Gyorsan felkapkodtam magamra a délután kirakott ruháim, és egypár kiegészítőt. Nagy, fekete karika fülbevaló, sok-sok karkötő és gyűrű, - amiket általában nem hordok, de ma úgy éreztem, ezek nélkül csupasz vagyok - és elindultam a pub fele. Nem siettem, hisz nem időre mentem, de így is hamarabb oda értem, mint máskor. Amint beléptem az ajtón, Zope felém intett, én meg a pult felé vettem az irányt. Megkínált vodkával, majd a barátnőjéről kezdett el fecsegni, a felét fel sem fogtam, de csak bólogattam, aztán felhozta Johnnyt meg a többieket, hogy én is találkozhatnék velük. Kösz, inkább kihagynám. Lehet, hogy imádom a zenéjüket, de semmi kedvem újra összefutni Synnel. Zope olyan sokáig győzködött, hogy kénytelen voltam rábólintani, mire ő vidáman vigyorogva, - mielőtt asztalhoz vitt volna pár piát - vissza szólt nekem, hogy 'Tudtam!'.
- Hé, itt vannak a srácok, gyere! - jött oda hozzám fél óra múlva Zope, miközben én épp egy sráccal flörtöltem. Felsóhajtottam, majd egy bajos mosollyal az arcomon kikaptam a srác kezéből a vodkát, és Zope után siettem. Persze addigra mar mindenki helyet foglalt, és az egyetlen hely Syn mellett volt. Szúrós szemekkel Zope-ra néztem.
- Na, nem ülsz le? – kérdezte vigyorogva Synyster.
- Melléd? Kösz inkább nem… - húztam fel sértődötten az orrom, de Syn megfogta a kezem, és lehúzott maga mellé.
- Azt mondtam nem! - rángattam ki a kezem Syn kezei közül, de ülve maradtam.
- Egy sört? - tolt elem egy söröskorsót Syn. Összehúzott szemekkel ránéztem, majd szótlanul elvettem a piát és meghúztam. Jól esett ez a hűsítő ital, ugyanis a sok embertől kezdett melegem lenni. Syn elkezdett mesélni valami csajról, meg tegnapi buliról, de én csak elfordítottam a fejem, és úgy tettem, mint aki nem hallja őt. Igazából nem tudom, miért játszottam a sértődöttet. Syn semmit se csinált, ami miatt durcizhatnék, de olyan jól esett, hogy próbált jobb kedvre deríteni, meg ölelgetett. Zope még több piát hozott, amik hamar elfogytak, úgyhogy a végen mar a pultnal kötöttünk ki, ahonnan sokkal könnyebb volt megszerezni az alkoholt. Zope hamarabb részegedett le, mint én, és láttam, hogy nagyon jól érzi magát Johnnyval. Táncoltak, nevetgéltek, így hát nagy lendülettel kiszabadítottam magam Syn karjai közül és Matthez indultam.
- Táncolunk, szép fiú? - kérdeztem nevetve, mire ő válasz nélkül megragadta a karom és táncolókhoz húzott.
Sokáig táncoltunk, beszélgettünk és nevetgéltünk, amikor a tömegben megláttam egy nagyon ismerős arcot. Ahogy megdermedtem a felismeréstől, hogy igen, ő az, véletlenül ráleptem Matt lábára.
- U, basszus, bocs - kaptam a szám éle a kezem. - Eltudsz menni egyedül a pultig? - kérdeztem, rá sem pillantva Mattre, ugyanis egész idő alatt 'rajta' tartottam a szemem.
- Persze, semmi gond - amint kiejtette ezt a száján, mar siettem is az alak fele.
- Emily? - érintettem meg a csaj vallat, mire ő megfordult. Pár percig bámultuk egymást, majd nevetve egymás karjaiba vetettük magunkat.
- Úristen, Sophie. Meg se ismertelek - nevetett Emily. - Mi történt a szép, hosszú hajaddal? És, hogy kerülsz ide?
- Ezt inkább én kérdezhetném - nevettem én is. - 5 éve csak úgy eltűntél, senki sem tudta, hogy hol vagy, a szüleid halálra izgulták magukat, én meg azt hittem valami bajod esett. Bár sejtettem, hogy nem, de azért ott motoszkált bennem - nyomtam el egy könnycseppet a szemem szélen, mosolyogva.
- Elegem volt az ottani életből, le kellett lépnem - vonta meg a vallat. - Sajnálom, hogy nem írtam neked, hogy nem jelentkeztem, de féltem, hogy elárulod a szüleimnek, hogy hol vagyok.
- Ugyan, semmi baj. Végül is 4 eves korunk óta ismerjük egymást, mindig számíthattunk egymásra, te meg egy levelet sem írtál, csak leléptél - kezdtem egyre jobban úgy erezni magam, mint 5 évvel ezelőtt. Mikor Emily eltűnt nyomorultnak és üresnek ereztem magam, és senkivel sem beszeltem. Ő olyan volt nekem, mintha a nőverem lett volna. Mar akkor jó ízlése volt, voltak PCi, tetkói, és mára már azt hiszem mindkettő bővült. Megragadtam a kezét és egy csendesebb asztalhoz húztam, hogy nyugodtan beszélhessünk.
Sokáig beszélgettünk, új dolgokat tudtunk meg egymásról, majd mögülem meghallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja.
- Sophieeeeeee! Sophieee, itt vagy?
- Ez csak Syn lehet - forgattam meg a szemem. Ahogy felálltam a fotelból, pont Synnel találtam szembe magam.
- Áááhhhh, pont téged kerestelek - vigyorgott Syn, majd átkarolta a derekam. - Nem ittál ma meg olyan sokat, mi? Látszik rajtad - nevetett, majd a pulthoz húzott, ahol a kezembe nyomott egy vodkás üveget. - Tessék, ez a tied, szívem - mondta vigyorogva, majd egy puszit nyomott az arcomra. Döbbenten álltam, és Synt figyeltem, mi a francot csinál. Biztos részeg, látszik rajta, na meg érezni is a pia szagot. Syn mosolyogva figyelt, mire én meghúztam az üveget. Sokkal jobb volt, már kezdett kiszáradni a torkom. Meghúztam még párszor, mire az egész elfogyott, én meg szomorúan Syn felé fordultam, aki egész idő alatt a kezemet fogta.
- Elfogyott - ráztam meg az üveget.
írta frusaa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése