszem, hogy egész idő alatt Synnel voltam, hülyéskedtünk, és egyáltalán nem bántam. Persze ott voltak a többiek is, és kivételesen beszélgettem Zackyvel is.
- Jó reggelt, szépségem – ölelte át a derekam a mellettem fekvő ’idegen’.
- Mmmm – nyögtem. Épp a fejemre húztam volna a takarót, hogy eltakarjam a szemem a fény elől, mikor megszólalt a telefonom. Az éjjeliszekrényhez kaptam, felvettem a telefont majd beleszóltam.
- Mondd!
- Felébresztettelek? –kérdezte a hang.
- Ja, de nem gáz, amúgy is fel akartam kelni – dörzsöltem meg a szemem.
- El tudnál jönni velem dokihoz? – kérdezte Zope.
- Nem lettél jobban? –kezdtem aggódva.
- Nem… ami azt illeti pont, hogy rosszabbul vagyok – mondta, majd egy koppanást hallottam. Pár perc múlva újra beleszólt. – A pub előtt találkozzunk – és lerakta a telefont.
- Mennem kell – pattantam fel az ágyból. Syn aggodalmasan rám nézett, de nem kérdezett semmit. – Majd látogasd meg Synystert, és adj neki kaját. Tegnap óta nem kapott. Ja, esetleg vidd magaddal a pubba, vagy valami, ahogy gondolod – rántottam meg a vállam, majd magamra rángattam a pólóm. – Majd hívlak – mondtam, majd azzal a lendülettel becsaptam az ajtót, és a pub felé vettem az irányt. Hamar odaértem, Zope már beszélt a főnőkével, úgyhogy hamar el tudtunk indulni a kórház felé. Nem tudtam mit mondani, látszott, hogy Zope nincs jól, viszont én se voltam, még egy aspirint se vettem be, így hát nem tudtam neki segíteni. Amint beértünk a kórházba megszólalt a telefonom. Bocsánatot kértem Zope-tól, majd felvettem.
- Mi az?
- Sophie, minden rendben? – kérdezte Syn.
- Syn, te hívtál – vigyorogtam. – Persze, minden rendben, veled mizu?
- Synyster macskádról lenne szó – sóhajtott Syn. – Nem értek a macskákhoz szóval, gondoltam megkérdezlek.
- Mondd – kezdtem nevetve.
- Szóval felfalta az egész konzerv kaját, amit a szekrényben találtam, kaparja az ajtót azokkal a gyilkos karmaival, és most valami fura zümmögő hangot ad ki magából – szinte láttam magam előtt Syn finnyás arcát.
- Synyster dorombol – nevettem. – Syn, neked még sose volt macskád? Csak simogasd meg. Vagy vidd be a pubba, asszem’ Johnny ért a macskákhoz. De most vissza kell mennem Zope-hoz – nyomtam ki a telefont, majd visszasiettem a kórházba. Épp hogy megtaláltam azt a kórtermet ahova Zope-ot vittek, és épp hogy leültem, mikor nyílt az ajtó így hát felpattantam. Zope nem mondott semmit, csendben sétáltunk a patikáig. Az eladó pultnál álldogáltam, vártam, hogy Zope megtalálja azt, amit keres, majd mikor megtudtam…
- Terhességi teszt? – ennyit bírtam kinyögni.
- A doki szerint terhes vagyok, de még nem biztos. Ha igen, akkor nem kell semmilyen vizsgálat. – sóhajtott.
- Haza kísérlek, és megvárom, amíg kiderül, oké? – kérdeztem, ugyanis biztosra akartam menni én is, hogy nem az. Inkább legyen beteg, feküdjön ágyban még egy-két napig. De nem, egyszerűen nem lehet terhes. Főleg nem Benjitől. Hazafelé próbáltam megnyugtatni Zope-ot – meg magamat - vagyis össze-vissza beszéltem minden baromságot. Amint beértünk a lakásba, Zope rögtön a fürdő felé vette az irányt, én meg a falnak dőlve vártam, hogy kész legyen.
- Na? – kérdeztem azonnal, amint kilépett a helyiségből.
- Pozitív –mondta, majd azonnal ki is dobta a szemétbe a tesztet.
- És szerinted kitől van? – kíváncsi voltam, hogy kire gondol. Vajon tudja-e, hogy Benji nem védekezett.
- Hát, mostanában csak Johnny-val meg Pete-tel voltam –bámulta a plafont.
- Tuti nem Johnny-tól van… - mondtam, majd egyből a szám elé kaptam a kezem. Sophie, most az egyszer tartsd a szád!
- Miért? –nézett rám kíváncsian.
- Hát, mert… vele csak nemrég voltál, azt biztos nem mutatná még ki semmilyen terhességi teszt –mondtam gyorsan, ami legelőször az eszembe jutott.
- Igaz… megölöm Pete-et – amint befejezte a mondatot, megcsörrent a telefonja, de ki is nyomta. Gondolataimba merülve teát főztem, hogy mindkettőnket megnyugtasson. Megvártam míg megissza, majd elköszöntem tőle. Az első utam a pubba vezetett, de közbe felhívtam Synt.
- Hol vagytok?
- Mármint én és Synyter? A pubba. Igazad volt, Johnny ért a macskákhoz.


- Synyster – kiáltottam fel, amint beléptem a pubba. – Neked is szia Syn – vigyorogtam bájosan Synre, amint felállt, hogy megöleljen. – Igazából a cicámnak köszöntem – azzal fel is kaptam az asztalról Syn cicát.
- Hol voltál, egyébként? – kérdezte sértődötten Syn.
- Zope-pal a kórházba - Sophie, fogd be a szád!
- Még mindig nincs jól? Mi a baja? – kérdezte aggódva Johnny.
- Semmi komoly. Nyugi, életben marad – válaszoltam, miközben Synyster bajszos pofiját tanulmányoztam. – Éhes vagy, drágám?
- Engem bezzeg sose becézget – suttogta az orra alatt Syn, mire én aranyosan rá mosolyogtam és úgy tettem, mintha semmit se hallottam volna.
- Meglátogatom Zope-ot – szólt Johnny.
- Nem hiszem, hogy kíváncsi lenne rád – rántottam meg a vállam. – És biztos pihen, úgyhogy… - inkább nem fejeztem be a mondatot, ugyanis Johnny már elindult a kijárat felé. – Persze, ne hallgass rám! – kiáltottam azért még utána.
- Johnny mindig is a saját feje után ment, hagyd – mondta Syn lazán, majd belekortyolt a poharában lévő piába.
- Engem meg se hívsz? – ültem le vele szembe vigyorogva.
- Megértem én, hogy Zope haverjai vagytok, és, hogy néha-néha ingyen szolgál ki titeket. De macskát behozni tilos! – hallottam meg magam mellől egy férfi kiabáló hangját.
- Ugyan, talán allergiás a macska szőrre? – kérdezte Syn vigyorogva.
- Ennek a rohadt állatnak hullik a szőre. Gondolom nem akarsz macska szőrős vodkát inni – vágta keresztbe a kezét a pasas.
- Fúj, dehogy. Na, húzzunk innen, Sophie – ragadta meg a kezem Syn, majd kirángatott a pubból.
- Vigyük haza Synystert, nem nagyon szeret ölben maradni – már így is majdnem kiugrott a kezemből, így gyorsan hazavittük.

írta Frusa

13. rész ~ Zope Georgana

Nem igazán vettem ki a részem a beszélgetésből, sőt az esti buliról is leléptem. Nagyon szarul voltam, amint hazaértem, a mosdóba rohantam és hánytam. Kerestem valami gyógyszert hányinger ellen, aztán ledőltem a kanapéra aludni. Aznap éjjel alig bírtam aludni, óránként felébredtem arra, hogy hányingerem van… vagy épp fulladozok.

Másnap felhívtam Darlene-t, hogy el tudna-e jönni velem dokihoz, de nem vette fel. Így gondoltam felhívom Sophie-t, hátha… ő már felvette.

-Mondd! –szólt bele kómás hangon.

-Felébresztettelek? –kérdeztem halkan.

-Ja, de nemgáz, amúgy is fel akartam kelni. –mondta.

-El tudnál jönni velem dokihoz? –a fotel oldalát rugdostam közben.

-Nem lettél jobban? –hallottam, hogy már kissé felébredt.

-Nem… ami azt illeti, pont hogy rosszabbul vagyok. –a hangom elcsuklott és megint a mosdóban kötöttem ki. A telefon kiesett a kezemből, le a földre, én pedig térdre zuhantam a wc előtt. Hihetetlen, hogy mennyit képes az ember hányni még úgy is, hogy semmi nincs a gyomrában. Miután végre elmúlt a rosszullét –bár tudtam, csak egy kis időre lett vége-, megbeszéltem Sophie-val, hogy a kocsma előtt találkozunk, be kell ugranom szólni Victor-nak, hogy szabit veszek ki.

Sophie-val csöndben sétáltunk egymás mellett, én próbáltam nem rosszul lenni, ő pedig láthatóan nem tudott mit mondani. Amikor odaértünk a dokihoz, megszólalt a telefonja, szóval kiment telefonálni, engem pedig abban a pillanatban behívott az orvos.

-Szóval Miss… Georgana, mi a panasza? –nézett rám a doki a székében ülve.

-Pár napja szédülök, rossz a kedvem, ok nélkül… hányingerem van, és nem múlik el. –soroltam.

-Értem. –mondtam, majd megvizsgált. Elküldött vérvételre, de közölte, hogy van egy sejtése, mi bajom van.

-A tünetek alapján azt kell mondjam, maga terhes. –nézett rám komoly arckifejezéssel.

-Nem, az nem lehet. Mindig védekezünk a… partnereimmel. –próbáltam visszagondolni, a legutóbbi alkalmakra, de igazából nem emlékszem, hogy használtunk volna gumit.

-Szed fogamzásgátlót? –kérdezte.

-Nem… -hirtelen a földet kezdtem bámulni, legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. 21 éves vagyok, és valószínűleg terhes, ráadásul nincs komoly kapcsolatom, soha nem is volt.

Még mondott pár dolgot, aztán kimentem, Sophie abban a pillanatban felpattant, ahogy kiléptem az ajtón.  Mondtam neki, hogy előbb menjünk be egy patikába, aztán utána már hazamehet… viszont amikor a patikában terhességi tesztet kértem a nőtől, Sophie hatalmas szemekkel és leesett állal nézett rám.

-TERHESSÉGI TESZT? –nem tudtam eldönteni, hogy dühös vagy meglepett.

-A doki szerint terhes vagyok, de még nembiztos. Ha igen, akkor nem kell semmilyen vizsgálat. –sóhajtottam.

-Haza kísérlek, és megvárom, amíg kiderül, oké? –egyáltalán nem lettem jobban, de jól esett, hogy nem leszek egyedül.

Hazafele szintén egy mukkot se szóltam, Sophie viszont végig beszélt. Mindenről, csak hogy ne gondoljak a terhességre. Egyből a fürdő felé vettem az irányt, és elolvastam a dobozt, hogy működik. Pozitívot vagy negatívot mutat, így nem lesz nehéz rájönni, terhes vagyok-e vagy sem. A dobozon azt írták, kb. 5 percig kell várni, hogy megjelenjen az eredmény. A lábammal doboltam a padlón, és már Sophie is türelmetlenkedett, mivel bezárkóztam. Végre letelt az idő, és a tesztet bámultam. Kinyitottam az ajtót, ami előtt barátnőm állt.

-Na? –nézett felváltva rám és a kezemben lévő tesztre.

-Pozitív. –nyeltem egy nagyot, majd kimentem a konyhába, hogy kidobjam a fenébe ezt a szart.

-És szerinted kitől van? –nézett rám, miközben a fotelba zuhantam.

-Hát, mostanában csak Johnny-val meg Pete-tel voltam. –bámultam a plafont.

-Tuti nem Johnny-tól van… -mondta, majd egyből a szája elé kapta a kezét.

-Miért? –néztem rá.

-Hát, mert… vele csak nemrég voltál, azt biztos nem mutatná még ki semmilyen terhességi teszt. –mondta.

-Igaz… megölöm Pete-et. –amint kimondtam, megcsörrent a mobilom. Nem néztem meg ki volt, egyből kinyomtam. Sophie főzött teát –mert teát mindig tartok itthon, ha úgy alakul, hogy nincs nyugtatom, akkor a tea is megteszi-, majd miután megittam egy egész csésze teát, elment. Én pedig egész nap olvastam valami pszichológiai regényt, de nagy valószínűséggel bealudtam olvasás közben, mert arra ébredtem, hogy csengetnek.

Nagy nehezen odacammogtam az ajtóhoz és kinyitottam. Nagy meglepetésemre Johnny állt előttem. Minimum Darlene-re számítottam, alig beszéltünk mostanában.

-Szia! Sophie nem mondott semmit, hogy hogy vagy, és gondoltam megnézlek. –mosolygott.

-Gyere be. Kérsz valamit? –kérdeztem unottan, majd levágódtam a kanapéra. –Nyugodtan szolgáld ki magad, nekem most nincs erőm hozzá.

-Mit mondott a doki? Mi bajod van? –mintha nem mondtam volna semmit. Tényleg csak az érdekelte, mi van velem.

-Nem lényeg, rendbe fogok jönni. –hazudtam.

-De mégis mit mondott? Elküldött vizsgálatokra? Vagy valamit…? –nézett rám a fotelből.

-Nem beszélhetnénk másról? –kérdeztem, majd bekapcsoltam a tv-t, és igyekeztem nem foglalkozni a további „Mondd már el miért vagy beteg” kérdéseivel, bár kezdtem unni, és kezdett idegelni, de nem akartam elmondani neki.

-Terhes vagyok baszdmeg! –üvöltöttem neki sírva. Amint rá néztem, még jobban bőgtem, nem akartam, hogy a srácok közül bárki is megtudja.

-Pete-től, igaz? –nézett rám dühösen.                                 

-Az mindegy. –mondtam, és továbbra is sírtam. Csak nézett rám, láttam a szemében, hogy szánalmasnak tart, éreztem, hogy kezd egyre jobban undorodni tőlem. Aztán felállt, egy szó nélkül és az ajtó felé vette az irányt. Próbáltam maradásra bírni, megragadtam a karját, de olyan erővel húzta ki a kezeim közül, hogy majdnem elestem. Becsapta maga után az ajtót, én pedig nekidőltem és lecsúsztam a földre. És csak sírtam… megállás nélkül, egyre jobban.

írta pandaa

12. rész ~ Zope Georgana

Meglepett, amit láttam, mert Pete állt előttem. Leraktam a pultra a fánkot, meg a cuccom, és csak bámultam rá. Odajött elém, és mosolygott. Gőzöm sincs, hogy került ide.

-Hát te? Nem New York-ban kéne lenned? –eléggé összezavart a szitu.

-Nem mentem el, nem tudtam… Nem tudtalak itt hagyni. –végig a szemembe nézett.

Olyan fura volt ez a helyzet. Tényleg nem értettem, mi van most. Csak néztem rá, szótlanul, ő pedig átölelt, a fülembe súgta, hogy „Szeretlek!”, majd megcsókolt. Olyan gyorsan történt minden, hogy nem tudtam elfordítani a fejem, de egyből ellöktem.

-Hé, mit képzelsz? Én nem szeretlek! Csak szexeltünk. –undort éreztem, egyszerűen már nem tudtam barátomnak tekinteni. Utáltam emiatt. De magamat is.

Egy erős hangú torokköszörülést hallottam a hátam mögül, megfordultam, és a bejáratban Johnny állt. Láttam rajta, hogy zavarban van. A kezében szorongatta a kulcscsomómat, de nem mozdult egy tapodtat sem. Pár perc után odamentem hozzá, és kivettem a kulcsot a kezéből, majd rámosolyogtam.

-Bezártál? –kérdeztem tőle, miközben elraktam a táskába az említett tárgyat.

-Be. –mondta unottan.

-Nem vagy valami bőbeszédű. –nevettem zavartan.

-Ő ki? –biccentett a másik hím felé.

-Pete, a… egy barátom, akinek nem is kéne itt lennie. –a falat bámultam, nem néztem rá egyikükre se.

Pete elment, miután ordibáltam vele egy sort, aztán ott maradtunk Johnny-val, kettesben. Leültem a pultoz és elkezdtem fánkokat enni, aztán ő is leült mellém. Elétoltam a dobozt, hogy egyen, de csak bámult kifele a fejéből. Elővette a zsebéből a cigit és rá akart gyújtani, de kikaptam a kezéből az öngyújtót.

-Visszaadhatod… -mondta monoton hangon.

-Csak ha elárulod, mi a franc bajod van. –néztem rá.

Nem szól semmit, elém állt, és kivette a kezemből a gyújtót. Ezek után inkább nem firtattam a dolgot, láttam a szemén, hogy mi zavarja. Kiszolgáltam magam egy kis tequilával, és kerestem a táskámban füvet. Rágyújtottam és leültem az egyik fotelba. Johnny nem szólt semmit, sörözött és cigizett felváltva. Csak ült ott a pultnál, mint egy darab fa. Telefoncsörgésre riadtam, „miszter durcizom, ne szólj hozzám” mobilja csörgött, de nem vette fel, szóval gondoltam, majd én.

-Johnny Christ telefonja, miben segíthetek? –vigyorogtam.

-Te meg ki vagy? –Synyster… El is felejtettem a tegnap estét, hiszen ő is itt volt.

-Zope, tudod a pub-ból. –Johnny gonoszul nézett rám, de ugyanúgy folytatta a sörözést, eszébe sem jutott, hogy elvegye a telefont.

-Johnny? –kérdezte.

-Ő most épp durcizik, itt vagyunk a kocsmában. –ültem le Johnny mellé, és odaadtam neki a telefont, de ő lenyomta. Nem tudtam mit csinálni vele, kimentem a pub elé levegőzni a cigimmel.

Visszagondoltam az éjszakára, és kurvára nem emlékeztem semmire. Smároltunk, és képszakadás. Lefeküdtem Johnny Christ-tel és nem emlékszek rá… ilyen nincs.

-Basszameg. –éreztem, hogy elkezd folyni a könnyem, az ájulás fenyegetett, berohantam és hátramentem a raktárhelységbe. Leültem a sarokba, illetve lecsúsztam. Csendben sírok, így ez most sem volt másképp. Remegtem, és hányingerem volt. Nem tudom miért, de rosszul lettem, ami miatt még jobban sírtam. Mikor hallottam, hogy kint valakik beszélgetnek, rendbe hoztam magam, megtöröltem az arcom, és kimentem.

-Hát ti, hogy kerültök ide? –láttam meg Sophie-t és Syn-t. Mosolyt erőltettem magamra, bár mikor megláttam őket, egyből elfelejtettem az előbbi kis rosszullétet.

-Van egy meglepetésem. –Sophie az arcomba nyomott egy aranyos macsekot, aki egyből nyávogni kezdett. -Azt hiszem Synyster éhes. –mondta Sophie, mire elég béna fejet vágtam, nem értettem miről maradtam le.

-Mi van? –nevetett Sophie. -Synyster a cica.

-Semmi, semmi –nevettem én is. - Na add ide, majd adok én neki enni –kivettem Synyster-t a kezéből, és hátravittem a raktárba, hogy adjak neki kaját.

Amint leraktam a tálat, Synyster rátámadt a benne található kajára, és pár perccel később éhes szemekkel nézett rám –ugyanis a teljes mennyiséget elpusztította. Adtam neki még, majd leültem mellé, és elkezdtem simogatni.

-Mi bajom lehet? –ismét rámjött a hányinger, de leküzdöttem. Syn cica rám nézett, megnyalta a száját, és az ölembe feküdt, majd elkezdett dorombolni. Én meg csak simogattam és simogattam. Néhány perc után meguntam az egyedüllétet, megfogtam a cicát és kimentem a többiekhez.

-Nincs valakinél valami gyógyszer? –raktam le Synyster-t a pultra és körbenéztem a többieken.

-Minek? –bámult nagy szemekkel rám Syn.

-Rosszul vagyok. Hányingerem van, meg szédülök. –ültem le az egyik bárszékre, Johnny mellé, aki meglehetősen furcsán viselkedett, de amint meghallotta az előbbi mondatomat, aggódva rám nézett.

-El kéne menned dokihoz. Persze csak miután kiürül belőled a fű. –gyújtott rá Johnny egy szál cigire.

-Lehet… -a földet bámultam, magam sem értem miért, de féltem, hogy valami komolyabb bajom van.

írta pandaa

11. rész ~ Sophie Smith

Takarót magamköré tekerve rohantam ki a mosdóba, - párperces keresgélés után sikeresen megtálaltam - majd a WC felé hajolva vártam, hogy kijöjjön a tegnapi pia adag fele, de semmi sem jött. Szétszakadt a fejem a fájdalomtól, és ereztem, hogy a hasam se nyugszik meg, míg ki nem hányom legálabb a gyomrom negyedet. 10perces küszködés után felálltam, hisz semmi értelme nem volt a földön ülnöm, és a szekrények felé vettem az irányt. Fájdalomcsillapító, fájdalomcsillapító, hol lehet az a rohadt fájdalomcsillapító?! Végül tálaltam egy dobozzal, aminek majdnem a felet elhasználtam volna, ha nem állit meg valaki.

- Megakarsz halni, szépségem? - kérdezte az ajtófélfának dőlve Syn. - Kár lenne egy ilyen testért.

- Úgy gondolod... Szépségem? - kérdeztem mosolyogva, mire a kezemben lévő – most már csak pár darab - tablettát a számba tettem és lenyeltem. A többit Syn kezébe dobtam. - Ezt meg dugd fel magadnak - sétáltam ki a fürdőből.

Amint kitértem Syn látó, és halló köréből, felsóhajtottam. A világ legjobb pasija itt állt velem szemben félpucéran, én meg lekoptattam. Persze, inkább én 'szakítsak' vele, minthogy ő mondja, hogy ez csak egy éjszaka volt. Ugyanis tudom, hogy nem több. Gyorsan magamra kapkodtam a ruháim, majd az ajtó felé indultam, de Syn elállta az utam.

- Mit akarsz? - fontam keresztbe a karjaim.

- Most mi bajod? - nyúlt volna felém, hogy átöleljen, de ellöktem magamtól.

- Zope-pal találkozok, sietek - felemeltem az ujjam, hogy ne szóljon közbe, ugyanis láttam, hogy nyitja a szájat. - És csak egy éjszaka. Érted?

- Felöltözök, megvársz? - ennyit mondott, majd válaszra sem várva visszasietett a szobájába.

Halkan sétálunk egymás mellett, egyikünk se szólalt meg, csak a bakancsom ütemes dobogását lehetett hallani. Én keresztbe font karokkal sétáltam, Syn meg zsebre tett kezekkel jött mellettem, látszott, hogy elgondolkozott valamin.

- Úristen, de aranyos vagy! - sikítottam fel hirtelen, mire Syn láthatóan ugrott egyet. - Nem rád gondoltam - mondtam neki vigyorogva, majd az előttünk fettrengőző macskára mutattam. - Nincs nyakörve, biztos az utcán él - guggoltam le hozzá, mire az orrával elkezdte a kezem bökdösni. Megsimogattam, majd felvettem az ölembe, hogy közelebbről is megnézhessem. Az egész macska fekete volt, csak a szemei rikítottak ki, ugyanis azok zöldek voltak.

-Mit gondolsz? - fordítottam Syn fele.

- Aha, aranyos.

- Megtartom - vigyorogtam, majd mintha mi sem történt volna, sétáltam tovább. - Na és mi legyen a neved? - kérdeztem a macskától, mintha legalábbis tudna válaszolni.

- Batcat - válaszolta Syn, mire én nagyon értelmesen ránéztem.

- Miért pont batcat?

- Mert fekete - rántotta meg a vállát vigyorogva. Megráztam a fejem, majd valami másik néven gondolkoztam, mire vigyorogva Synre néztem.

- Megvan. Synysternek fogják hívni. Na, hogy tetszik az új neved, Synyster? - simogattam meg Synyster fültövét, mire ő felnyávogott. - Azt hiszem, tetszik neki.

- Zopeeeeee!!!! Itt vagy? Van egy meglepetésem! - nyitottam be a pubba. - Hahhooo! Van itt valaki? Szerintem nincsenek itt - néztem Synre felhúzott szemöldökkel.

- Johnny, te hogy kerülsz ide? - kérdezte Syn, hátam mögött valakitől, - gondolom Johnnytól - mikor mar épp elhagytam volna a pubot.

- Zope-hoz jöttem, de most valamiért hátra ment - mutatott a pult mögötti ajtóra.

- Ahha, van egy meglepetésem számára - dugtam Johnny arca elé Synystert.

- Wow, honnan van? - kérdezte mosolyogva.

- Az utcán tálalta - nézett rám szúrós szemekkel Syn.

- Hát ti, hogy kerültök ide? - jelent meg végre Zope is, mikor már épp visszavágtam volna Synnek.

- Van egy meglepetésem - mutattam a cicát Zope-nak is, mire Synyster felnyávogott. - Azt hiszem Synyster éhes - ahogy kiejtettem a cica nevet, Johnny és Zope nagy szemekkel rám néztek.

- Mi van? - kérdeztem tőlük nevetve. - Synyster a cica.

- Semmi, semmi - nevetett - Na add ide, majd adok én neki enni - kapta ki a kezemből Synystert Zope, és már el is tűntek az ajtó mögött.

- Mitől ilyen... fura? - néztem még mindig az ajtót, ahol előbb tűnt el Zope.

- Azt hiszi, lefeküdtünk - sóhajtott Johnny. - Aztán meg rávettem, hogy egyen, persze ő nem akart, de utána úgy falta, hogy azt hittem rosszul lesz.

- Hogy, hogy csak azt hiszi? - kérdeztem meglepetten. Hisz én is be voltam tépve tegnap este, de arra emlékeznek, hogy lefeküdtem-e Synnel vagy se.

- Hát, reggel együtt keltünk, aztán gondolom azt hitte, történt is köztünk valami. De ne mondjátok el neki, rendben? - nézett ránk szigorúan, mikor nyílt az ajtó, és Zope jött felénk Synysterrel a kezében.

írta frusaa

(következésképp most duplán én jövök, ha sikerül, hétvégén meg is írom mindkét részemet. -pandaa)

10. rész - Sophie Smith

Ebben a részben Frusa megajándékoz titeket élete legelső +18as írásával. Nem durván 18as, de ha téged ez taszít, undorodsz tőle, nem szereted, esetleg 18 év alatt vagy, akkor ne olvasd és/vagy ne itt kritizáld. Az elejét nyugodtan olvashatjátok, ha kezdődik a +18as rész, az jelezve lesz. Jó olvasást.

Az este egyre jobban telt, már nem zavart, hogy Synnel vagyok, nem zavart, hogy tánc közben minden lépésnél rátaposott a lábamra, csak élveztem, hogy átjárja a testem az alkohol, az émelyítő cigi füst és a boldogság. Átkaroltam Syn nyakát és apró csókokat leheltem rá. Persze ő csak mosolygott és táncolt tovább. Barom, biztos minden csaj ezt csinálja vele, és most én is. Felsóhajtottam és beleharaptam a nyakába, mire ő felszisszent, de én ezzel nem törődve folytattam tovább. Beletúrtam már amugy is felborzolt hajába, és közelebb húztam magamhoz. A zene ritmusára ráztam a csípőm, és próbáltam Synt is arra bírni, hogy mozogjon velem. Éreztem, hogy ő is élvezi a táncot, így gyorsan kiszakadtam a karjai közül és a pulthoz sétáltam. Zope Johnnyval volt elfoglalva, így kiszolgáltam magam egy vodkás üveggel. Meghúztam, majd visszafordultam a táncparkett felé, ahonnan épp Syn közelített felém, nagy vigyorral az arcán. Csípőjével nekiszorított a pultnak, egyik kezével átkarolta a derekam, másikkal pedig kikapta a kezemből az üveget, és ő is jól meghúzta. Ámúlva figyeltem, ahogy néhány elkószált csepp lefolyik az állán, és muszáj volt oda hajolnom, hogy lecsókoljam róla őket. Egyre feljebb haladtam az állán, elértem a szájához, ami már rég nem érintette az üveget, és amit csak súroltam az ajkaimmal. Felnéztem Syn szemeibe és láttam, mire gondol. Ördögien elmosolyodtam, majd ellöktem magamtól, és táncolva a tömegbe siettem. Persze Syn követett és hátúlról, a derekamat átkarolva rázta magát a ritmusra. Lehet, hogy már nem voltam magamnál és olyanokat tettem, amikre már most nem emlékszem, - holnap még ennyire se fogok - de abban biztos voltam, hogy nem akarok lefeküdni Synnel. Az elrontana mindent. Egyébként is, mióta barátkozok híres rocksztárokkal? Megráztam a fejem. Igen, már biztos, hogy nem vagyok magamnál, akkor szoktam buli közbe ilyeneken gondolkodni.
Rátettem a kezem az övéire, mire Syn kicsúsztatta a sajátját az enyéim alól, és rátette az enyémre. Óvatosan összekulcsolta az ujjainkat, de arca nem árult el semmit, csak mosolyogva táncolt tovább.
Sokáig táncoltunk, nem szóltunk egymáshoz, csak ráztuk magunkat a zene ütemére, mikor Syn elkezdett a kijárat felé húzni. Nem tudtam, hogy ellenkezzek-e vagy se, így hát hagytam, hagy vigyen oda ahova akar. Mielőtt kiléptünk volna a pubból felkapott pár vodkás üveget, és az én kezembe is nyomott egyett, majd húzott tovább.

+18as rész. Ha téged taszít, undorodsz tőle, nem szereted, esetleg 18 év alatt vagy, akkor ne olvasd és/vagy ne itt kritizáld.

Valahogy elértünk egy házhoz, ami messze volt a nyüzsgő várostól, házaktól, kocsmáktól. Útközben elfogyott két üveg vodka, aminek éreztem is a hatását. Syn hülyéskedett, ölelgetett, én meg mindenen csak nevettem. Bekeveredtünk a házba, majd a becsapódó bejárati ajtónak löktem Synt és a pólója alatt keztem el matatni, miközben a nyakát csókolgattam. Közben a piák lekerültek valahogy a földre, így Syn is nyugodtan tapizhatott. Végig csókoltam a nyakát, âllat még a fülét is megharapdáltam, majd egy mozdulattal lehúztam róla a pólót. Mielőtt bármit is tehettem volna, Syn felkapott az ölébe és besietett az egyik szobába, majd egy puha ágyban kötöttünk ki. Felém terpeszkedett, de nem hagyhattam, hogy ő vegye át az irányítást, így átfordítottam a hátára, és én kerültem felé. Lassan, apró csókokkal feltérképeztem a felsőtestét. Először a kulcscsontjait illettem leheletnyi puszikkal, majd a mellbimbóit, a hasát, de lejjebb nem tudtam, ugyanis a nadrág nem engedett. Elkezdtem az övvel bajlódni, ami pár másodperc után meg is adta magát. Lerángattam Synről a nadrágot, de ismét nem jutottam semmire, mert megint én kerültem alúlra. Syn lehúzta rólam a pólót, majd a melltartómmal küszködött, de azt is hamar lerángatta rólam. Nyelvével apró köröket rajzolt a felsőtestemre, halk nyögéseket váltva ki belőlem. A köldökömnél elidőzött egy kicsit, gyengén harapdálta a bőröm, majd lassan lehúzta rólam a rövidnadrágot és a tangát is. Mielőtt bármit is csinált volna, visszatért az arcomhoz és megcsókolt. Finoman az ajkait harapdáltam, tudtam mi fog következni, majd mikor belémhatolt, a hátába vájtam a körmeim, mire ő halkan felszisszent.
Először lassan, majd gyorsítottunk a tempón, mindketten sóhajtoztunk, az ujjaim a hajával babráltak, lábaimat átvetettem a derekán, hogy minél közelebb legyek hozzá. Syn homloka az enyémen nehezedett, ajkai az enyéimet súrolták, forró leheletétől kirázott a hideg. Melegem volt, és fáztam, remegtem, de élveztem. A végén már nem is tudom melyikünk irányított, mindketten gyorsítottunk, Syn hátát markoltam, ezzel is jelezve, hogy gyorsítson, végül egyszerre értünk el a csúcsra.

//Vigyoroghatnál, üvölthetnél örömödben, isteníthenéd a sorsot. De ha egyszer ott vagy a csúcson, akkor már csak aludni vágysz.//

9. rész ~ Zoe Hope Georgana

Nem igazán emlékszek, hogyan, de hazakeveredtünk, bár minden cuccom ott maradt a pub-ban –hál isten a kulcsom a kabátomban volt, amit magammal hoztam. Nagy nehezen sikerült bejutnunk a házba, és egyből a háló felé vettük az irányt Johnny-val. Végigcsókolta az egész testem, miután megszabadított minden ruhámtól. Visszatért az arcomhoz, lesmárolt, majd elkezdtem levetkőztetni én is őt…

Meg se lepődtem, hogy kibírhatatlan fejfájással ébredtem, délben. Az egész estéből csak pár részlet rémlik, Sophie, a banda, egyre több pia, Johnny, először a kocsmában, aztán nálam. Oldalra pillantottam, és Johnny ott szuszogott mellettem. Nem akartam felébreszteni, felvettem egy bő ujjatlan pólót, meg egy rövidnacit és kisiettem a fürdőbe valami bogyóért. Gyors megmosakodtam, aztán kimentem a konyhába, gondoltam csinálok valami kaját is a kávé mellé, rég ettem már valami normális kaját. Végül a tükörtojás-bacon kombó mellett döntöttem, mert csak ehhez volt itthon alapanyag. El kell mennem boltba. Épp a kajával bajlódtam, mikor valaki átölelt hátulról és egy csókot lehelt a nyakamra.

-Jó reggel, gyönyörűm! –suttogta. Kissé meglepett, elvégre nekem csak egy éjszakára kellett Johnny, persze nagyon bírom, meg minden, csak hát…

-Neked is… -mondtam együgyűen, majd mikor érezte, hogy kényelmetlen nekem így, elengedett és leült az egyik székre a pulthoz.

-Mi a kaja? –kérdezte boldogan, mire eléraktam egy adaggal, öntöttem kávét, és leültem mellé, egy bögre kávéval.

Ízlett neki, az tuti, ugyanis meg se szólalt, csak addig hagyta félbe a zabálást –mert szó szerint tömte magába-, amíg ivott a kávéból. Majd egy pillanatra rám nézett, lenyelte az épp szájában lévő dolgokat, lerakta a kezéből a bögrét, és teljesen felém fordult.

-Miért nem eszel? –elég aggodalmas hangszínt használt, közben a már üres bögrémre és a cigimre pillantott.

-Nem vagyok éhes. –vontam meg a vállam.

Nem szólt semmit, csak felállt, és hozott nekem kaját. Bár nem hagytam sokat, a nagy részét neki csináltam, vagyis az egészet, nem szoktam enni itthon. Igazából napok óta nem ettem, csak cigi, pia, fű, pia, cigi, kávé, fájdalomcsillapító, víz… Elém rakta a tálat, és szigorúan rám nézett.

-Akkor se fogok enni, apuci. –vigyorogtam, de láttam rajta, hogy komolyan gondolja. Nagy nehezen nekiláttam, végül is jól esett, és még éhesebb lettem, amit észrevett. Elővette a maradék bacont, tojást és csinált még nekem. Én csak néztem… Johnny Christ az én konyhámban csinál nekem kaját. Ilyen az életben nincs.

-Basszameg, tutu csak álmodok… -kezdtem el hangosan gondolkodni.

-Hmm? –nézett hátra, közben épp a kész reggeli-ebédemet szolgálta fel.

-Ja, csak… Te tényleg itt vagy, és kaját csináltál nekem? TE? –néztem rá nagy szemekkel.

-Úgy néz ki. Na, zabálj. –nevetett.

Elfogyasztottam a tükörtojás-bacon reggelimet és visszamentem a hálóba valami ruhát keresni. Egy fekete szaggatott farmernaci lett a választott, mellé egy sötétszürke szakadt pólót vettem, amin egy fekete kereszt díszeleg. Leültem az ágyra, hogy fel tudjam venni a csukámat, ami kivételesen egy Vans cipő volt, mikor egy huppanást éreztem az ágyon. Hátranéztem, Johnny beugrott az ágyba és magára húzta a takarót. Felálltam, és indultam a kocsmába, mert Darlene-ről nemtudok tegnap óta semmit, és itt sincs. Mielőtt kimentem volna a szobából, odadobtam miszter szexistennek a kulcsomat, hogy majd zárjon be és hozza el a kulcsot a kocsmába, és otthagytam.

Visszasiettem a pub-ba a telómért, és egyből felhívtam Darlene-t.

-Mondd. –szólt bele kicsit rekedt, fáradt hangon.

-Darlene, hol vagy? –kérdeztem.

-Itthon, mindent megoldottam, a kulcsot majd odaadom ma valamikor. De most alszok, ha nem gond, hosszú volt az estém. –és ezzel le is rakta.

Összeszedtem a cuccom, és átugrottam a szemben lévő pékségbe, vettem pár fánkot, és visszamentem a kocsmába, ahol olyan meglepetés várt, amire végképp nem számítottam…

írta pandaa

8. rész ~ Sophie Smith

Gyorsan felkapkodtam magamra a délután kirakott ruháim, és egypár kiegészítőt. Nagy, fekete karika fülbevaló, sok-sok karkötő és gyűrű, - amiket általában nem hordok, de ma úgy éreztem, ezek nélkül csupasz vagyok - és elindultam a pub fele. Nem siettem, hisz nem időre mentem, de így is hamarabb oda értem, mint máskor. Amint beléptem az ajtón, Zope felém intett, én meg a pult felé vettem az irányt. Megkínált vodkával, majd a barátnőjéről kezdett el fecsegni, a felét fel sem fogtam, de csak bólogattam, aztán felhozta Johnnyt meg a többieket, hogy én is találkozhatnék velük. Kösz, inkább kihagynám. Lehet, hogy imádom a zenéjüket, de semmi kedvem újra összefutni Synnel. Zope olyan sokáig győzködött, hogy kénytelen voltam rábólintani, mire ő vidáman vigyorogva, - mielőtt asztalhoz vitt volna pár piát - vissza szólt nekem, hogy 'Tudtam!'.

- Hé, itt vannak a srácok, gyere! - jött oda hozzám fél óra múlva Zope, miközben én épp egy sráccal flörtöltem. Felsóhajtottam, majd egy bajos mosollyal az arcomon kikaptam a srác kezéből a vodkát, és Zope után siettem. Persze addigra mar mindenki helyet foglalt, és az egyetlen hely Syn mellett volt. Szúrós szemekkel Zope-ra néztem.

- Na, nem ülsz le? – kérdezte vigyorogva Synyster.

- Melléd? Kösz inkább nem… - húztam fel sértődötten az orrom, de Syn megfogta a kezem, és lehúzott maga mellé.

- Azt mondtam nem! - rángattam ki a kezem Syn kezei közül, de ülve maradtam.

- Egy sört? - tolt elem egy söröskorsót Syn. Összehúzott szemekkel ránéztem, majd szótlanul elvettem a piát és meghúztam. Jól esett ez a hűsítő ital, ugyanis a sok embertől kezdett melegem lenni. Syn elkezdett mesélni valami csajról, meg tegnapi buliról, de én csak elfordítottam a fejem, és úgy tettem, mint aki nem hallja őt. Igazából nem tudom, miért játszottam a sértődöttet. Syn semmit se csinált, ami miatt durcizhatnék, de olyan jól esett, hogy próbált jobb kedvre deríteni, meg ölelgetett. Zope még több piát hozott, amik hamar elfogytak, úgyhogy a végen mar a pultnal kötöttünk ki, ahonnan sokkal könnyebb volt megszerezni az alkoholt. Zope hamarabb részegedett le, mint én, és láttam, hogy nagyon jól érzi magát Johnnyval. Táncoltak, nevetgéltek, így hát nagy lendülettel kiszabadítottam magam Syn karjai közül és Matthez indultam.

- Táncolunk, szép fiú? - kérdeztem nevetve, mire ő válasz nélkül megragadta a karom és táncolókhoz húzott.

Sokáig táncoltunk, beszélgettünk és nevetgéltünk, amikor a tömegben megláttam egy nagyon ismerős arcot. Ahogy megdermedtem a felismeréstől, hogy igen, ő az, véletlenül ráleptem Matt lábára.

- U, basszus, bocs - kaptam a szám éle a kezem. - Eltudsz menni egyedül a pultig? - kérdeztem, rá sem pillantva Mattre, ugyanis egész idő alatt 'rajta' tartottam a szemem.

- Persze, semmi gond - amint kiejtette ezt a száján, mar siettem is az alak fele.

- Emily? - érintettem meg a csaj vallat, mire ő megfordult. Pár percig bámultuk egymást, majd nevetve egymás karjaiba vetettük magunkat.

- Úristen, Sophie. Meg se ismertelek - nevetett Emily. - Mi történt a szép, hosszú hajaddal? És, hogy kerülsz ide?

- Ezt inkább én kérdezhetném - nevettem én is. - 5 éve csak úgy eltűntél, senki sem tudta, hogy hol vagy, a szüleid halálra izgulták magukat, én meg azt hittem valami bajod esett. Bár sejtettem, hogy nem, de azért ott motoszkált bennem - nyomtam el egy könnycseppet a szemem szélen, mosolyogva.

- Elegem volt az ottani életből, le kellett lépnem - vonta meg a vallat. - Sajnálom, hogy nem írtam neked, hogy nem jelentkeztem, de féltem, hogy elárulod a szüleimnek, hogy hol vagyok.

- Ugyan, semmi baj. Végül is 4 eves korunk óta ismerjük egymást, mindig számíthattunk egymásra, te meg egy levelet sem írtál, csak leléptél - kezdtem egyre jobban úgy erezni magam, mint 5 évvel ezelőtt. Mikor Emily eltűnt nyomorultnak és üresnek ereztem magam, és senkivel sem beszeltem. Ő olyan volt nekem, mintha a nőverem lett volna. Mar akkor jó ízlése volt, voltak PCi, tetkói, és mára már azt hiszem mindkettő bővült. Megragadtam a kezét és egy csendesebb asztalhoz húztam, hogy nyugodtan beszélhessünk.

Sokáig beszélgettünk, új dolgokat tudtunk meg egymásról, majd mögülem meghallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja.

- Sophieeeeeee! Sophieee, itt vagy?

- Ez csak Syn lehet - forgattam meg a szemem. Ahogy felálltam a fotelból, pont Synnel találtam szembe magam.

- Áááhhhh, pont téged kerestelek - vigyorgott Syn, majd átkarolta a derekam. - Nem ittál ma meg olyan sokat, mi? Látszik rajtad - nevetett, majd a pulthoz húzott, ahol a kezembe nyomott egy vodkás üveget. - Tessék, ez a tied, szívem - mondta vigyorogva, majd egy puszit nyomott az arcomra. Döbbenten álltam, és Synt figyeltem, mi a francot csinál. Biztos részeg, látszik rajta, na meg érezni is a pia szagot. Syn mosolyogva figyelt, mire én meghúztam az üveget. Sokkal jobb volt, már kezdett kiszáradni a torkom. Meghúztam még párszor, mire az egész elfogyott, én meg szomorúan Syn felé fordultam, aki egész idő alatt a kezemet fogta.

- Elfogyott - ráztam meg az üveget.

írta frusaa

7. rész ~ Zoe Hope Georgana

-Johnny? –kiesett a kezemből a könyv, annyira meglepett. Azt hittem Victor vagy Darlene az, de Johnny Christ-ra nem számítottam.

-Reméltem, hogy itt leszel. Jól vagy? –ült le velem szembe, miután kiszolgálta magát sörrel.

-Ezt pont te kérdezed? –nevettem. –Téged kellett összekaparni útközben minimum 50szer.

-Jó, kicsit sok volt a pia, lazultunk egyet a srácokkal. –nevetett őis, majd belekortyolt a sörbe.

Elkezdtünk dumálni, csak úgy mindenről, majd egy kis idő után odébb ment telefonálni. Nem igazán hallottam mit beszél, de vigyorogva jött vissza. Azt mondta, a srácokkal dumált, este benéznek egy kicsit lájtosabb iszogatásra, és bemutatna nekik is.

-Még mindig nem hiszem el, hogy ide jártok… Eddig miért nem láttalak titeket? –gondolkoztam el.

-Mióta dolgozol itt? –gyújtott rá egy szál cigire, amit kikaptam a szájából és beleszívtam.

-Hát… olyan 4,5 éve. De tegnapig nem láttalak titeket. –hátradőltem, és kifújtam a füstöt. Nem tudom miért, de egyáltalán nem voltam zavarban, pedig egy félistennel dumálok épp. Egész jól eldumáltunk, mikor betoppant Darlene, kissé ziláltan. Hiába kérdeztem tőle, mi van, nem válaszolt. Annyit mondott, hogy ha valaki keresni, nem láttam, azzal hátrament a mosdókhoz. Johnny-val egymásra néztünk, őt is meglepte a szitu. Pár perc elteltével egy hangos ajtócsapódásra lettem figyelmes, felálltam, hogy lássak valamit, mert teljesen levoltam csúszva a fotelbe. Egy félelmetes pasas állt velem szembe.

-Darlene itt van? –a hangja olyan ijesztő volt, hogy alig bírtam kinyögni egy nem-et, de végül sikerült. Egyre hangosabban üvöltözött velem, hogy ne hazudjak, és már fenyegetőzött, hogy ha hazudok neki, megöl, mire Johnny odaállt mellém, és higgadtan elküldte a francba a pasit. Nem szoktam az ilyenektől megijedni, de ebben a faszkalapban volt valami rémisztő. Miután meggyőződtem arról, hogy elment, bezártam az ajtót és hátramentem barátnőmhöz.

-Ki a fasz volt ez? –ültem le Darlene mellé a mosdó padlójára.

-Senki… -a hangja elcsuklott, és láttam, hogy a szemei vörösek a sírástól. Miután megnyugtattam, elmondta, hogy tartozik neki, de alig bírja fizetni a lakását is, pedig két munkahelye van. Mondtam neki, hogy segítek, ha gondolja, hozzám költözhet.

-Nem akarok zavarni, de elmennék… -jelent meg Johnny az ajtóban.

-Megyek. Te pedig nyugodj meg, kitalálunk valamit. –azzal visszamentem a kocsmahelységbe.

Elköszöntem Johnny Christ-től, Dalrene pedig előrejött, kissé még remegve. Elküldtem, hogy pakoljon össze, odaadtam neki a lakáskulcsomat, majd öntöttem magamnak egy jó nagy adag whiskyt.

Időközben beesteledett, és elkezdtek gyűlni az emberek, bár nem voltak olyan sokan, a pultnál ült pár undorítóan részeg pasi, akik folyamatosan fogdostak, amikor épp mentem az asztalokhoz. A bejárathoz pillantottam és megláttam Sophie-t, odaintettem neki. Egyből a pult felé vette az irányt, és én is mentem, amint leszedtem az asztalt.

-Vodka jöhet? –kérdeztem tőle.

-Aha. –mondta, majd öntöttem mindkettőnknek, és le is húztuk. Meséltem neki a délután történteket, és azt is, hogy Johnny be akar mutatni a többieknek, szóval jöhetne ő is majd. Kicsit vonakodott, de aztán rávettem. Rágyújtottam egy cigire, közben kiszolgáltam mindenkit, akit kellett. Az egyik asztalnál elkezdett fogdosni egy max 18 éves kisgyerek, nem bírtam levakarni magamról, aztán hátulról annyit hallottam: „El a kezekkel a nőmtől!”. A srác elengedett, hátrafordultam és Johnnyval néztem szemközt, mellette ott állt Syn, Matt, Zacky és Jimmy.

-Minden oké? –mosolygott édesen. Én csak vigyorogva bólintottam, és mondtam nekik, üljenek le valahova, azonnal megyek, viszek piát. Szóltam Sophie-nak, hogy jöjjön, közben a tálcára pakoltam sört magunknak. Odamentünk a srácokhoz, leraktam az asztalra tálcát, és leültem Johnny mellé. Sophie megállt, és csak bámult, már csak Syn mellett volt hely.

-Na, nem ülsz le? –vigyorgott Synyster.

-Melléd? Kösz inkább nem… -húzta fel az orrát újdonsült barátnőm, de Syn lehúzta maga mellé. Fura volt az egész, mármint, hogy a kedvenc bandámmal ülök egy asztalnál, de baromi jó volt egyben. Mindenről eldumáltunk, a zenéről, a bulikról, a tetkóinkról. A lájtos iszogatásból olyan lerészegedés lett, hogy alig emlékszem valamire. Az utolsó emlékem, hogy Johnny-val smároltunk, tapizott, fogdosott, a combomat simogatta, de egyáltalán nem zavart, sőt, még élveztem is…

írta pandaa

6. rész - Sophie Smith

Amint kiderült, a feltűnő hajú srácot Benjinek hívták, és épp tegnap szakított a csajával – bár kit érdekel – és bocsánatot kért a bunkó viselkedése miatt, majd táncoltunk. Nem volt annyira rossz vele a tánc, bár egész idő alatt a seggemet taperolta, meg a mellemet. Meghívott egy whiskyre, közben a szememet végig Synen tartottam, aki egy csajjal táncolt tőlünk nem messze. Benji csak beszélt, én bólogattam, meghúztam a piát, Benji még mindig beszélt, közben Syn elindult felénk, a vigyor nagyobb lett az arcomon, majd Benji elkezdte a nyakamat csókolgatni. A vigyor máris lehervadt az arcomról, de mire ellöktem magamtól, Syn már eltűnt. Olyan sokan voltak a pubban, és sehol sem láttam, közben Benji értetlenül nézett, majd amikor nem adtam semmilyen ellenkezésre utaló jelet, újra elkezdte csókolgatni a nyakam. Hol a lábamat simogatta, hol a mellemet fogdosta, és kezdett egyre jobban elegem lenni belőle. Még jó párszor meghúztam a pulton lévő whiskyt, ami nem is biztos, hogy az enyém volt, majd már annyira sok alkohol csúszott le a torkomon, hogy annyira nem is volt rossz, amit Benji csinált. Egyre jobban élveztem, majd a pult mögül egy csaj ránk szólt, hogy ne itt szexeljünk, menjünk szobára, így hát valahogy elkeveredtünk a srác házához.
Aspirin. Az első szó, ami eszembe jutott, mikor felkeltem. A fejem lüktetett, a szobába beáramló fény éles késként szúrt be a szemhéjam alá. Benji félig rajtam szuszogott, a keze átölelte a derekam, a lába a lábamon pihent. Kihámoztam magam alóla, majd elindultam megkeresni a fürdőt. Valahol kell itt lennie fájdalom csillapítónak. Feltúrtam az egész fürdőszobát, és egyetlen egy aspirint találtam. Felsóhajtottam, majd bevettem azt az egyet, utána visszasiettem a szobába, hogy megkeressem a cuccaim.
- Jó reggelt – hallottam meg egy ismerős hangot az ágy felől.
- Jobbat – feleltem, rá sem pillantva az ágyban fekvő emberre. Felkaptam a ruháim a földről, majd gyorsan magamra kapkodtam őket.
- Hova sietsz, szépségem? – dorombolt a fülembe Benji, miközben átölelte a derekam.
- El a kezekkel – pattantam fel az ágyról, ahova csak azért ültem le, hogy a bakancsomat kényelmesen vegyem fel. – Nem vagyok a szépséged, sem semmi másod! Vágod? – siettem az ajtó felé. – Sz’al cső – csaptam be magam mögött az ajtót.
Nem tudom hol voltam, milyen utcában, így hát az első dolog, ami eszembe jutott, felhívni egy taxiállomást, de akárhogy kutattam a telefonom után, nem találtam. Bedörömböltem az előbb elhagyott ház ajtaján, majd mikor senki nem nyitott ajtót, bekiabáltam.
- Benji, tudom, hogy itt vagy, nyisd ki! – dörömböltem tovább az ajtón.  Pár percen belül kinyitotta, én meg rá sem pillantva berohantam mellette a házba.
- Mi az, mégis többet akarsz? – dőlt neki az ajtófélfának, önelégülten mosolyogva.
- Elhagytam a mobilom – térdeltem le a földre, hogy jobban lássam.
- Nem hiszem, hogy itt lenne. Már tegnap sem találtad, de amint megemlítettem, hogy mehet még egy menet, el is felejtetted – rántotta meg a vállát. Az orrom alatt szitkozódva, arrébb löktem Benjit, majd kirohantam a házból. Ha itt nincs, akkor csak a pubban lehet. Fél órás keresgélés után, végül megtaláltam azt az utcát ahol a pub van, de az még zárva volt. Rágyújtottam egy szál cigire, hol neki dőltem a falnak, hol keresztbe fontam a karom, nem tudtam mikor nyit a kocsma, így hát rágyújtottam még egyre. Amint rágyújtottam a harmadik szálra, megjelent egy csaj.
- Nem 8kor nyittok? – siettem oda hozzá.
- Bocs, nem tudtam, hogy te vagy a főnököm – szólt vissza bunkón. Nem volt erőm visszavágni, hisz a fejem még mindig majd’ szétszakadt, ráadásul szükségem volt a telómra. Ha nem találom meg, anyám nem fog tudni felhívni, és annyi a külön életnek, annyi Huntington Beachnek, és annyi a Synyster Gates-cel való álmomnak.
- Éjjel elhagytam a telómat, muszáj megtalálnom – toporzékoltam. Nyisd már ki azt a rohadt ajtót!
- Ha meg is találod, szerintem annak már annyi – szólt utánam, amint berohantam a pubba. Nem érdekel, valahol itt kell lennie. Kis keresgélés után felpillantottam, és láttam, hogy segít nekem, majd újra hozzáálltam, hisz itt kell lennie.
- Basszus, pedig tuti itt hagytam el. Ha Syn nem jelenik meg… - nem hiszem el, Synyter Gates, ez a te hibád!
- Várj, Syn? Synyster Gates? – kérdezte meg hirtelen, bamba arccal, mire nevetésben törtem ki.
- Látnod kéne magad. Amúgy, ja, meghívott pár piára meg flörtöltünk – rántottam meg a vállam. Talán picit úgy mondtam, mintha örülnék neki, pedig egyáltalán nem örültem. Én nem csak egy éjszakás csaj akarok lenni az életében, ráadásul tapizáson kívül semmi más nem történt.
- Nem ez a telód? – mutatott fel egy kis tárgyat a pult mögül. Odasiettem és gyorsan megvizsgáltam, nincs-e valami baja.
- Áhh, de, köszi – mosolyogtam rá félig. Hé, várj! Azt mondta, hogy az egész banda? Valószínűleg most én nézhettem bambán, mert elkezdett röhögni.
- Te így gondolkodsz?
- Valószínűleg itt volt a banda, de miért? Ismered őket? – inkább nem vágtam vissza, sokkal inkább érdekelt, hogy ki ez a csaj, és, hogy honnan ismeri a srácokat. Sokáig elfecsegtük az időt, sokkal jobb fejnek tűnt így, mint ahogy először gondoltam. Lepillantottam a telómra, ami délután kettőt mutaott. Kicsit elszaladt az idő. Elköszöntem Zopetól, ugyanis így hívják a csajt, majd hazasiettem. Végülis jól alakult ez a buli.

írta frusaa

5. rész ~ Zoe Hope Georgana

Imádom, amikor üres az egész kocsma, és én hagyom el utoljára a helyet. Mindenki lelépett, nekem kell zárnom és majd délelőtt nyitnom. Megnéztem a telefonomon, mennyi az idő. Fél 4. Remek. Összeszedtem a cuccomat, és mentem bezárni. Kint pár méterre a bejárattól egy ismerős alakot láttam cigizni, az ellenkező irányba, mint amerre lakok. Gondoltam jobb, ha nem foglalkozok vele, szóval elindultam haza, de utánam szaladt.

-Hé, Zope. Ugye úgy hívnak? –nevetett kissé zavartan, miközben a cigije kiesett a kezéből. Gondolom elég sok pia lehetett már benne.

-Igen. De mennem kell, hulla vagyok, és holnap én nyitok, sz’al ha megbocsátasz… -kerültem volna ki, de nem engedte.

-Hazavihetlek? –villantotta meg a legédesebb mosolyát.

-Részeg vagy. –nevettem, miközben rágyújtottam egy cigire.

-Akkor hazakísérlek. Amúgy kérhetek egy szálat? –nézett rám bociszemekkel.

-Na jó, gyere. –indultam el, közben adtam neki egy szál cigit.

Az egész út alatt csak újabbnál újabb bagóra gyújtottam rá, nem volt se kedvem, se erőm dumálni. Meg hát úgy mégis, mit beszélhetnék Johnny Christ-tel? Végül 1 óra alatt hazaértünk, ami csak azért volt ilyen hosszú, mert vagy 3szor kellett összekaparnom a járdáról a szerencsétlent. A kapuban megköszöntem, hogy hazakísért, majd otthagytam. Amint beértem a hálóba befeküdtem az ágyba, úgy, ahogy voltam, és már aludtam is.

10 kor ébredtem, azzal a kicseszett fejfájással. Csodás. Gyors letusoltam, és kerestem valami ruhát, végül egy bikinifelső és a tegnapi naci mellett döntöttem. Felkaptam a táskám, és indultam a kinyitni a pub-ot, bár továbbra sem értem minek. Útközben beugrottam egy kávézóba egy jó erős fekete kávéért, aztán siettem tovább. Mikor odaértem a bejárathoz egy elég másnaposnak tűnő csajszi toporzékolt, kb annyi idősnek nézett ki, mint én. Épp cigizett, és mikor meglátta, hogy nyitok, odajött.

-Nem 8kor nyittok? –kérdezte bunkón.

-Bocs, nemtudtam, hogy te vagy a főnököm. –flegmáztam vele én is. Na nehogymár egy ilyen kis leszakadt csaj mondja meg, mit csináljak.

-Éjjel elhagytam a telómat, muszáj megtalálnom. –szúró pillantásokat intézett felém, majd mikor sikerült kinyitnom, berohant.

-Ha meg is találod, szerintem annak már annyi. –mondtam, miközben lepakoltam a pulthoz, majd segítettem neki keresni a telefont. Elég idegesnek tűnt, szóval nem firtattam a dolgot, inkább pakolás közben mindent megnéztem, hátha meglesz.

-Basszus, pedig tuti itt hagytam el. Ha Syn nem jelenik meg… áhh… -totál kétségbeesett.

-Várj, Syn? Synyster Gates? –néztem rá, gondolom elég furán, mert elkezdett röhögni.

-Látnod kéne magad. Amúgy ja, meghívott pár piára meg flörtöltünk. –vigyorgott, mintha ő lenne az egyetlen csaj, akire Syn rámászott.

-Akkor gondolom az egész banda itt volt… Nem ez a telód? –vettem fel a pultnál a földről egy látszólag ép mobilt.

-De! Áááh, köszi. –gyors végignézte, hogy egyben van-e, aztán megint rámnézett, amin röhögnöm kellett, mert most ő vágott hülye fejet.

-Te így gondolkodsz? –röhögtem.

-Valószínűleg itt volt a banda, de miért? Ismered őket? –ült le a pulthoz, gondoltam töltök neki valamit, úgyhogy két pohár vodkát töltöttem.

-Nem, csak Johnny-t. Tegnap rám mozdult, aztán hazakísért. –húztam le a piát, ő meg nagy szemekkel bámult. Végül egész jól eldumáltunk, pedig tényleg elég züllöttnek néz ki a csaj.

-Amúgy most költöztél ide, vagy mi? Még nem láttalak erre… -vettem el a cigimet, és rá is gyújtottam.

-Ja, nemrég jöttem. Sophie vagyok. És te mióta élsz itt?–mosolygott.

-Zoe, haveroknak Zope. 16 évesen jöttem ide… -kezdtem bele. Végül mindenről beszélgettünk, magunkról, az Avenged Sevenfold-ról, pasikról… Jó volt végre csalódni valakiben. Mármint kellemesen, mert hát az ideköltöző fiatalok nagyrésze egy teljesen lecsúszott drogos picsa, és nem lehet velük beszélgetni. Órákig dumáltunk, aztán mondta, hogy mennie kell, de este tuti benéz pár piára. Én pedig elfoglaltam az egyik fotelt a pult mögött, zenét hallgattam és elkezdtem olvasni a tegnapi könyvet megint, amikor valaki megkocogtatta a vállam…

írta pandaa