Takarót magamköré tekerve rohantam ki a mosdóba, - párperces keresgélés után sikeresen megtálaltam - majd a WC felé hajolva vártam, hogy kijöjjön a tegnapi pia adag fele, de semmi sem jött. Szétszakadt a fejem a fájdalomtól, és ereztem, hogy a hasam se nyugszik meg, míg ki nem hányom legálabb a gyomrom negyedet. 10perces küszködés után felálltam, hisz semmi értelme nem volt a földön ülnöm, és a szekrények felé vettem az irányt. Fájdalomcsillapító, fájdalomcsillapító, hol lehet az a rohadt fájdalomcsillapító?! Végül tálaltam egy dobozzal, aminek majdnem a felet elhasználtam volna, ha nem állit meg valaki.
- Megakarsz halni, szépségem? - kérdezte az ajtófélfának dőlve Syn. - Kár lenne egy ilyen testért.
- Úgy gondolod... Szépségem? - kérdeztem mosolyogva, mire a kezemben lévő – most már csak pár darab - tablettát a számba tettem és lenyeltem. A többit Syn kezébe dobtam. - Ezt meg dugd fel magadnak - sétáltam ki a fürdőből.
Amint kitértem Syn látó, és halló köréből, felsóhajtottam. A világ legjobb pasija itt állt velem szemben félpucéran, én meg lekoptattam. Persze, inkább én 'szakítsak' vele, minthogy ő mondja, hogy ez csak egy éjszaka volt. Ugyanis tudom, hogy nem több. Gyorsan magamra kapkodtam a ruháim, majd az ajtó felé indultam, de Syn elállta az utam.
- Mit akarsz? - fontam keresztbe a karjaim.
- Most mi bajod? - nyúlt volna felém, hogy átöleljen, de ellöktem magamtól.
- Zope-pal találkozok, sietek - felemeltem az ujjam, hogy ne szóljon közbe, ugyanis láttam, hogy nyitja a szájat. - És csak egy éjszaka. Érted?
- Felöltözök, megvársz? - ennyit mondott, majd válaszra sem várva visszasietett a szobájába.
Halkan sétálunk egymás mellett, egyikünk se szólalt meg, csak a bakancsom ütemes dobogását lehetett hallani. Én keresztbe font karokkal sétáltam, Syn meg zsebre tett kezekkel jött mellettem, látszott, hogy elgondolkozott valamin.
- Úristen, de aranyos vagy! - sikítottam fel hirtelen, mire Syn láthatóan ugrott egyet. - Nem rád gondoltam - mondtam neki vigyorogva, majd az előttünk fettrengőző macskára mutattam. - Nincs nyakörve, biztos az utcán él - guggoltam le hozzá, mire az orrával elkezdte a kezem bökdösni. Megsimogattam, majd felvettem az ölembe, hogy közelebbről is megnézhessem. Az egész macska fekete volt, csak a szemei rikítottak ki, ugyanis azok zöldek voltak.
-Mit gondolsz? - fordítottam Syn fele.
- Aha, aranyos.
- Megtartom - vigyorogtam, majd mintha mi sem történt volna, sétáltam tovább. - Na és mi legyen a neved? - kérdeztem a macskától, mintha legalábbis tudna válaszolni.
- Batcat - válaszolta Syn, mire én nagyon értelmesen ránéztem.
- Miért pont batcat?
- Mert fekete - rántotta meg a vállát vigyorogva. Megráztam a fejem, majd valami másik néven gondolkoztam, mire vigyorogva Synre néztem.
- Megvan. Synysternek fogják hívni. Na, hogy tetszik az új neved, Synyster? - simogattam meg Synyster fültövét, mire ő felnyávogott. - Azt hiszem, tetszik neki.
- Zopeeeeee!!!! Itt vagy? Van egy meglepetésem! - nyitottam be a pubba. - Hahhooo! Van itt valaki? Szerintem nincsenek itt - néztem Synre felhúzott szemöldökkel.
- Johnny, te hogy kerülsz ide? - kérdezte Syn, hátam mögött valakitől, - gondolom Johnnytól - mikor mar épp elhagytam volna a pubot.
- Zope-hoz jöttem, de most valamiért hátra ment - mutatott a pult mögötti ajtóra.
- Ahha, van egy meglepetésem számára - dugtam Johnny arca elé Synystert.
- Wow, honnan van? - kérdezte mosolyogva.
- Az utcán tálalta - nézett rám szúrós szemekkel Syn.
- Hát ti, hogy kerültök ide? - jelent meg végre Zope is, mikor már épp visszavágtam volna Synnek.
- Van egy meglepetésem - mutattam a cicát Zope-nak is, mire Synyster felnyávogott. - Azt hiszem Synyster éhes - ahogy kiejtettem a cica nevet, Johnny és Zope nagy szemekkel rám néztek.
- Mi van? - kérdeztem tőlük nevetve. - Synyster a cica.
- Semmi, semmi - nevetett - Na add ide, majd adok én neki enni - kapta ki a kezemből Synystert Zope, és már el is tűntek az ajtó mögött.
- Mitől ilyen... fura? - néztem még mindig az ajtót, ahol előbb tűnt el Zope.
- Azt hiszi, lefeküdtünk - sóhajtott Johnny. - Aztán meg rávettem, hogy egyen, persze ő nem akart, de utána úgy falta, hogy azt hittem rosszul lesz.
- Hogy, hogy csak azt hiszi? - kérdeztem meglepetten. Hisz én is be voltam tépve tegnap este, de arra emlékeznek, hogy lefeküdtem-e Synnel vagy se.
- Hát, reggel együtt keltünk, aztán gondolom azt hitte, történt is köztünk valami. De ne mondjátok el neki, rendben? - nézett ránk szigorúan, mikor nyílt az ajtó, és Zope jött felénk Synysterrel a kezében.
írta frusaa
(következésképp most duplán én jövök, ha sikerül, hétvégén meg is írom mindkét részemet. -pandaa)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése