15. rész ~ Zope Georgana

Próbáltam összeszedni magam, de nem igazán sikerült. Közben Sophie is hívott, de nem volt kedvem beszélni vele, aztán inkább úgy döntöttem, veszek egy forró fürdőt és alszok. Kissé megnyugodva bújtam be az ágyba, és végre nyugodtan tudtam aludni. Nem ébredtem fel egyszer se, csak másnap, mikor az ébresztőm megszólalt.

-7 óra… Zope, ideje felkelned és dolgozni menned. –suttogtam magamnak Gyorsan felöltöztem, smink nélkül indultam melózni, ami nagyon nem jellemző rám. De most valahogy semmi kedvem nem volt azzal foglalkozni, hogy nézek ki. Mikor bementem Victor már ott volt.

-Na, mizu? Minden oké? –kérdezte egy mosoly kíséretében.

-Persze. Valószínűleg csak elrontottam a gyomrom, de már jól vagyok… -mondtam egy mosoly kíséretében. Igazából tényleg jobban voltam, bár a tudat, hogy terhes vagyok, és gőzöm sincs kitől… nos, nem valami kellemes. De legalább nem volt hányingerem. Egész nap csak ültem, és olvastam. Egy szál cigit se szívtam, és csak vizet ittam egész nap. Viszont estefelé megérkezett a szokásos banda, Johnny nélkül.

-Johnny is jön? –néztem Syn-re.

-Nemtudom. –ránotta meg a vállát Gates.

-A telefont nem vette fel, de küldtem neki sms-t, hogy jöjjön. –Zacky bátorítóan rám mosolygott. Nem igazán bíztam abban, hogy jön, pedig beszélnem kell vele. Ha nem jön, akkor majd… kitalálok valamit.

Egész este a pultban voltam, bár nem volt akkora forgalom, mint máskor. Épp a polcon rendeztem a poharakat, a pultnak háttal, mikor egy ismerős hangot hallottam magam mögül.

-Hey, Zope. –hátrafordultam, és egy ismerős srác állt előttem, de nem emlékeztem a nevére.

-Öhm, helló…. öhm. –próbáltam előkeresni az emlékeim közül, de tényleg nem tudtam hova tenni.

-Benji. Tudod mi… pár hónapja… lefeküdtünk. És beszélnünk kell. –mondta.

-Gyere… -mondtam, majd félrehívtam a pult mellé. Elkezdett hadoválni, hogy nem akar nekem gondot okozni, meg semmi, csak tudnom kell valamiről. Aztán arról kezdett el beszélni, hogy mikor lefeküdtünk, akkor összeveszett a nőjével, és már rohadtul elegem volt belőle.

-Mondd már, mert ha nem látnád, én dolgozok. –ordítottam rá.

-Nem használtunk gumit. De gondolom te szedsz valamit… -mondta halkan.

Én csak bámultam rá rémülten. Egy olyan pasitól vagyok terhes, akire nem is emlékszem? Ez nem lehet. Visszamentem a pultba, kiszolgáltam mindenkit, de kezdtem rosszul lenni. Egész nap nem ettem semmit, de Vic már lelépett és egyedül voltam.

Megkerestem a többieket, és Sophie-t félrehívtam.

-Ugye nem mondtad el nekik, mi bajom? –kérdeztem aggódva.

-Nem, dehogyis. Miért? –nézett rám két slukk cigi között.

-És véletlenül nem ismersz valami Benji-t? –próbáltam halkan beszélni, de csak annyira, hogy még hallja.

-Öhm, feltűnő hajú barom? De… Beszéltél vele? –nézett rám meglepve.

-Az előbb… Tőle vagyok… -a hangom elcsuklott és kezdett minden forogni, majd minden elsötétült.

A kórházban tértem magamhoz, valószínűleg másnap délután, mert sütött a nap. Körbenéztem, Sophie és Syn ott ültek az egyik oldalamon. Sophie azonnal felpattant hozzám, amint meglátta, hogy kinyitottam a szemem.

-Jól vagy Zope? –kérdezte aggódva.

-Azt hiszem. Mi történt? –tőle vártam a választ, de helyette egy ismerős hang válaszolt a másik irányból.

-Elájultál, és behoztak a kórházba. Pontosabban előbb felhívtak engem, és én hoztalak, mert mindenki részeg volt. Kimerültél, és gondolom semmit nem ettél megint. –a hang irányába fordultam, és Johnny állt mellettem.

-És a… baba? –néztem a hasamra.

-Neki semmi baja. –folytatta Johnny, és megfogta a kezem.

-Nem akarom… -néztem a plafonra, majd nagyot nyeltem.

-Mégis mit akarsz tenni? Elveteted? –nézett rám Sophie.

-Te mit tennél a helyemben? 21 vagyok basszus, előttem az élet, nem akarok még gyereket. Nem tudnék gondoskodni róla, és nem is akarok. –ideges voltam, mert tényleg nem akartam terhes lenni. Sophie próbált lebeszélni arról, hogy elvetessem, de csak annyit ért el vele, hogy összevesztünk, és dühösen kiment a kórteremből.

-Jobbulást, Zope. Sziasztok! –köszönt el Syn, majd barátnőm után ment.

Hatalmasat sóhajtottam, nem akartam senkivel összeveszni, de igazán megérthetnék, hogy nem akarok gyereket.

-Zope… Te sem gondolod komolyan, ugye? –ült az ágyamra Johnny.

-Mit? –néztem rá.

-Az abortuszt. –még mindig a kezemet szorította.

-Mit tehetnék? Nem akarok… Nem lennék jó anya. –elsírtam magam.

-Zope, majd kitalálunk valamit. –ölelt meg Johnny. Jól esett, hogy ő itt van velem, és megért valamilyen szinten. –Elmegyek egy kávéért. Neked hozzak valamit? –nézett vissza az ajtóból mosolyogva.

-Nem, köszi. De hazamehetsz, fáradt vagyok, aludni akarok… -mondtam, és folytattam volna, de közbeszólt.

-Itt maradok veled. Nem akarlak egyedül hagyni. –mondta, és kiment, én pedig elaludtam.

írta pandaa