Meglepett, amit láttam, mert Pete állt előttem. Leraktam a pultra a fánkot, meg a cuccom, és csak bámultam rá. Odajött elém, és mosolygott. Gőzöm sincs, hogy került ide.
-Hát te? Nem New York-ban kéne lenned? –eléggé összezavart a szitu.
-Nem mentem el, nem tudtam… Nem tudtalak itt hagyni. –végig a szemembe nézett.
Olyan fura volt ez a helyzet. Tényleg nem értettem, mi van most. Csak néztem rá, szótlanul, ő pedig átölelt, a fülembe súgta, hogy „Szeretlek!”, majd megcsókolt. Olyan gyorsan történt minden, hogy nem tudtam elfordítani a fejem, de egyből ellöktem.
-Hé, mit képzelsz? Én nem szeretlek! Csak szexeltünk. –undort éreztem, egyszerűen már nem tudtam barátomnak tekinteni. Utáltam emiatt. De magamat is.
Egy erős hangú torokköszörülést hallottam a hátam mögül, megfordultam, és a bejáratban Johnny állt. Láttam rajta, hogy zavarban van. A kezében szorongatta a kulcscsomómat, de nem mozdult egy tapodtat sem. Pár perc után odamentem hozzá, és kivettem a kulcsot a kezéből, majd rámosolyogtam.
-Bezártál? –kérdeztem tőle, miközben elraktam a táskába az említett tárgyat.
-Be. –mondta unottan.
-Nem vagy valami bőbeszédű. –nevettem zavartan.
-Ő ki? –biccentett a másik hím felé.
-Pete, a… egy barátom, akinek nem is kéne itt lennie. –a falat bámultam, nem néztem rá egyikükre se.
Pete elment, miután ordibáltam vele egy sort, aztán ott maradtunk Johnny-val, kettesben. Leültem a pultoz és elkezdtem fánkokat enni, aztán ő is leült mellém. Elétoltam a dobozt, hogy egyen, de csak bámult kifele a fejéből. Elővette a zsebéből a cigit és rá akart gyújtani, de kikaptam a kezéből az öngyújtót.
-Visszaadhatod… -mondta monoton hangon.
-Csak ha elárulod, mi a franc bajod van. –néztem rá.
Nem szól semmit, elém állt, és kivette a kezemből a gyújtót. Ezek után inkább nem firtattam a dolgot, láttam a szemén, hogy mi zavarja. Kiszolgáltam magam egy kis tequilával, és kerestem a táskámban füvet. Rágyújtottam és leültem az egyik fotelba. Johnny nem szólt semmit, sörözött és cigizett felváltva. Csak ült ott a pultnál, mint egy darab fa. Telefoncsörgésre riadtam, „miszter durcizom, ne szólj hozzám” mobilja csörgött, de nem vette fel, szóval gondoltam, majd én.
-Johnny Christ telefonja, miben segíthetek? –vigyorogtam.
-Te meg ki vagy? –Synyster… El is felejtettem a tegnap estét, hiszen ő is itt volt.
-Zope, tudod a pub-ból. –Johnny gonoszul nézett rám, de ugyanúgy folytatta a sörözést, eszébe sem jutott, hogy elvegye a telefont.
-Johnny? –kérdezte.
-Ő most épp durcizik, itt vagyunk a kocsmában. –ültem le Johnny mellé, és odaadtam neki a telefont, de ő lenyomta. Nem tudtam mit csinálni vele, kimentem a pub elé levegőzni a cigimmel.
Visszagondoltam az éjszakára, és kurvára nem emlékeztem semmire. Smároltunk, és képszakadás. Lefeküdtem Johnny Christ-tel és nem emlékszek rá… ilyen nincs.
-Basszameg. –éreztem, hogy elkezd folyni a könnyem, az ájulás fenyegetett, berohantam és hátramentem a raktárhelységbe. Leültem a sarokba, illetve lecsúsztam. Csendben sírok, így ez most sem volt másképp. Remegtem, és hányingerem volt. Nem tudom miért, de rosszul lettem, ami miatt még jobban sírtam. Mikor hallottam, hogy kint valakik beszélgetnek, rendbe hoztam magam, megtöröltem az arcom, és kimentem.
-Hát ti, hogy kerültök ide? –láttam meg Sophie-t és Syn-t. Mosolyt erőltettem magamra, bár mikor megláttam őket, egyből elfelejtettem az előbbi kis rosszullétet.
-Van egy meglepetésem. –Sophie az arcomba nyomott egy aranyos macsekot, aki egyből nyávogni kezdett. -Azt hiszem Synyster éhes. –mondta Sophie, mire elég béna fejet vágtam, nem értettem miről maradtam le.
-Mi van? –nevetett Sophie. -Synyster a cica.
-Semmi, semmi –nevettem én is. - Na add ide, majd adok én neki enni –kivettem Synyster-t a kezéből, és hátravittem a raktárba, hogy adjak neki kaját.
Amint leraktam a tálat, Synyster rátámadt a benne található kajára, és pár perccel később éhes szemekkel nézett rám –ugyanis a teljes mennyiséget elpusztította. Adtam neki még, majd leültem mellé, és elkezdtem simogatni.
-Mi bajom lehet? –ismét rámjött a hányinger, de leküzdöttem. Syn cica rám nézett, megnyalta a száját, és az ölembe feküdt, majd elkezdett dorombolni. Én meg csak simogattam és simogattam. Néhány perc után meguntam az egyedüllétet, megfogtam a cicát és kimentem a többiekhez.
-Nincs valakinél valami gyógyszer? –raktam le Synyster-t a pultra és körbenéztem a többieken.
-Minek? –bámult nagy szemekkel rám Syn.
-Rosszul vagyok. Hányingerem van, meg szédülök. –ültem le az egyik bárszékre, Johnny mellé, aki meglehetősen furcsán viselkedett, de amint meghallotta az előbbi mondatomat, aggódva rám nézett.
-El kéne menned dokihoz. Persze csak miután kiürül belőled a fű. –gyújtott rá Johnny egy szál cigire.
-Lehet… -a földet bámultam, magam sem értem miért, de féltem, hogy valami komolyabb bajom van.
írta pandaa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése