16.rész ~ Sophie Smith

- Mégis mit akarsz tenni? Elveteted? – kérdeztem.
- Te mit tennél a helyemben? 21 vagyok basszus, előttem az élet, nem akarok még gyereket. Nem tudnék gondoskodni róla, és nem is akarok – láttam Zope-on, hogy ideges, a takaró szélét gyűrögette.
- Ezt nem teheted Zope. Tudom, hogy nehéz, hogy még előtted az élet, de ha elveteted, a testednek ártasz. Na meg ha nem szeretnéd felnevelni, beadhatod egy árvaházba – rántottam meg a vállam.
- Sophie, érts már meg – szorította ökölbe a kezét Zope. – 21 vagyok. Ha megszülném, a testvérem is lehetne. Bulizni se járhatnék, és mégis ki lenne az apja? – nem hagytam, hogy befejezze, közbevágtam és másik érvekkel próbáltam tudtára adni, hogy tartsa meg a gyereket, de Zope nem engedett, így végül dühösen kisiettem a szobából. Keresztbe font karokkal siettem kifele a fehér épületből, nem igazán tudtam merre kéne elindulnom, hisz ezen a környéken még nem jártam előtte. Amint kiléptem az épületből, megtorpantam, így valaki teljes erejével nekem ütközött és elestünk.
- Leszállnál rólam? – szóltam oda a rajtam elterülő embernek.
- Boccs – nahát, ez Syn hangja. Miért nem lepődtem meg ezen? Amint leszállt rólam, kinyújtotta a kezét, hogy segítsen felállni, de ellöktem és magamtól feltápászkodtam. Syn tekintetét kerülve elindultam valamerre. Perceken belül kiderült, hogy jó úton megyünk, ugyanis megpillantottam egy ismerős pubot, mire még szorosabban keresztbe fontam a karom a mellem előtt, és a kocsmára nem pillantva siettem tovább. Syn még mindig kitartóan sietett mellettem, nem szólt hozzám és azt hiszem jól is tette.
Beléptem a lakásomba, leültem a kanapéra és csak bámultam a hamutartót az előttem álló kisasztalon. Gyorsan kikaptam a zsebemből egy szál cigit, az öngyújtót, majd boldogan szívtam bele a káros szenvedélyembe. Éreztem, hogy Syn helyet foglalt mellettem, kikapta a kezemből a cigit és beleszívott, de nem adta vissza. Felsóhajtottam, mire újra megismételtem a mozdulatot. Zseb, cigi, öngyújtó, boldogság, füst kifúj.

Egy forró zuhany mindig képes felfrissíteni, vagy épp elálmosítani. Csukott szemmel álltam, az arcomat a zuhanyrózsa felé fordítottam és próbáltam átgondolni az életem. Vagyis csak pár napot. Eszembe jutott Zope, Syn, Synyster cica, és ismét Zope. Nem is igazán tudom min sértődtem meg, egyszerűen csak kedvem volt sértődötten kirohanni a szobából. Sóhajtottam egyet, majd elzártam a vizet és kiléptem a hideg csempére. Gyorsan magam köré csavartam a törölközőt, majd besiettem a szobámba, hogy valami ruhát keressek, de bent már volt valaki. El is felejtettem, hogy Synyster Gates a lakásomban van.

 Egy hangos menydörgés vágta ketté a konyhába beálló csendet, miközben épp popcornt készítettem. Syn mögöttem épp horror mesét mesélt, én vigyorogva hallgattam, hisz egyáltalán nem volt ijesztő. A mikró csipogott, kivettem a pattogatott kukoricát és beleöntöttem egy nagy tálba, majd Syn kezébe nyomtam.
- Mindjárt megyek, csak keresek valamit inni – szóltam utána.
Mire beértem a nappaliba, Syn már helyet foglalt a kanapén, ölében a tállal. Undorító, véres, sikítós, öldöklős horror filmet néztük, a popcornt percenként tömtem a számba, miközben a takarót szorosan magamköré fontam. Egyáltalán nem volt ijesztő a film, de mindenre fel voltam készülve. Kint villámlott, dörgött, az ablakot az eső verdeste. A gyilkos épp egy szőke nőt akart hátulról megfojtani, mikor mögülem halk reccsenést hallottam, majd valaki megfogta a vállam és felsikítottam. Syn és még valaki felnevetett mire én idegesen felpattantam a kanapéról.
- Te barom. Megöllek – kezdtem el ököllel Matt hasát csapkodni, de úgy látszik nem használt.  – Egyébként is, hogy kerülsz ide?
- Syn hívott – mutatott a haverjára, mire Syn rám vigyorgott. Megforgattam a szemem, majd ismét helyet foglaltam a kanapén, de a filmre már nem tudtam koncentrálni, ugyanis Matt és Syn a másik oldalon egyfolytában beszélgettek.

- Matt, nem kéne már menned? – kérdeztem, miután vége lett a filmnek.
- Jajj, Sophie, nem is tudtad? – kérdezte nagy szemekkel Syn. Kérdőn rá néztem. – Matt azért jött, hogy hármasba csináljuk – kacsintott Syn.
- Óh, Syn, szóval elmesélted Mattnek, hogy milyen jó voltam az ágyban? – kérdeztem bájosan mosolyogva. Félszemmel láttam, hogy Matt vigyorog, úgyhogy Syn biztos csak viccelt. Megrántottam a vállam, majd Synyster cica kutatására indultam.

15. rész ~ Zope Georgana

Próbáltam összeszedni magam, de nem igazán sikerült. Közben Sophie is hívott, de nem volt kedvem beszélni vele, aztán inkább úgy döntöttem, veszek egy forró fürdőt és alszok. Kissé megnyugodva bújtam be az ágyba, és végre nyugodtan tudtam aludni. Nem ébredtem fel egyszer se, csak másnap, mikor az ébresztőm megszólalt.

-7 óra… Zope, ideje felkelned és dolgozni menned. –suttogtam magamnak Gyorsan felöltöztem, smink nélkül indultam melózni, ami nagyon nem jellemző rám. De most valahogy semmi kedvem nem volt azzal foglalkozni, hogy nézek ki. Mikor bementem Victor már ott volt.

-Na, mizu? Minden oké? –kérdezte egy mosoly kíséretében.

-Persze. Valószínűleg csak elrontottam a gyomrom, de már jól vagyok… -mondtam egy mosoly kíséretében. Igazából tényleg jobban voltam, bár a tudat, hogy terhes vagyok, és gőzöm sincs kitől… nos, nem valami kellemes. De legalább nem volt hányingerem. Egész nap csak ültem, és olvastam. Egy szál cigit se szívtam, és csak vizet ittam egész nap. Viszont estefelé megérkezett a szokásos banda, Johnny nélkül.

-Johnny is jön? –néztem Syn-re.

-Nemtudom. –ránotta meg a vállát Gates.

-A telefont nem vette fel, de küldtem neki sms-t, hogy jöjjön. –Zacky bátorítóan rám mosolygott. Nem igazán bíztam abban, hogy jön, pedig beszélnem kell vele. Ha nem jön, akkor majd… kitalálok valamit.

Egész este a pultban voltam, bár nem volt akkora forgalom, mint máskor. Épp a polcon rendeztem a poharakat, a pultnak háttal, mikor egy ismerős hangot hallottam magam mögül.

-Hey, Zope. –hátrafordultam, és egy ismerős srác állt előttem, de nem emlékeztem a nevére.

-Öhm, helló…. öhm. –próbáltam előkeresni az emlékeim közül, de tényleg nem tudtam hova tenni.

-Benji. Tudod mi… pár hónapja… lefeküdtünk. És beszélnünk kell. –mondta.

-Gyere… -mondtam, majd félrehívtam a pult mellé. Elkezdett hadoválni, hogy nem akar nekem gondot okozni, meg semmi, csak tudnom kell valamiről. Aztán arról kezdett el beszélni, hogy mikor lefeküdtünk, akkor összeveszett a nőjével, és már rohadtul elegem volt belőle.

-Mondd már, mert ha nem látnád, én dolgozok. –ordítottam rá.

-Nem használtunk gumit. De gondolom te szedsz valamit… -mondta halkan.

Én csak bámultam rá rémülten. Egy olyan pasitól vagyok terhes, akire nem is emlékszem? Ez nem lehet. Visszamentem a pultba, kiszolgáltam mindenkit, de kezdtem rosszul lenni. Egész nap nem ettem semmit, de Vic már lelépett és egyedül voltam.

Megkerestem a többieket, és Sophie-t félrehívtam.

-Ugye nem mondtad el nekik, mi bajom? –kérdeztem aggódva.

-Nem, dehogyis. Miért? –nézett rám két slukk cigi között.

-És véletlenül nem ismersz valami Benji-t? –próbáltam halkan beszélni, de csak annyira, hogy még hallja.

-Öhm, feltűnő hajú barom? De… Beszéltél vele? –nézett rám meglepve.

-Az előbb… Tőle vagyok… -a hangom elcsuklott és kezdett minden forogni, majd minden elsötétült.

A kórházban tértem magamhoz, valószínűleg másnap délután, mert sütött a nap. Körbenéztem, Sophie és Syn ott ültek az egyik oldalamon. Sophie azonnal felpattant hozzám, amint meglátta, hogy kinyitottam a szemem.

-Jól vagy Zope? –kérdezte aggódva.

-Azt hiszem. Mi történt? –tőle vártam a választ, de helyette egy ismerős hang válaszolt a másik irányból.

-Elájultál, és behoztak a kórházba. Pontosabban előbb felhívtak engem, és én hoztalak, mert mindenki részeg volt. Kimerültél, és gondolom semmit nem ettél megint. –a hang irányába fordultam, és Johnny állt mellettem.

-És a… baba? –néztem a hasamra.

-Neki semmi baja. –folytatta Johnny, és megfogta a kezem.

-Nem akarom… -néztem a plafonra, majd nagyot nyeltem.

-Mégis mit akarsz tenni? Elveteted? –nézett rám Sophie.

-Te mit tennél a helyemben? 21 vagyok basszus, előttem az élet, nem akarok még gyereket. Nem tudnék gondoskodni róla, és nem is akarok. –ideges voltam, mert tényleg nem akartam terhes lenni. Sophie próbált lebeszélni arról, hogy elvetessem, de csak annyit ért el vele, hogy összevesztünk, és dühösen kiment a kórteremből.

-Jobbulást, Zope. Sziasztok! –köszönt el Syn, majd barátnőm után ment.

Hatalmasat sóhajtottam, nem akartam senkivel összeveszni, de igazán megérthetnék, hogy nem akarok gyereket.

-Zope… Te sem gondolod komolyan, ugye? –ült az ágyamra Johnny.

-Mit? –néztem rá.

-Az abortuszt. –még mindig a kezemet szorította.

-Mit tehetnék? Nem akarok… Nem lennék jó anya. –elsírtam magam.

-Zope, majd kitalálunk valamit. –ölelt meg Johnny. Jól esett, hogy ő itt van velem, és megért valamilyen szinten. –Elmegyek egy kávéért. Neked hozzak valamit? –nézett vissza az ajtóból mosolyogva.

-Nem, köszi. De hazamehetsz, fáradt vagyok, aludni akarok… -mondtam, és folytattam volna, de közbeszólt.

-Itt maradok veled. Nem akarlak egyedül hagyni. –mondta, és kiment, én pedig elaludtam.

írta pandaa

14. rész ~ Sophie Smith

- Még a buli előtt haza kéne vinni Synystert, nem gondoljátok? – kérdezte Zope. Már nem voltam teljesen magamnál, de erre a kérdésre felkaptam a fejem, és rögtön a kezembe fogtam Synystert.
- Majd én haza viszem – mondtam, és már ki is siettem az épületből. Hamar hazavittem, a kisboltban vettem neki macska eledelt, amit konzervestül – persze kibontva - le is raktam neki a konyhába, majd visszasiettem a pubba, de valaki útközben megállított.
- Sophie, állj meg, beszélnünk kell! – fogta meg valaki hátulról a kezemet.
- Mit akarsz? – fordultam Benji felé. Az eddig annyira feltűnő – jobb oldalt fekete, bal oldalt rózsaszín, tüsis – haja, most sokkal egyszerűbb volt. Bár így is látszódott, hogy helyes arca van.
- Zoperól van szó. Tudod, a vörös hajú csajról a…
- Igen, tudom ki az a Zope – vágtam közbe. – Ki vele, mit akarsz? – raktam csípőre a kezeim.
- Hú, izé, lehet, hogy nem pont veled kéne megbeszélnem, de… - mély levegőt vett, körül nézett, majd folytatta. – Szóval te vagy az egyetlen lány ismerősöm.
- Úristen, mondjad már! – rivalltam rá.
- Pár hónappal ezelőtt lefeküdtem azzal a csajjal, mert akkor épp össze voltam veszve a csajommal, és nem védekeztünk – nézte a földet Benji.
- Éééés? Biztos szed fogamzásgátlót – vontam meg a vállam.
- Ja, izé – bólogatott. – Nem tudod, még mindig abba a pubba dolgozik?
- Nem, nem ott dolgozik, na csáó – intettem vissza, majd a pub felé siettem.
Amint visszaértem a pubba nem szóltam Zope-nak semmit. Nem hiszem, hogy szeretné, ha ez a srác ráakaszkodna, ráadásul most bulizunk. Hamar kiszemeltem magamnak egy pasit, bár képtelen voltam közel kerülni hozzá, ugyanis Syn állandóan megállított.
- Mit akarsz? - fontam keresztbe a karjaim.
- Hé, Zope, adj 2 üveg vodkát – szólt Syn, mielőtt hozzám fordult volna. Zope hamar kiszolgált minket, majd meghúztam a piát és Synre vártam, hogy végre megszólaljon.
- Mondanál végre valamit? – kérdeztem meg végül tőle.

Az estéből annyira emlékszem, hogy egész idő alatt Synnel voltam, hülyéskedtünk, és egyáltalán nem bántam. Persze ott voltak a többiek is, és kivételesen beszélgettem Zackyvel is.
- Jó reggelt, szépségem – ölelte át a derekam a mellettem fekvő ’idegen’.
- Mmmm – nyögtem. Épp a fejemre húztam volna a takarót, hogy eltakarjam a szemem a fény elől, mikor megszólalt a telefonom. Az éjjeliszekrényhez kaptam, felvettem a telefont majd beleszóltam.
- Mondd!
- Felébresztettelek? –kérdezte a hang.
- Ja, de nem gáz, amúgy is fel akartam kelni – dörzsöltem meg a szemem.
- El tudnál jönni velem dokihoz? – kérdezte Zope.
- Nem lettél jobban? –kezdtem aggódva.
- Nem… ami azt illeti pont, hogy rosszabbul vagyok – mondta, majd egy koppanást hallottam. Pár perc múlva újra beleszólt. – A pub előtt találkozzunk – és lerakta a telefont.
- Mennem kell – pattantam fel az ágyból. Syn aggodalmasan rám nézett, de nem kérdezett semmit. – Majd látogasd meg Synystert, és adj neki kaját. Tegnap óta nem kapott. Ja, esetleg vidd magaddal a pubba, vagy valami, ahogy gondolod – rántottam meg a vállam, majd magamra rángattam a pólóm. – Majd hívlak – mondtam, majd azzal a lendülettel becsaptam az ajtót, és a pub felé vettem az irányt. Hamar odaértem, Zope már beszélt a főnőkével, úgyhogy hamar el tudtunk indulni a kórház felé. Nem tudtam mit mondani, látszott, hogy Zope nincs jól, viszont én se voltam, még egy aspirint se vettem be, így hát nem tudtam neki segíteni. Amint beértünk a kórházba megszólalt a telefonom. Bocsánatot kértem Zope-tól, majd felvettem.
- Mi az?
- Sophie, minden rendben? – kérdezte Syn.
- Syn, te hívtál – vigyorogtam. – Persze, minden rendben, veled mizu?
- Synyster macskádról lenne szó – sóhajtott Syn. – Nem értek a macskákhoz szóval, gondoltam megkérdezlek.
- Mondd – kezdtem nevetve.
- Szóval felfalta az egész konzerv kaját, amit a szekrényben találtam, kaparja az ajtót azokkal a gyilkos karmaival, és most valami fura zümmögő hangot ad ki magából – szinte láttam magam előtt Syn finnyás arcát.
- Synyster dorombol – nevettem. – Syn, neked még sose volt macskád? Csak simogasd meg. Vagy vidd be a pubba, asszem’ Johnny ért a macskákhoz. De most vissza kell mennem Zope-hoz – nyomtam ki a telefont, majd visszasiettem a kórházba. Épp hogy megtaláltam azt a kórtermet ahova Zope-ot vittek, és épp hogy leültem, mikor nyílt az ajtó így hát felpattantam. Zope nem mondott semmit, csendben sétáltunk a patikáig. Az eladó pultnál álldogáltam, vártam, hogy Zope megtalálja azt, amit keres, majd mikor megtudtam…
- Terhességi teszt? – ennyit bírtam kinyögni.
- A doki szerint terhes vagyok, de még nem biztos. Ha igen, akkor nem kell semmilyen vizsgálat. – sóhajtott.
- Haza kísérlek, és megvárom, amíg kiderül, oké? – kérdeztem, ugyanis biztosra akartam menni én is, hogy nem az. Inkább legyen beteg, feküdjön ágyban még egy-két napig. De nem, egyszerűen nem lehet terhes. Főleg nem Benjitől. Hazafelé próbáltam megnyugtatni Zope-ot – meg magamat - vagyis össze-vissza beszéltem minden baromságot. Amint beértünk a lakásba, Zope rögtön a fürdő felé vette az irányt, én meg a falnak dőlve vártam, hogy kész legyen.
- Na? – kérdeztem azonnal, amint kilépett a helyiségből.
- Pozitív –mondta, majd azonnal ki is dobta a szemétbe a tesztet.
- És szerinted kitől van? – kíváncsi voltam, hogy kire gondol. Vajon tudja-e, hogy Benji nem védekezett.
- Hát, mostanában csak Johnny-val meg Pete-tel voltam –bámulta a plafont.
- Tuti nem Johnny-tól van… - mondtam, majd egyből a szám elé kaptam a kezem. Sophie, most az egyszer tartsd a szád!
- Miért? –nézett rám kíváncsian.
- Hát, mert… vele csak nemrég voltál, azt biztos nem mutatná még ki semmilyen terhességi teszt –mondtam gyorsan, ami legelőször az eszembe jutott.
- Igaz… megölöm Pete-et – amint befejezte a mondatot, megcsörrent a telefonja, de ki is nyomta. Gondolataimba merülve teát főztem, hogy mindkettőnket megnyugtasson. Megvártam míg megissza, majd elköszöntem tőle. Az első utam a pubba vezetett, de közbe felhívtam Synt.
- Hol vagytok?
- Mármint én és Synyter? A pubba. Igazad volt, Johnny ért a macskákhoz.


- Synyster – kiáltottam fel, amint beléptem a pubba. – Neked is szia Syn – vigyorogtam bájosan Synre, amint felállt, hogy megöleljen. – Igazából a cicámnak köszöntem – azzal fel is kaptam az asztalról Syn cicát.
- Hol voltál, egyébként? – kérdezte sértődötten Syn.
- Zope-pal a kórházba - Sophie, fogd be a szád!
- Még mindig nincs jól? Mi a baja? – kérdezte aggódva Johnny.
- Semmi komoly. Nyugi, életben marad – válaszoltam, miközben Synyster bajszos pofiját tanulmányoztam. – Éhes vagy, drágám?
- Engem bezzeg sose becézget – suttogta az orra alatt Syn, mire én aranyosan rá mosolyogtam és úgy tettem, mintha semmit se hallottam volna.
- Meglátogatom Zope-ot – szólt Johnny.
- Nem hiszem, hogy kíváncsi lenne rád – rántottam meg a vállam. – És biztos pihen, úgyhogy… - inkább nem fejeztem be a mondatot, ugyanis Johnny már elindult a kijárat felé. – Persze, ne hallgass rám! – kiáltottam azért még utána.
- Johnny mindig is a saját feje után ment, hagyd – mondta Syn lazán, majd belekortyolt a poharában lévő piába.
- Engem meg se hívsz? – ültem le vele szembe vigyorogva.
- Megértem én, hogy Zope haverjai vagytok, és, hogy néha-néha ingyen szolgál ki titeket. De macskát behozni tilos! – hallottam meg magam mellől egy férfi kiabáló hangját.
- Ugyan, talán allergiás a macska szőrre? – kérdezte Syn vigyorogva.
- Ennek a rohadt állatnak hullik a szőre. Gondolom nem akarsz macska szőrős vodkát inni – vágta keresztbe a kezét a pasas.
- Fúj, dehogy. Na, húzzunk innen, Sophie – ragadta meg a kezem Syn, majd kirángatott a pubból.
- Vigyük haza Synystert, nem nagyon szeret ölben maradni – már így is majdnem kiugrott a kezemből, így gyorsan hazavittük.

írta Frusa

13. rész ~ Zope Georgana

Nem igazán vettem ki a részem a beszélgetésből, sőt az esti buliról is leléptem. Nagyon szarul voltam, amint hazaértem, a mosdóba rohantam és hánytam. Kerestem valami gyógyszert hányinger ellen, aztán ledőltem a kanapéra aludni. Aznap éjjel alig bírtam aludni, óránként felébredtem arra, hogy hányingerem van… vagy épp fulladozok.

Másnap felhívtam Darlene-t, hogy el tudna-e jönni velem dokihoz, de nem vette fel. Így gondoltam felhívom Sophie-t, hátha… ő már felvette.

-Mondd! –szólt bele kómás hangon.

-Felébresztettelek? –kérdeztem halkan.

-Ja, de nemgáz, amúgy is fel akartam kelni. –mondta.

-El tudnál jönni velem dokihoz? –a fotel oldalát rugdostam közben.

-Nem lettél jobban? –hallottam, hogy már kissé felébredt.

-Nem… ami azt illeti, pont hogy rosszabbul vagyok. –a hangom elcsuklott és megint a mosdóban kötöttem ki. A telefon kiesett a kezemből, le a földre, én pedig térdre zuhantam a wc előtt. Hihetetlen, hogy mennyit képes az ember hányni még úgy is, hogy semmi nincs a gyomrában. Miután végre elmúlt a rosszullét –bár tudtam, csak egy kis időre lett vége-, megbeszéltem Sophie-val, hogy a kocsma előtt találkozunk, be kell ugranom szólni Victor-nak, hogy szabit veszek ki.

Sophie-val csöndben sétáltunk egymás mellett, én próbáltam nem rosszul lenni, ő pedig láthatóan nem tudott mit mondani. Amikor odaértünk a dokihoz, megszólalt a telefonja, szóval kiment telefonálni, engem pedig abban a pillanatban behívott az orvos.

-Szóval Miss… Georgana, mi a panasza? –nézett rám a doki a székében ülve.

-Pár napja szédülök, rossz a kedvem, ok nélkül… hányingerem van, és nem múlik el. –soroltam.

-Értem. –mondtam, majd megvizsgált. Elküldött vérvételre, de közölte, hogy van egy sejtése, mi bajom van.

-A tünetek alapján azt kell mondjam, maga terhes. –nézett rám komoly arckifejezéssel.

-Nem, az nem lehet. Mindig védekezünk a… partnereimmel. –próbáltam visszagondolni, a legutóbbi alkalmakra, de igazából nem emlékszem, hogy használtunk volna gumit.

-Szed fogamzásgátlót? –kérdezte.

-Nem… -hirtelen a földet kezdtem bámulni, legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. 21 éves vagyok, és valószínűleg terhes, ráadásul nincs komoly kapcsolatom, soha nem is volt.

Még mondott pár dolgot, aztán kimentem, Sophie abban a pillanatban felpattant, ahogy kiléptem az ajtón.  Mondtam neki, hogy előbb menjünk be egy patikába, aztán utána már hazamehet… viszont amikor a patikában terhességi tesztet kértem a nőtől, Sophie hatalmas szemekkel és leesett állal nézett rám.

-TERHESSÉGI TESZT? –nem tudtam eldönteni, hogy dühös vagy meglepett.

-A doki szerint terhes vagyok, de még nembiztos. Ha igen, akkor nem kell semmilyen vizsgálat. –sóhajtottam.

-Haza kísérlek, és megvárom, amíg kiderül, oké? –egyáltalán nem lettem jobban, de jól esett, hogy nem leszek egyedül.

Hazafele szintén egy mukkot se szóltam, Sophie viszont végig beszélt. Mindenről, csak hogy ne gondoljak a terhességre. Egyből a fürdő felé vettem az irányt, és elolvastam a dobozt, hogy működik. Pozitívot vagy negatívot mutat, így nem lesz nehéz rájönni, terhes vagyok-e vagy sem. A dobozon azt írták, kb. 5 percig kell várni, hogy megjelenjen az eredmény. A lábammal doboltam a padlón, és már Sophie is türelmetlenkedett, mivel bezárkóztam. Végre letelt az idő, és a tesztet bámultam. Kinyitottam az ajtót, ami előtt barátnőm állt.

-Na? –nézett felváltva rám és a kezemben lévő tesztre.

-Pozitív. –nyeltem egy nagyot, majd kimentem a konyhába, hogy kidobjam a fenébe ezt a szart.

-És szerinted kitől van? –nézett rám, miközben a fotelba zuhantam.

-Hát, mostanában csak Johnny-val meg Pete-tel voltam. –bámultam a plafont.

-Tuti nem Johnny-tól van… -mondta, majd egyből a szája elé kapta a kezét.

-Miért? –néztem rá.

-Hát, mert… vele csak nemrég voltál, azt biztos nem mutatná még ki semmilyen terhességi teszt. –mondta.

-Igaz… megölöm Pete-et. –amint kimondtam, megcsörrent a mobilom. Nem néztem meg ki volt, egyből kinyomtam. Sophie főzött teát –mert teát mindig tartok itthon, ha úgy alakul, hogy nincs nyugtatom, akkor a tea is megteszi-, majd miután megittam egy egész csésze teát, elment. Én pedig egész nap olvastam valami pszichológiai regényt, de nagy valószínűséggel bealudtam olvasás közben, mert arra ébredtem, hogy csengetnek.

Nagy nehezen odacammogtam az ajtóhoz és kinyitottam. Nagy meglepetésemre Johnny állt előttem. Minimum Darlene-re számítottam, alig beszéltünk mostanában.

-Szia! Sophie nem mondott semmit, hogy hogy vagy, és gondoltam megnézlek. –mosolygott.

-Gyere be. Kérsz valamit? –kérdeztem unottan, majd levágódtam a kanapéra. –Nyugodtan szolgáld ki magad, nekem most nincs erőm hozzá.

-Mit mondott a doki? Mi bajod van? –mintha nem mondtam volna semmit. Tényleg csak az érdekelte, mi van velem.

-Nem lényeg, rendbe fogok jönni. –hazudtam.

-De mégis mit mondott? Elküldött vizsgálatokra? Vagy valamit…? –nézett rám a fotelből.

-Nem beszélhetnénk másról? –kérdeztem, majd bekapcsoltam a tv-t, és igyekeztem nem foglalkozni a további „Mondd már el miért vagy beteg” kérdéseivel, bár kezdtem unni, és kezdett idegelni, de nem akartam elmondani neki.

-Terhes vagyok baszdmeg! –üvöltöttem neki sírva. Amint rá néztem, még jobban bőgtem, nem akartam, hogy a srácok közül bárki is megtudja.

-Pete-től, igaz? –nézett rám dühösen.                                 

-Az mindegy. –mondtam, és továbbra is sírtam. Csak nézett rám, láttam a szemében, hogy szánalmasnak tart, éreztem, hogy kezd egyre jobban undorodni tőlem. Aztán felállt, egy szó nélkül és az ajtó felé vette az irányt. Próbáltam maradásra bírni, megragadtam a karját, de olyan erővel húzta ki a kezeim közül, hogy majdnem elestem. Becsapta maga után az ajtót, én pedig nekidőltem és lecsúsztam a földre. És csak sírtam… megállás nélkül, egyre jobban.

írta pandaa

12. rész ~ Zope Georgana

Meglepett, amit láttam, mert Pete állt előttem. Leraktam a pultra a fánkot, meg a cuccom, és csak bámultam rá. Odajött elém, és mosolygott. Gőzöm sincs, hogy került ide.

-Hát te? Nem New York-ban kéne lenned? –eléggé összezavart a szitu.

-Nem mentem el, nem tudtam… Nem tudtalak itt hagyni. –végig a szemembe nézett.

Olyan fura volt ez a helyzet. Tényleg nem értettem, mi van most. Csak néztem rá, szótlanul, ő pedig átölelt, a fülembe súgta, hogy „Szeretlek!”, majd megcsókolt. Olyan gyorsan történt minden, hogy nem tudtam elfordítani a fejem, de egyből ellöktem.

-Hé, mit képzelsz? Én nem szeretlek! Csak szexeltünk. –undort éreztem, egyszerűen már nem tudtam barátomnak tekinteni. Utáltam emiatt. De magamat is.

Egy erős hangú torokköszörülést hallottam a hátam mögül, megfordultam, és a bejáratban Johnny állt. Láttam rajta, hogy zavarban van. A kezében szorongatta a kulcscsomómat, de nem mozdult egy tapodtat sem. Pár perc után odamentem hozzá, és kivettem a kulcsot a kezéből, majd rámosolyogtam.

-Bezártál? –kérdeztem tőle, miközben elraktam a táskába az említett tárgyat.

-Be. –mondta unottan.

-Nem vagy valami bőbeszédű. –nevettem zavartan.

-Ő ki? –biccentett a másik hím felé.

-Pete, a… egy barátom, akinek nem is kéne itt lennie. –a falat bámultam, nem néztem rá egyikükre se.

Pete elment, miután ordibáltam vele egy sort, aztán ott maradtunk Johnny-val, kettesben. Leültem a pultoz és elkezdtem fánkokat enni, aztán ő is leült mellém. Elétoltam a dobozt, hogy egyen, de csak bámult kifele a fejéből. Elővette a zsebéből a cigit és rá akart gyújtani, de kikaptam a kezéből az öngyújtót.

-Visszaadhatod… -mondta monoton hangon.

-Csak ha elárulod, mi a franc bajod van. –néztem rá.

Nem szól semmit, elém állt, és kivette a kezemből a gyújtót. Ezek után inkább nem firtattam a dolgot, láttam a szemén, hogy mi zavarja. Kiszolgáltam magam egy kis tequilával, és kerestem a táskámban füvet. Rágyújtottam és leültem az egyik fotelba. Johnny nem szólt semmit, sörözött és cigizett felváltva. Csak ült ott a pultnál, mint egy darab fa. Telefoncsörgésre riadtam, „miszter durcizom, ne szólj hozzám” mobilja csörgött, de nem vette fel, szóval gondoltam, majd én.

-Johnny Christ telefonja, miben segíthetek? –vigyorogtam.

-Te meg ki vagy? –Synyster… El is felejtettem a tegnap estét, hiszen ő is itt volt.

-Zope, tudod a pub-ból. –Johnny gonoszul nézett rám, de ugyanúgy folytatta a sörözést, eszébe sem jutott, hogy elvegye a telefont.

-Johnny? –kérdezte.

-Ő most épp durcizik, itt vagyunk a kocsmában. –ültem le Johnny mellé, és odaadtam neki a telefont, de ő lenyomta. Nem tudtam mit csinálni vele, kimentem a pub elé levegőzni a cigimmel.

Visszagondoltam az éjszakára, és kurvára nem emlékeztem semmire. Smároltunk, és képszakadás. Lefeküdtem Johnny Christ-tel és nem emlékszek rá… ilyen nincs.

-Basszameg. –éreztem, hogy elkezd folyni a könnyem, az ájulás fenyegetett, berohantam és hátramentem a raktárhelységbe. Leültem a sarokba, illetve lecsúsztam. Csendben sírok, így ez most sem volt másképp. Remegtem, és hányingerem volt. Nem tudom miért, de rosszul lettem, ami miatt még jobban sírtam. Mikor hallottam, hogy kint valakik beszélgetnek, rendbe hoztam magam, megtöröltem az arcom, és kimentem.

-Hát ti, hogy kerültök ide? –láttam meg Sophie-t és Syn-t. Mosolyt erőltettem magamra, bár mikor megláttam őket, egyből elfelejtettem az előbbi kis rosszullétet.

-Van egy meglepetésem. –Sophie az arcomba nyomott egy aranyos macsekot, aki egyből nyávogni kezdett. -Azt hiszem Synyster éhes. –mondta Sophie, mire elég béna fejet vágtam, nem értettem miről maradtam le.

-Mi van? –nevetett Sophie. -Synyster a cica.

-Semmi, semmi –nevettem én is. - Na add ide, majd adok én neki enni –kivettem Synyster-t a kezéből, és hátravittem a raktárba, hogy adjak neki kaját.

Amint leraktam a tálat, Synyster rátámadt a benne található kajára, és pár perccel később éhes szemekkel nézett rám –ugyanis a teljes mennyiséget elpusztította. Adtam neki még, majd leültem mellé, és elkezdtem simogatni.

-Mi bajom lehet? –ismét rámjött a hányinger, de leküzdöttem. Syn cica rám nézett, megnyalta a száját, és az ölembe feküdt, majd elkezdett dorombolni. Én meg csak simogattam és simogattam. Néhány perc után meguntam az egyedüllétet, megfogtam a cicát és kimentem a többiekhez.

-Nincs valakinél valami gyógyszer? –raktam le Synyster-t a pultra és körbenéztem a többieken.

-Minek? –bámult nagy szemekkel rám Syn.

-Rosszul vagyok. Hányingerem van, meg szédülök. –ültem le az egyik bárszékre, Johnny mellé, aki meglehetősen furcsán viselkedett, de amint meghallotta az előbbi mondatomat, aggódva rám nézett.

-El kéne menned dokihoz. Persze csak miután kiürül belőled a fű. –gyújtott rá Johnny egy szál cigire.

-Lehet… -a földet bámultam, magam sem értem miért, de féltem, hogy valami komolyabb bajom van.

írta pandaa

11. rész ~ Sophie Smith

Takarót magamköré tekerve rohantam ki a mosdóba, - párperces keresgélés után sikeresen megtálaltam - majd a WC felé hajolva vártam, hogy kijöjjön a tegnapi pia adag fele, de semmi sem jött. Szétszakadt a fejem a fájdalomtól, és ereztem, hogy a hasam se nyugszik meg, míg ki nem hányom legálabb a gyomrom negyedet. 10perces küszködés után felálltam, hisz semmi értelme nem volt a földön ülnöm, és a szekrények felé vettem az irányt. Fájdalomcsillapító, fájdalomcsillapító, hol lehet az a rohadt fájdalomcsillapító?! Végül tálaltam egy dobozzal, aminek majdnem a felet elhasználtam volna, ha nem állit meg valaki.

- Megakarsz halni, szépségem? - kérdezte az ajtófélfának dőlve Syn. - Kár lenne egy ilyen testért.

- Úgy gondolod... Szépségem? - kérdeztem mosolyogva, mire a kezemben lévő – most már csak pár darab - tablettát a számba tettem és lenyeltem. A többit Syn kezébe dobtam. - Ezt meg dugd fel magadnak - sétáltam ki a fürdőből.

Amint kitértem Syn látó, és halló köréből, felsóhajtottam. A világ legjobb pasija itt állt velem szemben félpucéran, én meg lekoptattam. Persze, inkább én 'szakítsak' vele, minthogy ő mondja, hogy ez csak egy éjszaka volt. Ugyanis tudom, hogy nem több. Gyorsan magamra kapkodtam a ruháim, majd az ajtó felé indultam, de Syn elállta az utam.

- Mit akarsz? - fontam keresztbe a karjaim.

- Most mi bajod? - nyúlt volna felém, hogy átöleljen, de ellöktem magamtól.

- Zope-pal találkozok, sietek - felemeltem az ujjam, hogy ne szóljon közbe, ugyanis láttam, hogy nyitja a szájat. - És csak egy éjszaka. Érted?

- Felöltözök, megvársz? - ennyit mondott, majd válaszra sem várva visszasietett a szobájába.

Halkan sétálunk egymás mellett, egyikünk se szólalt meg, csak a bakancsom ütemes dobogását lehetett hallani. Én keresztbe font karokkal sétáltam, Syn meg zsebre tett kezekkel jött mellettem, látszott, hogy elgondolkozott valamin.

- Úristen, de aranyos vagy! - sikítottam fel hirtelen, mire Syn láthatóan ugrott egyet. - Nem rád gondoltam - mondtam neki vigyorogva, majd az előttünk fettrengőző macskára mutattam. - Nincs nyakörve, biztos az utcán él - guggoltam le hozzá, mire az orrával elkezdte a kezem bökdösni. Megsimogattam, majd felvettem az ölembe, hogy közelebbről is megnézhessem. Az egész macska fekete volt, csak a szemei rikítottak ki, ugyanis azok zöldek voltak.

-Mit gondolsz? - fordítottam Syn fele.

- Aha, aranyos.

- Megtartom - vigyorogtam, majd mintha mi sem történt volna, sétáltam tovább. - Na és mi legyen a neved? - kérdeztem a macskától, mintha legalábbis tudna válaszolni.

- Batcat - válaszolta Syn, mire én nagyon értelmesen ránéztem.

- Miért pont batcat?

- Mert fekete - rántotta meg a vállát vigyorogva. Megráztam a fejem, majd valami másik néven gondolkoztam, mire vigyorogva Synre néztem.

- Megvan. Synysternek fogják hívni. Na, hogy tetszik az új neved, Synyster? - simogattam meg Synyster fültövét, mire ő felnyávogott. - Azt hiszem, tetszik neki.

- Zopeeeeee!!!! Itt vagy? Van egy meglepetésem! - nyitottam be a pubba. - Hahhooo! Van itt valaki? Szerintem nincsenek itt - néztem Synre felhúzott szemöldökkel.

- Johnny, te hogy kerülsz ide? - kérdezte Syn, hátam mögött valakitől, - gondolom Johnnytól - mikor mar épp elhagytam volna a pubot.

- Zope-hoz jöttem, de most valamiért hátra ment - mutatott a pult mögötti ajtóra.

- Ahha, van egy meglepetésem számára - dugtam Johnny arca elé Synystert.

- Wow, honnan van? - kérdezte mosolyogva.

- Az utcán tálalta - nézett rám szúrós szemekkel Syn.

- Hát ti, hogy kerültök ide? - jelent meg végre Zope is, mikor már épp visszavágtam volna Synnek.

- Van egy meglepetésem - mutattam a cicát Zope-nak is, mire Synyster felnyávogott. - Azt hiszem Synyster éhes - ahogy kiejtettem a cica nevet, Johnny és Zope nagy szemekkel rám néztek.

- Mi van? - kérdeztem tőlük nevetve. - Synyster a cica.

- Semmi, semmi - nevetett - Na add ide, majd adok én neki enni - kapta ki a kezemből Synystert Zope, és már el is tűntek az ajtó mögött.

- Mitől ilyen... fura? - néztem még mindig az ajtót, ahol előbb tűnt el Zope.

- Azt hiszi, lefeküdtünk - sóhajtott Johnny. - Aztán meg rávettem, hogy egyen, persze ő nem akart, de utána úgy falta, hogy azt hittem rosszul lesz.

- Hogy, hogy csak azt hiszi? - kérdeztem meglepetten. Hisz én is be voltam tépve tegnap este, de arra emlékeznek, hogy lefeküdtem-e Synnel vagy se.

- Hát, reggel együtt keltünk, aztán gondolom azt hitte, történt is köztünk valami. De ne mondjátok el neki, rendben? - nézett ránk szigorúan, mikor nyílt az ajtó, és Zope jött felénk Synysterrel a kezében.

írta frusaa

(következésképp most duplán én jövök, ha sikerül, hétvégén meg is írom mindkét részemet. -pandaa)