10. rész - Sophie Smith

Ebben a részben Frusa megajándékoz titeket élete legelső +18as írásával. Nem durván 18as, de ha téged ez taszít, undorodsz tőle, nem szereted, esetleg 18 év alatt vagy, akkor ne olvasd és/vagy ne itt kritizáld. Az elejét nyugodtan olvashatjátok, ha kezdődik a +18as rész, az jelezve lesz. Jó olvasást.

Az este egyre jobban telt, már nem zavart, hogy Synnel vagyok, nem zavart, hogy tánc közben minden lépésnél rátaposott a lábamra, csak élveztem, hogy átjárja a testem az alkohol, az émelyítő cigi füst és a boldogság. Átkaroltam Syn nyakát és apró csókokat leheltem rá. Persze ő csak mosolygott és táncolt tovább. Barom, biztos minden csaj ezt csinálja vele, és most én is. Felsóhajtottam és beleharaptam a nyakába, mire ő felszisszent, de én ezzel nem törődve folytattam tovább. Beletúrtam már amugy is felborzolt hajába, és közelebb húztam magamhoz. A zene ritmusára ráztam a csípőm, és próbáltam Synt is arra bírni, hogy mozogjon velem. Éreztem, hogy ő is élvezi a táncot, így gyorsan kiszakadtam a karjai közül és a pulthoz sétáltam. Zope Johnnyval volt elfoglalva, így kiszolgáltam magam egy vodkás üveggel. Meghúztam, majd visszafordultam a táncparkett felé, ahonnan épp Syn közelített felém, nagy vigyorral az arcán. Csípőjével nekiszorított a pultnak, egyik kezével átkarolta a derekam, másikkal pedig kikapta a kezemből az üveget, és ő is jól meghúzta. Ámúlva figyeltem, ahogy néhány elkószált csepp lefolyik az állán, és muszáj volt oda hajolnom, hogy lecsókoljam róla őket. Egyre feljebb haladtam az állán, elértem a szájához, ami már rég nem érintette az üveget, és amit csak súroltam az ajkaimmal. Felnéztem Syn szemeibe és láttam, mire gondol. Ördögien elmosolyodtam, majd ellöktem magamtól, és táncolva a tömegbe siettem. Persze Syn követett és hátúlról, a derekamat átkarolva rázta magát a ritmusra. Lehet, hogy már nem voltam magamnál és olyanokat tettem, amikre már most nem emlékszem, - holnap még ennyire se fogok - de abban biztos voltam, hogy nem akarok lefeküdni Synnel. Az elrontana mindent. Egyébként is, mióta barátkozok híres rocksztárokkal? Megráztam a fejem. Igen, már biztos, hogy nem vagyok magamnál, akkor szoktam buli közbe ilyeneken gondolkodni.
Rátettem a kezem az övéire, mire Syn kicsúsztatta a sajátját az enyéim alól, és rátette az enyémre. Óvatosan összekulcsolta az ujjainkat, de arca nem árult el semmit, csak mosolyogva táncolt tovább.
Sokáig táncoltunk, nem szóltunk egymáshoz, csak ráztuk magunkat a zene ütemére, mikor Syn elkezdett a kijárat felé húzni. Nem tudtam, hogy ellenkezzek-e vagy se, így hát hagytam, hagy vigyen oda ahova akar. Mielőtt kiléptünk volna a pubból felkapott pár vodkás üveget, és az én kezembe is nyomott egyett, majd húzott tovább.

+18as rész. Ha téged taszít, undorodsz tőle, nem szereted, esetleg 18 év alatt vagy, akkor ne olvasd és/vagy ne itt kritizáld.

Valahogy elértünk egy házhoz, ami messze volt a nyüzsgő várostól, házaktól, kocsmáktól. Útközben elfogyott két üveg vodka, aminek éreztem is a hatását. Syn hülyéskedett, ölelgetett, én meg mindenen csak nevettem. Bekeveredtünk a házba, majd a becsapódó bejárati ajtónak löktem Synt és a pólója alatt keztem el matatni, miközben a nyakát csókolgattam. Közben a piák lekerültek valahogy a földre, így Syn is nyugodtan tapizhatott. Végig csókoltam a nyakát, âllat még a fülét is megharapdáltam, majd egy mozdulattal lehúztam róla a pólót. Mielőtt bármit is tehettem volna, Syn felkapott az ölébe és besietett az egyik szobába, majd egy puha ágyban kötöttünk ki. Felém terpeszkedett, de nem hagyhattam, hogy ő vegye át az irányítást, így átfordítottam a hátára, és én kerültem felé. Lassan, apró csókokkal feltérképeztem a felsőtestét. Először a kulcscsontjait illettem leheletnyi puszikkal, majd a mellbimbóit, a hasát, de lejjebb nem tudtam, ugyanis a nadrág nem engedett. Elkezdtem az övvel bajlódni, ami pár másodperc után meg is adta magát. Lerángattam Synről a nadrágot, de ismét nem jutottam semmire, mert megint én kerültem alúlra. Syn lehúzta rólam a pólót, majd a melltartómmal küszködött, de azt is hamar lerángatta rólam. Nyelvével apró köröket rajzolt a felsőtestemre, halk nyögéseket váltva ki belőlem. A köldökömnél elidőzött egy kicsit, gyengén harapdálta a bőröm, majd lassan lehúzta rólam a rövidnadrágot és a tangát is. Mielőtt bármit is csinált volna, visszatért az arcomhoz és megcsókolt. Finoman az ajkait harapdáltam, tudtam mi fog következni, majd mikor belémhatolt, a hátába vájtam a körmeim, mire ő halkan felszisszent.
Először lassan, majd gyorsítottunk a tempón, mindketten sóhajtoztunk, az ujjaim a hajával babráltak, lábaimat átvetettem a derekán, hogy minél közelebb legyek hozzá. Syn homloka az enyémen nehezedett, ajkai az enyéimet súrolták, forró leheletétől kirázott a hideg. Melegem volt, és fáztam, remegtem, de élveztem. A végén már nem is tudom melyikünk irányított, mindketten gyorsítottunk, Syn hátát markoltam, ezzel is jelezve, hogy gyorsítson, végül egyszerre értünk el a csúcsra.

//Vigyoroghatnál, üvölthetnél örömödben, isteníthenéd a sorsot. De ha egyszer ott vagy a csúcson, akkor már csak aludni vágysz.//

9. rész ~ Zoe Hope Georgana

Nem igazán emlékszek, hogyan, de hazakeveredtünk, bár minden cuccom ott maradt a pub-ban –hál isten a kulcsom a kabátomban volt, amit magammal hoztam. Nagy nehezen sikerült bejutnunk a házba, és egyből a háló felé vettük az irányt Johnny-val. Végigcsókolta az egész testem, miután megszabadított minden ruhámtól. Visszatért az arcomhoz, lesmárolt, majd elkezdtem levetkőztetni én is őt…

Meg se lepődtem, hogy kibírhatatlan fejfájással ébredtem, délben. Az egész estéből csak pár részlet rémlik, Sophie, a banda, egyre több pia, Johnny, először a kocsmában, aztán nálam. Oldalra pillantottam, és Johnny ott szuszogott mellettem. Nem akartam felébreszteni, felvettem egy bő ujjatlan pólót, meg egy rövidnacit és kisiettem a fürdőbe valami bogyóért. Gyors megmosakodtam, aztán kimentem a konyhába, gondoltam csinálok valami kaját is a kávé mellé, rég ettem már valami normális kaját. Végül a tükörtojás-bacon kombó mellett döntöttem, mert csak ehhez volt itthon alapanyag. El kell mennem boltba. Épp a kajával bajlódtam, mikor valaki átölelt hátulról és egy csókot lehelt a nyakamra.

-Jó reggel, gyönyörűm! –suttogta. Kissé meglepett, elvégre nekem csak egy éjszakára kellett Johnny, persze nagyon bírom, meg minden, csak hát…

-Neked is… -mondtam együgyűen, majd mikor érezte, hogy kényelmetlen nekem így, elengedett és leült az egyik székre a pulthoz.

-Mi a kaja? –kérdezte boldogan, mire eléraktam egy adaggal, öntöttem kávét, és leültem mellé, egy bögre kávéval.

Ízlett neki, az tuti, ugyanis meg se szólalt, csak addig hagyta félbe a zabálást –mert szó szerint tömte magába-, amíg ivott a kávéból. Majd egy pillanatra rám nézett, lenyelte az épp szájában lévő dolgokat, lerakta a kezéből a bögrét, és teljesen felém fordult.

-Miért nem eszel? –elég aggodalmas hangszínt használt, közben a már üres bögrémre és a cigimre pillantott.

-Nem vagyok éhes. –vontam meg a vállam.

Nem szólt semmit, csak felállt, és hozott nekem kaját. Bár nem hagytam sokat, a nagy részét neki csináltam, vagyis az egészet, nem szoktam enni itthon. Igazából napok óta nem ettem, csak cigi, pia, fű, pia, cigi, kávé, fájdalomcsillapító, víz… Elém rakta a tálat, és szigorúan rám nézett.

-Akkor se fogok enni, apuci. –vigyorogtam, de láttam rajta, hogy komolyan gondolja. Nagy nehezen nekiláttam, végül is jól esett, és még éhesebb lettem, amit észrevett. Elővette a maradék bacont, tojást és csinált még nekem. Én csak néztem… Johnny Christ az én konyhámban csinál nekem kaját. Ilyen az életben nincs.

-Basszameg, tutu csak álmodok… -kezdtem el hangosan gondolkodni.

-Hmm? –nézett hátra, közben épp a kész reggeli-ebédemet szolgálta fel.

-Ja, csak… Te tényleg itt vagy, és kaját csináltál nekem? TE? –néztem rá nagy szemekkel.

-Úgy néz ki. Na, zabálj. –nevetett.

Elfogyasztottam a tükörtojás-bacon reggelimet és visszamentem a hálóba valami ruhát keresni. Egy fekete szaggatott farmernaci lett a választott, mellé egy sötétszürke szakadt pólót vettem, amin egy fekete kereszt díszeleg. Leültem az ágyra, hogy fel tudjam venni a csukámat, ami kivételesen egy Vans cipő volt, mikor egy huppanást éreztem az ágyon. Hátranéztem, Johnny beugrott az ágyba és magára húzta a takarót. Felálltam, és indultam a kocsmába, mert Darlene-ről nemtudok tegnap óta semmit, és itt sincs. Mielőtt kimentem volna a szobából, odadobtam miszter szexistennek a kulcsomat, hogy majd zárjon be és hozza el a kulcsot a kocsmába, és otthagytam.

Visszasiettem a pub-ba a telómért, és egyből felhívtam Darlene-t.

-Mondd. –szólt bele kicsit rekedt, fáradt hangon.

-Darlene, hol vagy? –kérdeztem.

-Itthon, mindent megoldottam, a kulcsot majd odaadom ma valamikor. De most alszok, ha nem gond, hosszú volt az estém. –és ezzel le is rakta.

Összeszedtem a cuccom, és átugrottam a szemben lévő pékségbe, vettem pár fánkot, és visszamentem a kocsmába, ahol olyan meglepetés várt, amire végképp nem számítottam…

írta pandaa

8. rész ~ Sophie Smith

Gyorsan felkapkodtam magamra a délután kirakott ruháim, és egypár kiegészítőt. Nagy, fekete karika fülbevaló, sok-sok karkötő és gyűrű, - amiket általában nem hordok, de ma úgy éreztem, ezek nélkül csupasz vagyok - és elindultam a pub fele. Nem siettem, hisz nem időre mentem, de így is hamarabb oda értem, mint máskor. Amint beléptem az ajtón, Zope felém intett, én meg a pult felé vettem az irányt. Megkínált vodkával, majd a barátnőjéről kezdett el fecsegni, a felét fel sem fogtam, de csak bólogattam, aztán felhozta Johnnyt meg a többieket, hogy én is találkozhatnék velük. Kösz, inkább kihagynám. Lehet, hogy imádom a zenéjüket, de semmi kedvem újra összefutni Synnel. Zope olyan sokáig győzködött, hogy kénytelen voltam rábólintani, mire ő vidáman vigyorogva, - mielőtt asztalhoz vitt volna pár piát - vissza szólt nekem, hogy 'Tudtam!'.

- Hé, itt vannak a srácok, gyere! - jött oda hozzám fél óra múlva Zope, miközben én épp egy sráccal flörtöltem. Felsóhajtottam, majd egy bajos mosollyal az arcomon kikaptam a srác kezéből a vodkát, és Zope után siettem. Persze addigra mar mindenki helyet foglalt, és az egyetlen hely Syn mellett volt. Szúrós szemekkel Zope-ra néztem.

- Na, nem ülsz le? – kérdezte vigyorogva Synyster.

- Melléd? Kösz inkább nem… - húztam fel sértődötten az orrom, de Syn megfogta a kezem, és lehúzott maga mellé.

- Azt mondtam nem! - rángattam ki a kezem Syn kezei közül, de ülve maradtam.

- Egy sört? - tolt elem egy söröskorsót Syn. Összehúzott szemekkel ránéztem, majd szótlanul elvettem a piát és meghúztam. Jól esett ez a hűsítő ital, ugyanis a sok embertől kezdett melegem lenni. Syn elkezdett mesélni valami csajról, meg tegnapi buliról, de én csak elfordítottam a fejem, és úgy tettem, mint aki nem hallja őt. Igazából nem tudom, miért játszottam a sértődöttet. Syn semmit se csinált, ami miatt durcizhatnék, de olyan jól esett, hogy próbált jobb kedvre deríteni, meg ölelgetett. Zope még több piát hozott, amik hamar elfogytak, úgyhogy a végen mar a pultnal kötöttünk ki, ahonnan sokkal könnyebb volt megszerezni az alkoholt. Zope hamarabb részegedett le, mint én, és láttam, hogy nagyon jól érzi magát Johnnyval. Táncoltak, nevetgéltek, így hát nagy lendülettel kiszabadítottam magam Syn karjai közül és Matthez indultam.

- Táncolunk, szép fiú? - kérdeztem nevetve, mire ő válasz nélkül megragadta a karom és táncolókhoz húzott.

Sokáig táncoltunk, beszélgettünk és nevetgéltünk, amikor a tömegben megláttam egy nagyon ismerős arcot. Ahogy megdermedtem a felismeréstől, hogy igen, ő az, véletlenül ráleptem Matt lábára.

- U, basszus, bocs - kaptam a szám éle a kezem. - Eltudsz menni egyedül a pultig? - kérdeztem, rá sem pillantva Mattre, ugyanis egész idő alatt 'rajta' tartottam a szemem.

- Persze, semmi gond - amint kiejtette ezt a száján, mar siettem is az alak fele.

- Emily? - érintettem meg a csaj vallat, mire ő megfordult. Pár percig bámultuk egymást, majd nevetve egymás karjaiba vetettük magunkat.

- Úristen, Sophie. Meg se ismertelek - nevetett Emily. - Mi történt a szép, hosszú hajaddal? És, hogy kerülsz ide?

- Ezt inkább én kérdezhetném - nevettem én is. - 5 éve csak úgy eltűntél, senki sem tudta, hogy hol vagy, a szüleid halálra izgulták magukat, én meg azt hittem valami bajod esett. Bár sejtettem, hogy nem, de azért ott motoszkált bennem - nyomtam el egy könnycseppet a szemem szélen, mosolyogva.

- Elegem volt az ottani életből, le kellett lépnem - vonta meg a vallat. - Sajnálom, hogy nem írtam neked, hogy nem jelentkeztem, de féltem, hogy elárulod a szüleimnek, hogy hol vagyok.

- Ugyan, semmi baj. Végül is 4 eves korunk óta ismerjük egymást, mindig számíthattunk egymásra, te meg egy levelet sem írtál, csak leléptél - kezdtem egyre jobban úgy erezni magam, mint 5 évvel ezelőtt. Mikor Emily eltűnt nyomorultnak és üresnek ereztem magam, és senkivel sem beszeltem. Ő olyan volt nekem, mintha a nőverem lett volna. Mar akkor jó ízlése volt, voltak PCi, tetkói, és mára már azt hiszem mindkettő bővült. Megragadtam a kezét és egy csendesebb asztalhoz húztam, hogy nyugodtan beszélhessünk.

Sokáig beszélgettünk, új dolgokat tudtunk meg egymásról, majd mögülem meghallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja.

- Sophieeeeeee! Sophieee, itt vagy?

- Ez csak Syn lehet - forgattam meg a szemem. Ahogy felálltam a fotelból, pont Synnel találtam szembe magam.

- Áááhhhh, pont téged kerestelek - vigyorgott Syn, majd átkarolta a derekam. - Nem ittál ma meg olyan sokat, mi? Látszik rajtad - nevetett, majd a pulthoz húzott, ahol a kezembe nyomott egy vodkás üveget. - Tessék, ez a tied, szívem - mondta vigyorogva, majd egy puszit nyomott az arcomra. Döbbenten álltam, és Synt figyeltem, mi a francot csinál. Biztos részeg, látszik rajta, na meg érezni is a pia szagot. Syn mosolyogva figyelt, mire én meghúztam az üveget. Sokkal jobb volt, már kezdett kiszáradni a torkom. Meghúztam még párszor, mire az egész elfogyott, én meg szomorúan Syn felé fordultam, aki egész idő alatt a kezemet fogta.

- Elfogyott - ráztam meg az üveget.

írta frusaa

7. rész ~ Zoe Hope Georgana

-Johnny? –kiesett a kezemből a könyv, annyira meglepett. Azt hittem Victor vagy Darlene az, de Johnny Christ-ra nem számítottam.

-Reméltem, hogy itt leszel. Jól vagy? –ült le velem szembe, miután kiszolgálta magát sörrel.

-Ezt pont te kérdezed? –nevettem. –Téged kellett összekaparni útközben minimum 50szer.

-Jó, kicsit sok volt a pia, lazultunk egyet a srácokkal. –nevetett őis, majd belekortyolt a sörbe.

Elkezdtünk dumálni, csak úgy mindenről, majd egy kis idő után odébb ment telefonálni. Nem igazán hallottam mit beszél, de vigyorogva jött vissza. Azt mondta, a srácokkal dumált, este benéznek egy kicsit lájtosabb iszogatásra, és bemutatna nekik is.

-Még mindig nem hiszem el, hogy ide jártok… Eddig miért nem láttalak titeket? –gondolkoztam el.

-Mióta dolgozol itt? –gyújtott rá egy szál cigire, amit kikaptam a szájából és beleszívtam.

-Hát… olyan 4,5 éve. De tegnapig nem láttalak titeket. –hátradőltem, és kifújtam a füstöt. Nem tudom miért, de egyáltalán nem voltam zavarban, pedig egy félistennel dumálok épp. Egész jól eldumáltunk, mikor betoppant Darlene, kissé ziláltan. Hiába kérdeztem tőle, mi van, nem válaszolt. Annyit mondott, hogy ha valaki keresni, nem láttam, azzal hátrament a mosdókhoz. Johnny-val egymásra néztünk, őt is meglepte a szitu. Pár perc elteltével egy hangos ajtócsapódásra lettem figyelmes, felálltam, hogy lássak valamit, mert teljesen levoltam csúszva a fotelbe. Egy félelmetes pasas állt velem szembe.

-Darlene itt van? –a hangja olyan ijesztő volt, hogy alig bírtam kinyögni egy nem-et, de végül sikerült. Egyre hangosabban üvöltözött velem, hogy ne hazudjak, és már fenyegetőzött, hogy ha hazudok neki, megöl, mire Johnny odaállt mellém, és higgadtan elküldte a francba a pasit. Nem szoktam az ilyenektől megijedni, de ebben a faszkalapban volt valami rémisztő. Miután meggyőződtem arról, hogy elment, bezártam az ajtót és hátramentem barátnőmhöz.

-Ki a fasz volt ez? –ültem le Darlene mellé a mosdó padlójára.

-Senki… -a hangja elcsuklott, és láttam, hogy a szemei vörösek a sírástól. Miután megnyugtattam, elmondta, hogy tartozik neki, de alig bírja fizetni a lakását is, pedig két munkahelye van. Mondtam neki, hogy segítek, ha gondolja, hozzám költözhet.

-Nem akarok zavarni, de elmennék… -jelent meg Johnny az ajtóban.

-Megyek. Te pedig nyugodj meg, kitalálunk valamit. –azzal visszamentem a kocsmahelységbe.

Elköszöntem Johnny Christ-től, Dalrene pedig előrejött, kissé még remegve. Elküldtem, hogy pakoljon össze, odaadtam neki a lakáskulcsomat, majd öntöttem magamnak egy jó nagy adag whiskyt.

Időközben beesteledett, és elkezdtek gyűlni az emberek, bár nem voltak olyan sokan, a pultnál ült pár undorítóan részeg pasi, akik folyamatosan fogdostak, amikor épp mentem az asztalokhoz. A bejárathoz pillantottam és megláttam Sophie-t, odaintettem neki. Egyből a pult felé vette az irányt, és én is mentem, amint leszedtem az asztalt.

-Vodka jöhet? –kérdeztem tőle.

-Aha. –mondta, majd öntöttem mindkettőnknek, és le is húztuk. Meséltem neki a délután történteket, és azt is, hogy Johnny be akar mutatni a többieknek, szóval jöhetne ő is majd. Kicsit vonakodott, de aztán rávettem. Rágyújtottam egy cigire, közben kiszolgáltam mindenkit, akit kellett. Az egyik asztalnál elkezdett fogdosni egy max 18 éves kisgyerek, nem bírtam levakarni magamról, aztán hátulról annyit hallottam: „El a kezekkel a nőmtől!”. A srác elengedett, hátrafordultam és Johnnyval néztem szemközt, mellette ott állt Syn, Matt, Zacky és Jimmy.

-Minden oké? –mosolygott édesen. Én csak vigyorogva bólintottam, és mondtam nekik, üljenek le valahova, azonnal megyek, viszek piát. Szóltam Sophie-nak, hogy jöjjön, közben a tálcára pakoltam sört magunknak. Odamentünk a srácokhoz, leraktam az asztalra tálcát, és leültem Johnny mellé. Sophie megállt, és csak bámult, már csak Syn mellett volt hely.

-Na, nem ülsz le? –vigyorgott Synyster.

-Melléd? Kösz inkább nem… -húzta fel az orrát újdonsült barátnőm, de Syn lehúzta maga mellé. Fura volt az egész, mármint, hogy a kedvenc bandámmal ülök egy asztalnál, de baromi jó volt egyben. Mindenről eldumáltunk, a zenéről, a bulikról, a tetkóinkról. A lájtos iszogatásból olyan lerészegedés lett, hogy alig emlékszem valamire. Az utolsó emlékem, hogy Johnny-val smároltunk, tapizott, fogdosott, a combomat simogatta, de egyáltalán nem zavart, sőt, még élveztem is…

írta pandaa

6. rész - Sophie Smith

Amint kiderült, a feltűnő hajú srácot Benjinek hívták, és épp tegnap szakított a csajával – bár kit érdekel – és bocsánatot kért a bunkó viselkedése miatt, majd táncoltunk. Nem volt annyira rossz vele a tánc, bár egész idő alatt a seggemet taperolta, meg a mellemet. Meghívott egy whiskyre, közben a szememet végig Synen tartottam, aki egy csajjal táncolt tőlünk nem messze. Benji csak beszélt, én bólogattam, meghúztam a piát, Benji még mindig beszélt, közben Syn elindult felénk, a vigyor nagyobb lett az arcomon, majd Benji elkezdte a nyakamat csókolgatni. A vigyor máris lehervadt az arcomról, de mire ellöktem magamtól, Syn már eltűnt. Olyan sokan voltak a pubban, és sehol sem láttam, közben Benji értetlenül nézett, majd amikor nem adtam semmilyen ellenkezésre utaló jelet, újra elkezdte csókolgatni a nyakam. Hol a lábamat simogatta, hol a mellemet fogdosta, és kezdett egyre jobban elegem lenni belőle. Még jó párszor meghúztam a pulton lévő whiskyt, ami nem is biztos, hogy az enyém volt, majd már annyira sok alkohol csúszott le a torkomon, hogy annyira nem is volt rossz, amit Benji csinált. Egyre jobban élveztem, majd a pult mögül egy csaj ránk szólt, hogy ne itt szexeljünk, menjünk szobára, így hát valahogy elkeveredtünk a srác házához.
Aspirin. Az első szó, ami eszembe jutott, mikor felkeltem. A fejem lüktetett, a szobába beáramló fény éles késként szúrt be a szemhéjam alá. Benji félig rajtam szuszogott, a keze átölelte a derekam, a lába a lábamon pihent. Kihámoztam magam alóla, majd elindultam megkeresni a fürdőt. Valahol kell itt lennie fájdalom csillapítónak. Feltúrtam az egész fürdőszobát, és egyetlen egy aspirint találtam. Felsóhajtottam, majd bevettem azt az egyet, utána visszasiettem a szobába, hogy megkeressem a cuccaim.
- Jó reggelt – hallottam meg egy ismerős hangot az ágy felől.
- Jobbat – feleltem, rá sem pillantva az ágyban fekvő emberre. Felkaptam a ruháim a földről, majd gyorsan magamra kapkodtam őket.
- Hova sietsz, szépségem? – dorombolt a fülembe Benji, miközben átölelte a derekam.
- El a kezekkel – pattantam fel az ágyról, ahova csak azért ültem le, hogy a bakancsomat kényelmesen vegyem fel. – Nem vagyok a szépséged, sem semmi másod! Vágod? – siettem az ajtó felé. – Sz’al cső – csaptam be magam mögött az ajtót.
Nem tudom hol voltam, milyen utcában, így hát az első dolog, ami eszembe jutott, felhívni egy taxiállomást, de akárhogy kutattam a telefonom után, nem találtam. Bedörömböltem az előbb elhagyott ház ajtaján, majd mikor senki nem nyitott ajtót, bekiabáltam.
- Benji, tudom, hogy itt vagy, nyisd ki! – dörömböltem tovább az ajtón.  Pár percen belül kinyitotta, én meg rá sem pillantva berohantam mellette a házba.
- Mi az, mégis többet akarsz? – dőlt neki az ajtófélfának, önelégülten mosolyogva.
- Elhagytam a mobilom – térdeltem le a földre, hogy jobban lássam.
- Nem hiszem, hogy itt lenne. Már tegnap sem találtad, de amint megemlítettem, hogy mehet még egy menet, el is felejtetted – rántotta meg a vállát. Az orrom alatt szitkozódva, arrébb löktem Benjit, majd kirohantam a házból. Ha itt nincs, akkor csak a pubban lehet. Fél órás keresgélés után, végül megtaláltam azt az utcát ahol a pub van, de az még zárva volt. Rágyújtottam egy szál cigire, hol neki dőltem a falnak, hol keresztbe fontam a karom, nem tudtam mikor nyit a kocsma, így hát rágyújtottam még egyre. Amint rágyújtottam a harmadik szálra, megjelent egy csaj.
- Nem 8kor nyittok? – siettem oda hozzá.
- Bocs, nem tudtam, hogy te vagy a főnököm – szólt vissza bunkón. Nem volt erőm visszavágni, hisz a fejem még mindig majd’ szétszakadt, ráadásul szükségem volt a telómra. Ha nem találom meg, anyám nem fog tudni felhívni, és annyi a külön életnek, annyi Huntington Beachnek, és annyi a Synyster Gates-cel való álmomnak.
- Éjjel elhagytam a telómat, muszáj megtalálnom – toporzékoltam. Nyisd már ki azt a rohadt ajtót!
- Ha meg is találod, szerintem annak már annyi – szólt utánam, amint berohantam a pubba. Nem érdekel, valahol itt kell lennie. Kis keresgélés után felpillantottam, és láttam, hogy segít nekem, majd újra hozzáálltam, hisz itt kell lennie.
- Basszus, pedig tuti itt hagytam el. Ha Syn nem jelenik meg… - nem hiszem el, Synyter Gates, ez a te hibád!
- Várj, Syn? Synyster Gates? – kérdezte meg hirtelen, bamba arccal, mire nevetésben törtem ki.
- Látnod kéne magad. Amúgy, ja, meghívott pár piára meg flörtöltünk – rántottam meg a vállam. Talán picit úgy mondtam, mintha örülnék neki, pedig egyáltalán nem örültem. Én nem csak egy éjszakás csaj akarok lenni az életében, ráadásul tapizáson kívül semmi más nem történt.
- Nem ez a telód? – mutatott fel egy kis tárgyat a pult mögül. Odasiettem és gyorsan megvizsgáltam, nincs-e valami baja.
- Áhh, de, köszi – mosolyogtam rá félig. Hé, várj! Azt mondta, hogy az egész banda? Valószínűleg most én nézhettem bambán, mert elkezdett röhögni.
- Te így gondolkodsz?
- Valószínűleg itt volt a banda, de miért? Ismered őket? – inkább nem vágtam vissza, sokkal inkább érdekelt, hogy ki ez a csaj, és, hogy honnan ismeri a srácokat. Sokáig elfecsegtük az időt, sokkal jobb fejnek tűnt így, mint ahogy először gondoltam. Lepillantottam a telómra, ami délután kettőt mutaott. Kicsit elszaladt az idő. Elköszöntem Zopetól, ugyanis így hívják a csajt, majd hazasiettem. Végülis jól alakult ez a buli.

írta frusaa

5. rész ~ Zoe Hope Georgana

Imádom, amikor üres az egész kocsma, és én hagyom el utoljára a helyet. Mindenki lelépett, nekem kell zárnom és majd délelőtt nyitnom. Megnéztem a telefonomon, mennyi az idő. Fél 4. Remek. Összeszedtem a cuccomat, és mentem bezárni. Kint pár méterre a bejárattól egy ismerős alakot láttam cigizni, az ellenkező irányba, mint amerre lakok. Gondoltam jobb, ha nem foglalkozok vele, szóval elindultam haza, de utánam szaladt.

-Hé, Zope. Ugye úgy hívnak? –nevetett kissé zavartan, miközben a cigije kiesett a kezéből. Gondolom elég sok pia lehetett már benne.

-Igen. De mennem kell, hulla vagyok, és holnap én nyitok, sz’al ha megbocsátasz… -kerültem volna ki, de nem engedte.

-Hazavihetlek? –villantotta meg a legédesebb mosolyát.

-Részeg vagy. –nevettem, miközben rágyújtottam egy cigire.

-Akkor hazakísérlek. Amúgy kérhetek egy szálat? –nézett rám bociszemekkel.

-Na jó, gyere. –indultam el, közben adtam neki egy szál cigit.

Az egész út alatt csak újabbnál újabb bagóra gyújtottam rá, nem volt se kedvem, se erőm dumálni. Meg hát úgy mégis, mit beszélhetnék Johnny Christ-tel? Végül 1 óra alatt hazaértünk, ami csak azért volt ilyen hosszú, mert vagy 3szor kellett összekaparnom a járdáról a szerencsétlent. A kapuban megköszöntem, hogy hazakísért, majd otthagytam. Amint beértem a hálóba befeküdtem az ágyba, úgy, ahogy voltam, és már aludtam is.

10 kor ébredtem, azzal a kicseszett fejfájással. Csodás. Gyors letusoltam, és kerestem valami ruhát, végül egy bikinifelső és a tegnapi naci mellett döntöttem. Felkaptam a táskám, és indultam a kinyitni a pub-ot, bár továbbra sem értem minek. Útközben beugrottam egy kávézóba egy jó erős fekete kávéért, aztán siettem tovább. Mikor odaértem a bejárathoz egy elég másnaposnak tűnő csajszi toporzékolt, kb annyi idősnek nézett ki, mint én. Épp cigizett, és mikor meglátta, hogy nyitok, odajött.

-Nem 8kor nyittok? –kérdezte bunkón.

-Bocs, nemtudtam, hogy te vagy a főnököm. –flegmáztam vele én is. Na nehogymár egy ilyen kis leszakadt csaj mondja meg, mit csináljak.

-Éjjel elhagytam a telómat, muszáj megtalálnom. –szúró pillantásokat intézett felém, majd mikor sikerült kinyitnom, berohant.

-Ha meg is találod, szerintem annak már annyi. –mondtam, miközben lepakoltam a pulthoz, majd segítettem neki keresni a telefont. Elég idegesnek tűnt, szóval nem firtattam a dolgot, inkább pakolás közben mindent megnéztem, hátha meglesz.

-Basszus, pedig tuti itt hagytam el. Ha Syn nem jelenik meg… áhh… -totál kétségbeesett.

-Várj, Syn? Synyster Gates? –néztem rá, gondolom elég furán, mert elkezdett röhögni.

-Látnod kéne magad. Amúgy ja, meghívott pár piára meg flörtöltünk. –vigyorgott, mintha ő lenne az egyetlen csaj, akire Syn rámászott.

-Akkor gondolom az egész banda itt volt… Nem ez a telód? –vettem fel a pultnál a földről egy látszólag ép mobilt.

-De! Áááh, köszi. –gyors végignézte, hogy egyben van-e, aztán megint rámnézett, amin röhögnöm kellett, mert most ő vágott hülye fejet.

-Te így gondolkodsz? –röhögtem.

-Valószínűleg itt volt a banda, de miért? Ismered őket? –ült le a pulthoz, gondoltam töltök neki valamit, úgyhogy két pohár vodkát töltöttem.

-Nem, csak Johnny-t. Tegnap rám mozdult, aztán hazakísért. –húztam le a piát, ő meg nagy szemekkel bámult. Végül egész jól eldumáltunk, pedig tényleg elég züllöttnek néz ki a csaj.

-Amúgy most költöztél ide, vagy mi? Még nem láttalak erre… -vettem el a cigimet, és rá is gyújtottam.

-Ja, nemrég jöttem. Sophie vagyok. És te mióta élsz itt?–mosolygott.

-Zoe, haveroknak Zope. 16 évesen jöttem ide… -kezdtem bele. Végül mindenről beszélgettünk, magunkról, az Avenged Sevenfold-ról, pasikról… Jó volt végre csalódni valakiben. Mármint kellemesen, mert hát az ideköltöző fiatalok nagyrésze egy teljesen lecsúszott drogos picsa, és nem lehet velük beszélgetni. Órákig dumáltunk, aztán mondta, hogy mennie kell, de este tuti benéz pár piára. Én pedig elfoglaltam az egyik fotelt a pult mögött, zenét hallgattam és elkezdtem olvasni a tegnapi könyvet megint, amikor valaki megkocogtatta a vállam…

írta pandaa

4. rész ~ Sophie Smith

- Ja, persze, ahha - nagyjából ennyiből állt a kommunikálásom anyámmal, majd amint lenyomtam a piros kis gombocskát a telefonon, előhalásztam a cigidobozt és rágyújtottam. Élveztem ahogy a füst átjárja a torkom, tüdőm, majd a bőröndömre pillantottam. Ideje lenne kipakolni, különben a ruháim bebüdösödnek. Na nem mintha a cigifüsttől nem lennének már így is büdösek, de azt már megszoktam. Kerestem egy hamust ahova ledobhatom a cigi maradékát, majd fél óra alatt végeztem a pakolással. Elszívtam még egy szálat, aztán max hangerőre csavartam a minirádióm, ami igazából a telefonom volt, hozza csatlakoztatva egy hangfalhoz. Körbe táncoltam a szobám cigivel a kezemben, miközben ruhát kerestem ma estére. Egy bordó spagettipántos, has felé érő pólót, és egy rövid nadrágot választottam, majd egy 'Induljon az este!' felkiáltassál elhagytam a házam.

Hamar megtaláltam a tegnapi bulihelyszínéül szolgáló kis pubot, majd amint beléptem a pult felé vettem az irányt. Ma kivételesen whiskyvel kezdtem, bár azt hiszem már említettem, hogy ki nem állhatom. Az egyetlen whisky amit megiszok, az a jack daniels.

- Egy vodkát - hallottam meg magam mellől egy rekedtes férfi hangot. - Hello, szivi - mosolygott rám az idegen, amint észrevette, hogy őt bámulom. Igen, szó szerint bámultam, ugyanis nagyon hasonlított valakire. - Adj neki is egyet - mutatott rám, amint a csaj kiszolgálta, nem sokkal később nekem is meghozta a piát. - Talán elvitte a kiscica a nyelved? - húzta meg az üveget.

- Mi? - ráztam meg a fejem, hogy helyre álljanak a dolgok. - Barom - ennyit bírtam kinyögni, majd inkább én is meghúztam a piát. - Te véletlenül nem Synyster Gates vagy? - kérdeztem meg hirtelen, felé  fordulva, pár perces hallgatás után.

- Tessék? - nézett rám először kérdő, felhúzott szemöldökkel, aztán a szája egyre nagyobb vigyorba váltott. - Hogy jöttél rá?

- Hát, elég felismerhető vagy. Egyébként kösz a piát - ráztam meg kissé az üveget. - És, hogy kerülsz ide?

- A srácokkal néha eljövünk ide lazulni, és mostanában volt egy elég hosszú turnénk, úgyhogy csak lazulunk - vigyorgott Syn.

- Ahhhaa - vigyorogtam. A híííres Synyster Gates. Itt ül mellettem, vodkát iszik és nagyon feltűnően engem stíröl. Tudom, hogy Syn az egyéjszakás kalandjairól híres, és talán nálam is befog próbálkozni, de ez már csak a pián múlik. Legszívesebben az egész életem vele tölteném, buliznánk égész nap, - nem mintha alapból nem azt tenném - turnékra járnánk és a legfontosabb, hogy bármikor lefeküdhetnék vele. De Synnek meg sose volt 4 napnál tovább egy csaja, úgyhogy erről ne is álmodj Sophie! Megráztam a fejem, majd beszélgetésbe kezdtem Synysterrel. Több pohárnyi üveg pia után már kezdtek elmosódni az emberek, a mozdulatok és a fények. Syn ajkai egyre csalogatóbbak voltak, főleg mikor elhívott táncolni. Nevetgéltünk, tapizott, táncoltunk, nevettünk, ittunk, sikítgattunk. Kezdtem egyre jobban elveszíteni az önkontrollom, és már teljesen rátapadtam Synre, persze közbe más srácokkal is táncoltam, de a szemem mindvégig azon a félistenen tartottam.

- Táncolunk? - kérdezte meg valaki mögülem, mire én nagy vigyorral megfordultam és egy ismerős arcot láttam pár centire az enyémtől. A feltűnő hajú srác volt az tegnapról.

írta frusaa

3. rész ~ Zoe Hope Georgana

Másnap hajnali 6kor keltem, a konyhából származó hatalmas üvegcsörömpölésre. Egy hatalmas sóhaj után felkeltem, és kimentem a konyhába, majd miután Pete meglátott, a kezéből egy újabb üvegpohár esett ki.
-Ezt ugye nem mondod komolyan? –kérdeztem kómás hangon. Két kibaszott üvegpoharamat törte össze. Az utolsó napján.
-Már bocs, de ha felvettél volna valamit, nem törtem volna össze ezt is. –nézett végig rajtam.
-Most mi a franc bajod van? Van rajtam egy tanga, és különben is, láttál már meztelenül. –röhögtem. Igazából elég vicces volt ez az egész, de inkább gyors felöltöztem, és összetakarítottam az üvegszilánkokat. Pete addig végre megfőzte a kávét, ami szerencsére gyenge lett. Bár feketén szeretem a kávét, de ilyen korán egyszerűen nem vagyok képes meginni. Két szál cigi között az a barom megölelt, az erkélyemen. Ellöktem magamtól, persze azért egy kis ideig hagytam, hogy ölelgessen. Igazából jól is esett, de csak egy kicsit.
-Haza kéne mennem csomagolni… -mondta keserves hangon.
-Akkor menj, tudod merre van az ajtó. –fordultam a part felé, és rágyújtottam egy újabb cigire.
Bunkó voltam vele, tény, de így neki is könnyebb lesz elmenni. Pár percig még bámulhatott, aztán hallottam egy ajtócsapódást, hátranéztem, és már nem volt sehol. Nyugodtan fújtam ki a cigifüstöt, kimentem a konyhába egy üveg jéghideg ásványvízért, majd ismét a nappaliban kötöttem ki. Csak kapcsolgattam, nem nagyon érdekel semmi, de 8ig el kellett ütnöm az időt, előbb semmi értelme nem lett volna melóba indulnom. Elvégre egy kocsmában dolgozok, ki az az állat, aki reggel 8kor már a kocsma előtt toporzékol, hogy ő márpedig inni akar?
Kinyitottam a szekrényemet, mégis mit vegyek fel ma? Egy szakadt, már-már túl rövid farmernacira esett a választás, mellé egy fehér szakadt ujjatlan, amin valami fekete szöveg volt, de a franc se tudta elolvasni. –nem mellesleg épp kilátszott a bordámon lévő tetkó egy része. Egy egyszerű fekete tornacsukát kutattam elő a szekrényem legmélyebb bugyraiból, majd mikor az is rajtam volt, megfordultam, és irdatlan nagy kupac volt a földön. Megvontam a vállam, és a tükör elé siettem.
-Csinálnom kell valamit a hajammal. –és azzal a lelkesedéssel elővettem a hajvágót és lenyírtam az egyik oldalát. Aztán kisminkeltem magam, csak a szokásos tus-szempilla-rúzs. Felkaptam a fekete, biztostűkkel és láncokkal agyontűzdelt tatyómat, beleszórtam a tárcám, a cigim és a kulcsom, majd elindultam gyalog a kocsmába. Útközben beugrottam egy könyvesboltba, kinéztem pár napja a neten egy könyvet, amit meg is találtam, úgyhogy lesz mit olvasnom meló közben. Valami idióta, skizofrén csajról szól… ígéretes.
Odaértem a kocsmához, ami már nyitva volt. Ránéztem az órára, 9 volt… Ki a tököm nyitott már ki? Bementem, és láttam, hogy a főnök már bent van. Jó arc a csávó, csak ha iszik, túl rámenős. Végül is 29 éves, jó menet… egyszer megvolt, de többször nem kéne. Főleg, mert neki dolgozom.
-Helló! –dobtam le magam az egyik bárszékre, a pultra pedig a táskám. –Kaphatok egy pohár vodkát? –mosolyogtam Victor-ra, a főnökre.
-Zope, ma dolgozol, nem ihatsz. –nézett rám szigorúan.
-Hát jó, akkor kiszolgálom magam. –és azzal a lendülettel átmásztam a pulton, és öntöttem magamnak egy pohár vodkát, amit gyors le is húztam. –Máris jobb.
-Te alkesz… -röhögött Vic.
Egész délelőtt és délután a könyvemet olvastam, ki is olvastam, mire elkezdtek jönni az emberek. Meglepően hamar lettek rengetegen, nem is értettem miért, aztán Victor közölte, hogy péntek van. Így már érthető… pénteken mindig van nálunk valami koncert, kisebb-nagyobb sikerekkel. Volt már példa arra, hogy a rendőröknek kellett bezárniuk a helyet, akkora bunyó lett, pár embert kórházba is vittek. Na, az igazán jó kis buli volt, bár akkor épp betépve melóztam, szóval érhető, hogy röhögtem a rendőrökön is. Persze akkor is csak Victor miatt nem vittek be, szóval azóta is mondogatja, hogy tartozom neki –na és vajon mire gondol? Hát persze, hogy megint le akar velem feküdni…
Annyi embert szolgáltam ki, ráadásul én is ittam közben, hiszen ingyen van… meg persze rengeteg bunkó faszt kellett elküldenem, mert már seggrészegek voltak. Nem vagyunk egy elit hely, az tény… de nem is szolgálunk ki senkit, aki már kapaszkodás nélkül feküdni se tud a földön. Volt pár érdekes srác, akik amikor épp nem a pult mögött voltam, végigmértek és folyamatosan bámultak, de igazán egyik se kellett volna. A koncert szar volt, egy kezdő banda lépett fel, de legalább a pia fogyott. Mikor volt egy kis nyugi, rágyújtottam egy joint-ra, na, úgy már elviselhető volt az a zene is… mellé még iszogattam, főleg mert elég sok balfasz meghívott, hogy igyak velük, ezeket soha nem szabad visszautasítani, egyrészt bevétel is van, nekem mégis ingyen pia… mint minden itt fogyasztott alkohol, mert az itt dolgozók általában ingyen ihatnak. Kivéve ha a főnöknek olyan napja van.
Kicsit elkalandoztam, aztán nekem jött egy srác. Mármint épp az egyik asztalt szedtem le… nem szerencsés beszívva dolgozni. Elestem, és beütöttem a fejem az egyik székbe.
-Basszameg… -kaptam oda a fejemhez.
-Bocsi, véletlen volt, nem láttalak. –nyújtotta a kezét egy vadidegennek tűnő srác. Túl sötét volt, és alig láttam a piától/fűtől, nem ismertem fel. –Jól vagy?
-Aha, kösz. –meg is fordultam, hogy összeszedjem a poharakat, de belenyúltam egy üvegszilánkba, az egyik poharat valószínűleg eltörtem.
-Ápold le magad, ezt meg majd én odaviszem a pulthoz, oké? –mosolygott, bár nem láttam, de hallottam a hangján, hogy mosolyog. Bólintottam, majd gyorsan hátramentem a mosdókhoz, és bekötöttem az ujjam, ami jobban vérzett, mint gondoltam, de túlélem, történt velem már rosszabb is. Visszamentem a pultba, a srác ott állt a pult előtt. A tálcát elvettem, lepakoltam róla, és csak utána néztem rá.
-Úristen… Te… Te… Johnny… -dadogtam, össze-vissza kapkodtam a levegőt és csak pislogtam rá.
-Igen, Johnny Christ vagyok, de ha lehet, ne lődd le az inkognitómat. –nevetett.
-Ne haragudj, csak meglepődtem, hogy te itt… -néztem rá nagy szemekkel.
-Szoktunk ide járni a srácokkal, nem olyan nagy a nyüzsi. De a te neved még mindig nem tudom. –vigyorgott.
-Zoe Hope, haveroknak csak Zope. Kérsz valamit? –közben öntöttem magamnak egy pohár vodkát, kezdett kiszáradni a szám.
-Egy sört. –mondta, majd egyből oda is adtam neki.
Egy darabig még dumáltunk, aztán egyre többen lettek a pultnál, Vic pedig eltűnt, így egyedül tartottam a frontot, és mire visszaértem volna Johnny-hoz, ő is felszívódott.

írta pandaa

2. rész ~ Sophie Smith

Huntington Beach. Egész életemben el akartam oda jutni, a tengerpart, hotelek, hírességek és a piák miatt. Na jó, meg talán amiatt is, hogy minél messzebb kerüljek a szüleimtől, ugyanis mellettük bulizni képtelenség. Az egész életem eddig abból állt, hogy tanuljak, bekerüljek a legjobb egyetemre, de én erre képtelen voltam! Vagyis mondjuk úgy, hogy sose volt erősségem a tanulás, inkább bulizni jártam, haverokkal ittam, a suliból is sokszor lógtam, amit az expasim mindig elintézett.. Irt nekem igazoltat, volt, hogy felhívta a tanárom, mintha ő lenne az apám. Vicces volt, majdnem 6 hónapig együtt voltunk, de nem mondanám, hogy igazan szerettem. Talán csak a szex miatt voltunk együtt, meg azért, mert mindketten jól bírjuk a piát. Ő szakított velem, amit nem nagyon bántam, talán örültem is neki.
A családom. Mit is mondhatnék róluk. Sznobok, mind egytől egyig. Van egy bátyám, aki az Oxford egyetemen tanul, a húgom meg kisiskolás, de ő is kitűnő mindenből, aztán itt vagyok én, a kettő között, teljesen elrontva. Szerintem örökbefogadtak, bár kétlem, hisz tisztára úgy nézek ki, mint az anyám. Na igen, "anyu". Egyetemen tanít irodalmat. Meglepődtél, mi? Apám orvos, talán az egyik legjobb, itt Londonban.
És most itt állok, készen, várom, hogy feljussak a repülőre. Hogy hova is megyek? Huntington Beachre.

Imádom, hogy a szüleim sok mindenkit ismernek, mert ők intézték el nekem ezt a kis lakást, de néha már kiborító, hogy bármit csinálok, azt ők másnap már tudják. Persze a sulis dolgaimmal nem így voltak, de azt hiszem jobb is. Beléptem a házba, ledobtam a bőröndjeimet, és az első dolgom az volt, hogy átöltözzek, és keressek valami kocsmát.

Fekete, szaggatott harisnya, rövid, rámsimuló szoknya, bakancs, szaggatott póló, plusz bőrkabát. A legelső pubnak kinéző helyre besétáltam, persze az első utam a pult felé vezetett ahol vodkát rendeltem. Leültem, majd feltérképeztem a helyet. A csaj, aki kiszolgált, valami pasival flörtölt tőlem nem messze, bár nem igazán nevezném annak.
- Naaa, Darleeeenee, ne légy izéééé. Már teljesen kifogytam, ígérem, holnap kifizetem, ha ma kiszolgálsz - a pasas már félig lecsúszott a pultról. - Téged is meghívlak.
- Hogy akarsz meghívni, ha nincs is pénzed? - kérdezte a csaj, miközben egy másik srácot szolgált ki. Ahogy átnyújtotta a piát, észrevettem a kézfejen egy kis mintát. Olyan gyors volt ez a mozdulat, hogy semmi formát nem tudtam kivenni belőle. Megrántottam a vállam, végül is miért bámulom a csaj tetkóját? Nekem is van. Keresztbe tettem a lábam, majd feltérképeztem a helyet. Jó képű pasik járnak ide, de mindegyik csak egy éjszakára lenne jó. Belekortyoltam a poharamba, majd észrevettem egy eléggé feltűnő hajú fiúcskát. Megittam az utolsó cseppet is a poharamból, majd elindultam felé. Láttam, hogy a haverja oldalba böki, és felem int, mire ő rám néz. Elővillantottam legbájosabb mosolyomat, és kikaptam a srác kezéből a piát, majd meghúztam. Whisky, nem a kedvencem, de megiszom, ha nincs más.
- Hű, tetszik a hajad - mutattam a hajára, majd nekidőltem az asztalnak, amit pár srác ült körbe. Egyik se volt olyan feltűnő, mint ő. Az arca is eléggé... aranyos volt. Egy éjszaka, legalább egyre megszerezlek.
- Kösz - ennyi. Csak ennyit bírsz kinyögni, komolyan? Visszafordult a haverjai fele és úgy folytatta a beszélgetést, mintha ott se lennék. Rohadék. Mint aki menni készül, megfordultam, de teljesen véletlenül meglöktem az asztalon álló poharat és a srácra borítottam. Tényleg véletlen volt.
- Bocsi, nem direkt volt - vigyorogtam rá, majd visszasiettem az előbb elfoglalt helyemre. Vagyis siettem volna, ha valaki nem kapja el hátulról a karom.
- Mi az? - fordultam vissza.

Ahogy kinyitottam a szemem, éles fájdalmat éreztem a fejemben. Mintha valaki az agyamon dobolt volna minden erejével. Pár percig a plafont bámultam, nem tudtam, hol vagyok, hogy kerültem ide, és ki szuszog mellettem. Halványan emlékeztem az esti bulira, táncoltunk, piáltunk, de nem tudom kivel/kikkel. Kikeltem az ágyból, és az ágy mellett lévő szekrényben kezdtem kutatni, hátha tálalok valami fájdalomcsillapítót, de papírokon kívül semmi mást nem tálaltam. Az egész szoba egy romhalmaz volt, ruhák, piás üvegek hevertek mindenhol. Összeszedtem minden cuccom, felöltöztem, majd ránéztem az ágyban fekvő idegenre. Sajnos nem azt a helyes, feltűnő hajú srácot pillantottam meg, hanem egy átlag kinézetű, valószínűleg meg 19 év alatti fiút.
Amint elhagytam a házat, taxit hívtam, és otthon végre megszereztem a fajdalom csökkentő, jókedvhozó tablettáim.

írta frusaa

1. rész ~ Zoe Hope Georgana

Másnaposan ébredtem a kanapémon. Rohadtul fájt a fejem, így a fürdőbe vettem az irányt, megmosakodtam és bevettem egy fájdalomcsillapítót. Mikor belenéztem a tükörbe, láttam, hogy a tegnap esti bulisminkem szétfolyva még az arcomon van és a hajamat se ártana újrafesteni. Előkerestem a sminklemosómat és próbáltam emberibb arcot varázsolni magamnak. Kisétáltam a konyhába, főztem egy baromi erős kávét –ami még nekem is túl erős lett-, majd visszamentem a nappaliba és bekapcsoltam a tv-t.
Nem tudom, mi ment épp, még a csatornát se tudom. Az erkélyajtón bámultam kifelé. Huntington Beach mindig gyönyörű. 16 éves korom óta élek itt, a szüleim nem is tudnak rólam. Szó nélkül léptem le otthonról, mikor eldurvultak a dolgok és ide jöttem. Eleinte az utcán éltem, majd egy pubban kaptam melót, és szép lassan helyrerázódott az életem. Most 21 éves vagyok és ugyanabban a kocsmában dolgozom, de hobbyból tetoválok is. Nem vagyok túl „híres”, de rengeteg embert ismerek. Pasim nincs, főként azért, mert az egyéjszakás kapcsolatok híve vagyok. Imádok bulizni, inni, néha még füvezek is. A kávé és a cigi nálam létszükséglet és imádom változtatni a külsőm.
Nos a külsőm… a hajam a mellem alá ér, és vörösesbarna színe van, a szemem tengerkék és agyon vagyok tetoválva. Na jó, az túlzás, de van jó pár tetkóm: a csuklómon egy felirat; a hátamon angyalszárnyak; a bordáimon pedig egy sakura, szalaggal, amin az A7X Dear God című számának a refrénje olvasható –ez a kedvencem mind közül. Persze van még, de azokhoz annyira nem kötődök. Nem vagyok túl magas, épp átlagos magasságom van, de nagyon vékony vagyok –valószínűleg a cigi/fű miatt, meg hát a genetika… Öltözködésemet tekintve a laza, szakadt dolgokat szeretem, illetve ami a lehető legkevesebbet takarja belőlem, értelemszerűen a tetkóim miatt.
Kissé elkalandoztam, észre sem vettem, hogy zörög a telefonom. Darlene hívott, a munkatársam.
-Zoe, ugye túlélted az éjszakát? –szólt kedves hangon drága barátnőm hangja.
-Neked is szép délutánt, Darlene. Persze, mint mindig. Van valami gond? Be kell ugranom valaki helyett? –közben rágyújtottam, az utolsó kérdés után jól beleszívtam a cigibe és lassan kifújtam a füstöt. Igazán üdítő érzés volt.
-Csupán annyi, hogy valami Pete keres. –mondta, már kissé érdeklődő hangon.
-Azonnal megyek. Szia! –mondtam, majd kinyomtam a telefont.
Magamra kaptam a bőrdzsekimet, és cigivel a kezemben útra keltem. A tengerparton lakom, bár ez már kiderült. Pete a legutóbbi egyéjszakás kalandom becses neve, aki azt hiszi, több lehet köztünk. Kismilliószor elküldtem már a francba, hogy nekem csak egy alkalomra kellett, de nem igazán érti meg. Lassan közeledtem az én törzs- és munkahelyem bejárata felé, időközben már a 3. szál cigimet pusztítottam. Gyorsan elnyomtam a bejáratnál, és a pult felé vettem az irányt.
-Végre, Zope! –mosolygott rám Darlene. A Zope a becenevem, bár kevesen hívnak így. Mivel Zoe a keresztnevem, Hope pedig a második nevem, így az összevonásából lett Zope.
-Hol van az a barom? –kérdeztem unottan.
-A sarokban sörözik. –mutatott a legeldugottabb asztalunkhoz.
Ott is hagytam barátnőmet, és odasétáltam Pete-hez. Rám se nézett, a sörösüveggel játszott, amiből láthatóan kevés hiányzott. Lazán ledobtam magam mellé. Pár percig bámultam rá, de ő továbbra is nagyobb lelkesedést mutatott az üveg iránt, így kénytelen voltam megszólalni.
-Hányadik? –biccentettem a sör felé a fejem.
-Első. –a hangjából még biztosabb voltam benne, hogy unja már az egészet, ami köztünk van… nem mintha lenne bármi is.
-Miért kerestél? –kissé komor hangnemre váltottam, miközben meggyújtottam egy újabb szál cigit.
-Elköltözök. –most nézett csak rám, és láttam rajta, hogy szomorú emiatt.
-Hova? –kissé szarul ért, mert hát mégis csak szexeltünk, és nem is volt rossz. És hogy őszinte legyek, világ életemben imádtam őt, az egyik legjobb barátom volt… és most itt hagy.
--New York. És valószínűleg nem jövök vissza. –gyors megitta a sört, és elment a pulthoz, hozott két whisky-t, hogy kellően elbúcsúzzunk. Persze még dumáltunk… megtudtam, hogy holnap délután indul a gépe, szóval a ma estéje lesz itt az utolsó.
-Tudod mit? Ígérem, felejthetetlen lesz az utolsó estéd Huntington Beach-en. –kacsintottam rá, majd bocsánatkérés után egy kis időre Darlene-hez csatlakoztam. Elmondtam neki az egészet, és megkértem, az esti műszakot vállalja be helyettem, cserébe holnap és holnapután egész nap itt leszek. Belement, én pedig visszamentem Pete-hez, akivel olyan 8 óra körül leléptünk hozzám, és valami fantasztikus éjszakát töltöttünk együtt.

írta pandaa