14. rész ~ Sophie Smith

- Még a buli előtt haza kéne vinni Synystert, nem gondoljátok? – kérdezte Zope. Már nem voltam teljesen magamnál, de erre a kérdésre felkaptam a fejem, és rögtön a kezembe fogtam Synystert.
- Majd én haza viszem – mondtam, és már ki is siettem az épületből. Hamar hazavittem, a kisboltban vettem neki macska eledelt, amit konzervestül – persze kibontva - le is raktam neki a konyhába, majd visszasiettem a pubba, de valaki útközben megállított.
- Sophie, állj meg, beszélnünk kell! – fogta meg valaki hátulról a kezemet.
- Mit akarsz? – fordultam Benji felé. Az eddig annyira feltűnő – jobb oldalt fekete, bal oldalt rózsaszín, tüsis – haja, most sokkal egyszerűbb volt. Bár így is látszódott, hogy helyes arca van.
- Zoperól van szó. Tudod, a vörös hajú csajról a…
- Igen, tudom ki az a Zope – vágtam közbe. – Ki vele, mit akarsz? – raktam csípőre a kezeim.
- Hú, izé, lehet, hogy nem pont veled kéne megbeszélnem, de… - mély levegőt vett, körül nézett, majd folytatta. – Szóval te vagy az egyetlen lány ismerősöm.
- Úristen, mondjad már! – rivalltam rá.
- Pár hónappal ezelőtt lefeküdtem azzal a csajjal, mert akkor épp össze voltam veszve a csajommal, és nem védekeztünk – nézte a földet Benji.
- Éééés? Biztos szed fogamzásgátlót – vontam meg a vállam.
- Ja, izé – bólogatott. – Nem tudod, még mindig abba a pubba dolgozik?
- Nem, nem ott dolgozik, na csáó – intettem vissza, majd a pub felé siettem.
Amint visszaértem a pubba nem szóltam Zope-nak semmit. Nem hiszem, hogy szeretné, ha ez a srác ráakaszkodna, ráadásul most bulizunk. Hamar kiszemeltem magamnak egy pasit, bár képtelen voltam közel kerülni hozzá, ugyanis Syn állandóan megállított.
- Mit akarsz? - fontam keresztbe a karjaim.
- Hé, Zope, adj 2 üveg vodkát – szólt Syn, mielőtt hozzám fordult volna. Zope hamar kiszolgált minket, majd meghúztam a piát és Synre vártam, hogy végre megszólaljon.
- Mondanál végre valamit? – kérdeztem meg végül tőle.

Az estéből annyira emlékszem, hogy egész idő alatt Synnel voltam, hülyéskedtünk, és egyáltalán nem bántam. Persze ott voltak a többiek is, és kivételesen beszélgettem Zackyvel is.
- Jó reggelt, szépségem – ölelte át a derekam a mellettem fekvő ’idegen’.
- Mmmm – nyögtem. Épp a fejemre húztam volna a takarót, hogy eltakarjam a szemem a fény elől, mikor megszólalt a telefonom. Az éjjeliszekrényhez kaptam, felvettem a telefont majd beleszóltam.
- Mondd!
- Felébresztettelek? –kérdezte a hang.
- Ja, de nem gáz, amúgy is fel akartam kelni – dörzsöltem meg a szemem.
- El tudnál jönni velem dokihoz? – kérdezte Zope.
- Nem lettél jobban? –kezdtem aggódva.
- Nem… ami azt illeti pont, hogy rosszabbul vagyok – mondta, majd egy koppanást hallottam. Pár perc múlva újra beleszólt. – A pub előtt találkozzunk – és lerakta a telefont.
- Mennem kell – pattantam fel az ágyból. Syn aggodalmasan rám nézett, de nem kérdezett semmit. – Majd látogasd meg Synystert, és adj neki kaját. Tegnap óta nem kapott. Ja, esetleg vidd magaddal a pubba, vagy valami, ahogy gondolod – rántottam meg a vállam, majd magamra rángattam a pólóm. – Majd hívlak – mondtam, majd azzal a lendülettel becsaptam az ajtót, és a pub felé vettem az irányt. Hamar odaértem, Zope már beszélt a főnőkével, úgyhogy hamar el tudtunk indulni a kórház felé. Nem tudtam mit mondani, látszott, hogy Zope nincs jól, viszont én se voltam, még egy aspirint se vettem be, így hát nem tudtam neki segíteni. Amint beértünk a kórházba megszólalt a telefonom. Bocsánatot kértem Zope-tól, majd felvettem.
- Mi az?
- Sophie, minden rendben? – kérdezte Syn.
- Syn, te hívtál – vigyorogtam. – Persze, minden rendben, veled mizu?
- Synyster macskádról lenne szó – sóhajtott Syn. – Nem értek a macskákhoz szóval, gondoltam megkérdezlek.
- Mondd – kezdtem nevetve.
- Szóval felfalta az egész konzerv kaját, amit a szekrényben találtam, kaparja az ajtót azokkal a gyilkos karmaival, és most valami fura zümmögő hangot ad ki magából – szinte láttam magam előtt Syn finnyás arcát.
- Synyster dorombol – nevettem. – Syn, neked még sose volt macskád? Csak simogasd meg. Vagy vidd be a pubba, asszem’ Johnny ért a macskákhoz. De most vissza kell mennem Zope-hoz – nyomtam ki a telefont, majd visszasiettem a kórházba. Épp hogy megtaláltam azt a kórtermet ahova Zope-ot vittek, és épp hogy leültem, mikor nyílt az ajtó így hát felpattantam. Zope nem mondott semmit, csendben sétáltunk a patikáig. Az eladó pultnál álldogáltam, vártam, hogy Zope megtalálja azt, amit keres, majd mikor megtudtam…
- Terhességi teszt? – ennyit bírtam kinyögni.
- A doki szerint terhes vagyok, de még nem biztos. Ha igen, akkor nem kell semmilyen vizsgálat. – sóhajtott.
- Haza kísérlek, és megvárom, amíg kiderül, oké? – kérdeztem, ugyanis biztosra akartam menni én is, hogy nem az. Inkább legyen beteg, feküdjön ágyban még egy-két napig. De nem, egyszerűen nem lehet terhes. Főleg nem Benjitől. Hazafelé próbáltam megnyugtatni Zope-ot – meg magamat - vagyis össze-vissza beszéltem minden baromságot. Amint beértünk a lakásba, Zope rögtön a fürdő felé vette az irányt, én meg a falnak dőlve vártam, hogy kész legyen.
- Na? – kérdeztem azonnal, amint kilépett a helyiségből.
- Pozitív –mondta, majd azonnal ki is dobta a szemétbe a tesztet.
- És szerinted kitől van? – kíváncsi voltam, hogy kire gondol. Vajon tudja-e, hogy Benji nem védekezett.
- Hát, mostanában csak Johnny-val meg Pete-tel voltam –bámulta a plafont.
- Tuti nem Johnny-tól van… - mondtam, majd egyből a szám elé kaptam a kezem. Sophie, most az egyszer tartsd a szád!
- Miért? –nézett rám kíváncsian.
- Hát, mert… vele csak nemrég voltál, azt biztos nem mutatná még ki semmilyen terhességi teszt –mondtam gyorsan, ami legelőször az eszembe jutott.
- Igaz… megölöm Pete-et – amint befejezte a mondatot, megcsörrent a telefonja, de ki is nyomta. Gondolataimba merülve teát főztem, hogy mindkettőnket megnyugtasson. Megvártam míg megissza, majd elköszöntem tőle. Az első utam a pubba vezetett, de közbe felhívtam Synt.
- Hol vagytok?
- Mármint én és Synyter? A pubba. Igazad volt, Johnny ért a macskákhoz.


- Synyster – kiáltottam fel, amint beléptem a pubba. – Neked is szia Syn – vigyorogtam bájosan Synre, amint felállt, hogy megöleljen. – Igazából a cicámnak köszöntem – azzal fel is kaptam az asztalról Syn cicát.
- Hol voltál, egyébként? – kérdezte sértődötten Syn.
- Zope-pal a kórházba - Sophie, fogd be a szád!
- Még mindig nincs jól? Mi a baja? – kérdezte aggódva Johnny.
- Semmi komoly. Nyugi, életben marad – válaszoltam, miközben Synyster bajszos pofiját tanulmányoztam. – Éhes vagy, drágám?
- Engem bezzeg sose becézget – suttogta az orra alatt Syn, mire én aranyosan rá mosolyogtam és úgy tettem, mintha semmit se hallottam volna.
- Meglátogatom Zope-ot – szólt Johnny.
- Nem hiszem, hogy kíváncsi lenne rád – rántottam meg a vállam. – És biztos pihen, úgyhogy… - inkább nem fejeztem be a mondatot, ugyanis Johnny már elindult a kijárat felé. – Persze, ne hallgass rám! – kiáltottam azért még utána.
- Johnny mindig is a saját feje után ment, hagyd – mondta Syn lazán, majd belekortyolt a poharában lévő piába.
- Engem meg se hívsz? – ültem le vele szembe vigyorogva.
- Megértem én, hogy Zope haverjai vagytok, és, hogy néha-néha ingyen szolgál ki titeket. De macskát behozni tilos! – hallottam meg magam mellől egy férfi kiabáló hangját.
- Ugyan, talán allergiás a macska szőrre? – kérdezte Syn vigyorogva.
- Ennek a rohadt állatnak hullik a szőre. Gondolom nem akarsz macska szőrős vodkát inni – vágta keresztbe a kezét a pasas.
- Fúj, dehogy. Na, húzzunk innen, Sophie – ragadta meg a kezem Syn, majd kirángatott a pubból.
- Vigyük haza Synystert, nem nagyon szeret ölben maradni – már így is majdnem kiugrott a kezemből, így gyorsan hazavittük.

írta Frusa