Aspirin. Az első szó, ami eszembe jutott, mikor felkeltem. A fejem lüktetett, a szobába beáramló fény éles késként szúrt be a szemhéjam alá. Benji félig rajtam szuszogott, a keze átölelte a derekam, a lába a lábamon pihent. Kihámoztam magam alóla, majd elindultam megkeresni a fürdőt. Valahol kell itt lennie fájdalom csillapítónak. Feltúrtam az egész fürdőszobát, és egyetlen egy aspirint találtam. Felsóhajtottam, majd bevettem azt az egyet, utána visszasiettem a szobába, hogy megkeressem a cuccaim.
- Jó reggelt – hallottam meg egy ismerős hangot az ágy felől.
- Jobbat – feleltem, rá sem pillantva az ágyban fekvő emberre. Felkaptam a ruháim a földről, majd gyorsan magamra kapkodtam őket.
- Hova sietsz, szépségem? – dorombolt a fülembe Benji, miközben átölelte a derekam.
- El a kezekkel – pattantam fel az ágyról, ahova csak azért ültem le, hogy a bakancsomat kényelmesen vegyem fel. – Nem vagyok a szépséged, sem semmi másod! Vágod? – siettem az ajtó felé. – Sz’al cső – csaptam be magam mögött az ajtót.
Nem tudom hol voltam, milyen utcában, így hát az első dolog, ami eszembe jutott, felhívni egy taxiállomást, de akárhogy kutattam a telefonom után, nem találtam. Bedörömböltem az előbb elhagyott ház ajtaján, majd mikor senki nem nyitott ajtót, bekiabáltam.
- Benji, tudom, hogy itt vagy, nyisd ki! – dörömböltem tovább az ajtón. Pár percen belül kinyitotta, én meg rá sem pillantva berohantam mellette a házba.
- Mi az, mégis többet akarsz? – dőlt neki az ajtófélfának, önelégülten mosolyogva.
- Elhagytam a mobilom – térdeltem le a földre, hogy jobban lássam.
- Nem hiszem, hogy itt lenne. Már tegnap sem találtad, de amint megemlítettem, hogy mehet még egy menet, el is felejtetted – rántotta meg a vállát. Az orrom alatt szitkozódva, arrébb löktem Benjit, majd kirohantam a házból. Ha itt nincs, akkor csak a pubban lehet. Fél órás keresgélés után, végül megtaláltam azt az utcát ahol a pub van, de az még zárva volt. Rágyújtottam egy szál cigire, hol neki dőltem a falnak, hol keresztbe fontam a karom, nem tudtam mikor nyit a kocsma, így hát rágyújtottam még egyre. Amint rágyújtottam a harmadik szálra, megjelent egy csaj.
- Nem 8kor nyittok? – siettem oda hozzá.
- Bocs, nem tudtam, hogy te vagy a főnököm – szólt vissza bunkón. Nem volt erőm visszavágni, hisz a fejem még mindig majd’ szétszakadt, ráadásul szükségem volt a telómra. Ha nem találom meg, anyám nem fog tudni felhívni, és annyi a külön életnek, annyi Huntington Beachnek, és annyi a Synyster Gates-cel való álmomnak.
- Éjjel elhagytam a telómat, muszáj megtalálnom – toporzékoltam. Nyisd már ki azt a rohadt ajtót!
- Ha meg is találod, szerintem annak már annyi – szólt utánam, amint berohantam a pubba. Nem érdekel, valahol itt kell lennie. Kis keresgélés után felpillantottam, és láttam, hogy segít nekem, majd újra hozzáálltam, hisz itt kell lennie.
- Basszus, pedig tuti itt hagytam el. Ha Syn nem jelenik meg… - nem hiszem el, Synyter Gates, ez a te hibád!
- Várj, Syn? Synyster Gates? – kérdezte meg hirtelen, bamba arccal, mire nevetésben törtem ki.
- Látnod kéne magad. Amúgy, ja, meghívott pár piára meg flörtöltünk – rántottam meg a vállam. Talán picit úgy mondtam, mintha örülnék neki, pedig egyáltalán nem örültem. Én nem csak egy éjszakás csaj akarok lenni az életében, ráadásul tapizáson kívül semmi más nem történt.
- Nem ez a telód? – mutatott fel egy kis tárgyat a pult mögül. Odasiettem és gyorsan megvizsgáltam, nincs-e valami baja.
- Áhh, de, köszi – mosolyogtam rá félig. Hé, várj! Azt mondta, hogy az egész banda? Valószínűleg most én nézhettem bambán, mert elkezdett röhögni.
- Te így gondolkodsz?
- Valószínűleg itt volt a banda, de miért? Ismered őket? – inkább nem vágtam vissza, sokkal inkább érdekelt, hogy ki ez a csaj, és, hogy honnan ismeri a srácokat. Sokáig elfecsegtük az időt, sokkal jobb fejnek tűnt így, mint ahogy először gondoltam. Lepillantottam a telómra, ami délután kettőt mutaott. Kicsit elszaladt az idő. Elköszöntem Zopetól, ugyanis így hívják a csajt, majd hazasiettem. Végülis jól alakult ez a buli.
írta frusaa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése