-Johnny? –kiesett a kezemből a könyv, annyira meglepett. Azt hittem Victor vagy Darlene az, de Johnny Christ-ra nem számítottam.
-Reméltem, hogy itt leszel. Jól vagy? –ült le velem szembe, miután kiszolgálta magát sörrel.
-Ezt pont te kérdezed? –nevettem. –Téged kellett összekaparni útközben minimum 50szer.
-Jó, kicsit sok volt a pia, lazultunk egyet a srácokkal. –nevetett őis, majd belekortyolt a sörbe.
Elkezdtünk dumálni, csak úgy mindenről, majd egy kis idő után odébb ment telefonálni. Nem igazán hallottam mit beszél, de vigyorogva jött vissza. Azt mondta, a srácokkal dumált, este benéznek egy kicsit lájtosabb iszogatásra, és bemutatna nekik is.
-Még mindig nem hiszem el, hogy ide jártok… Eddig miért nem láttalak titeket? –gondolkoztam el.
-Mióta dolgozol itt? –gyújtott rá egy szál cigire, amit kikaptam a szájából és beleszívtam.
-Hát… olyan 4,5 éve. De tegnapig nem láttalak titeket. –hátradőltem, és kifújtam a füstöt. Nem tudom miért, de egyáltalán nem voltam zavarban, pedig egy félistennel dumálok épp. Egész jól eldumáltunk, mikor betoppant Darlene, kissé ziláltan. Hiába kérdeztem tőle, mi van, nem válaszolt. Annyit mondott, hogy ha valaki keresni, nem láttam, azzal hátrament a mosdókhoz. Johnny-val egymásra néztünk, őt is meglepte a szitu. Pár perc elteltével egy hangos ajtócsapódásra lettem figyelmes, felálltam, hogy lássak valamit, mert teljesen levoltam csúszva a fotelbe. Egy félelmetes pasas állt velem szembe.
-Darlene itt van? –a hangja olyan ijesztő volt, hogy alig bírtam kinyögni egy nem-et, de végül sikerült. Egyre hangosabban üvöltözött velem, hogy ne hazudjak, és már fenyegetőzött, hogy ha hazudok neki, megöl, mire Johnny odaállt mellém, és higgadtan elküldte a francba a pasit. Nem szoktam az ilyenektől megijedni, de ebben a faszkalapban volt valami rémisztő. Miután meggyőződtem arról, hogy elment, bezártam az ajtót és hátramentem barátnőmhöz.
-Ki a fasz volt ez? –ültem le Darlene mellé a mosdó padlójára.
-Senki… -a hangja elcsuklott, és láttam, hogy a szemei vörösek a sírástól. Miután megnyugtattam, elmondta, hogy tartozik neki, de alig bírja fizetni a lakását is, pedig két munkahelye van. Mondtam neki, hogy segítek, ha gondolja, hozzám költözhet.
-Nem akarok zavarni, de elmennék… -jelent meg Johnny az ajtóban.
-Megyek. Te pedig nyugodj meg, kitalálunk valamit. –azzal visszamentem a kocsmahelységbe.
Elköszöntem Johnny Christ-től, Dalrene pedig előrejött, kissé még remegve. Elküldtem, hogy pakoljon össze, odaadtam neki a lakáskulcsomat, majd öntöttem magamnak egy jó nagy adag whiskyt.
Időközben beesteledett, és elkezdtek gyűlni az emberek, bár nem voltak olyan sokan, a pultnál ült pár undorítóan részeg pasi, akik folyamatosan fogdostak, amikor épp mentem az asztalokhoz. A bejárathoz pillantottam és megláttam Sophie-t, odaintettem neki. Egyből a pult felé vette az irányt, és én is mentem, amint leszedtem az asztalt.
-Vodka jöhet? –kérdeztem tőle.
-Aha. –mondta, majd öntöttem mindkettőnknek, és le is húztuk. Meséltem neki a délután történteket, és azt is, hogy Johnny be akar mutatni a többieknek, szóval jöhetne ő is majd. Kicsit vonakodott, de aztán rávettem. Rágyújtottam egy cigire, közben kiszolgáltam mindenkit, akit kellett. Az egyik asztalnál elkezdett fogdosni egy max 18 éves kisgyerek, nem bírtam levakarni magamról, aztán hátulról annyit hallottam: „El a kezekkel a nőmtől!”. A srác elengedett, hátrafordultam és Johnnyval néztem szemközt, mellette ott állt Syn, Matt, Zacky és Jimmy.
-Minden oké? –mosolygott édesen. Én csak vigyorogva bólintottam, és mondtam nekik, üljenek le valahova, azonnal megyek, viszek piát. Szóltam Sophie-nak, hogy jöjjön, közben a tálcára pakoltam sört magunknak. Odamentünk a srácokhoz, leraktam az asztalra tálcát, és leültem Johnny mellé. Sophie megállt, és csak bámult, már csak Syn mellett volt hely.
-Na, nem ülsz le? –vigyorgott Synyster.
-Melléd? Kösz inkább nem… -húzta fel az orrát újdonsült barátnőm, de Syn lehúzta maga mellé. Fura volt az egész, mármint, hogy a kedvenc bandámmal ülök egy asztalnál, de baromi jó volt egyben. Mindenről eldumáltunk, a zenéről, a bulikról, a tetkóinkról. A lájtos iszogatásból olyan lerészegedés lett, hogy alig emlékszem valamire. Az utolsó emlékem, hogy Johnny-val smároltunk, tapizott, fogdosott, a combomat simogatta, de egyáltalán nem zavart, sőt, még élveztem is…
írta pandaa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése