Imádom, amikor üres az egész kocsma, és én hagyom el utoljára a helyet. Mindenki lelépett, nekem kell zárnom és majd délelőtt nyitnom. Megnéztem a telefonomon, mennyi az idő. Fél 4. Remek. Összeszedtem a cuccomat, és mentem bezárni. Kint pár méterre a bejárattól egy ismerős alakot láttam cigizni, az ellenkező irányba, mint amerre lakok. Gondoltam jobb, ha nem foglalkozok vele, szóval elindultam haza, de utánam szaladt.
-Hé, Zope. Ugye úgy hívnak? –nevetett kissé zavartan, miközben a cigije kiesett a kezéből. Gondolom elég sok pia lehetett már benne.
-Igen. De mennem kell, hulla vagyok, és holnap én nyitok, sz’al ha megbocsátasz… -kerültem volna ki, de nem engedte.
-Hazavihetlek? –villantotta meg a legédesebb mosolyát.
-Részeg vagy. –nevettem, miközben rágyújtottam egy cigire.
-Akkor hazakísérlek. Amúgy kérhetek egy szálat? –nézett rám bociszemekkel.
-Na jó, gyere. –indultam el, közben adtam neki egy szál cigit.
Az egész út alatt csak újabbnál újabb bagóra gyújtottam rá, nem volt se kedvem, se erőm dumálni. Meg hát úgy mégis, mit beszélhetnék Johnny Christ-tel? Végül 1 óra alatt hazaértünk, ami csak azért volt ilyen hosszú, mert vagy 3szor kellett összekaparnom a járdáról a szerencsétlent. A kapuban megköszöntem, hogy hazakísért, majd otthagytam. Amint beértem a hálóba befeküdtem az ágyba, úgy, ahogy voltam, és már aludtam is.
10 kor ébredtem, azzal a kicseszett fejfájással. Csodás. Gyors letusoltam, és kerestem valami ruhát, végül egy bikinifelső és a tegnapi naci mellett döntöttem. Felkaptam a táskám, és indultam a kinyitni a pub-ot, bár továbbra sem értem minek. Útközben beugrottam egy kávézóba egy jó erős fekete kávéért, aztán siettem tovább. Mikor odaértem a bejárathoz egy elég másnaposnak tűnő csajszi toporzékolt, kb annyi idősnek nézett ki, mint én. Épp cigizett, és mikor meglátta, hogy nyitok, odajött.
-Nem 8kor nyittok? –kérdezte bunkón.
-Bocs, nemtudtam, hogy te vagy a főnököm. –flegmáztam vele én is. Na nehogymár egy ilyen kis leszakadt csaj mondja meg, mit csináljak.
-Éjjel elhagytam a telómat, muszáj megtalálnom. –szúró pillantásokat intézett felém, majd mikor sikerült kinyitnom, berohant.
-Ha meg is találod, szerintem annak már annyi. –mondtam, miközben lepakoltam a pulthoz, majd segítettem neki keresni a telefont. Elég idegesnek tűnt, szóval nem firtattam a dolgot, inkább pakolás közben mindent megnéztem, hátha meglesz.
-Basszus, pedig tuti itt hagytam el. Ha Syn nem jelenik meg… áhh… -totál kétségbeesett.
-Várj, Syn? Synyster Gates? –néztem rá, gondolom elég furán, mert elkezdett röhögni.
-Látnod kéne magad. Amúgy ja, meghívott pár piára meg flörtöltünk. –vigyorgott, mintha ő lenne az egyetlen csaj, akire Syn rámászott.
-Akkor gondolom az egész banda itt volt… Nem ez a telód? –vettem fel a pultnál a földről egy látszólag ép mobilt.
-De! Áááh, köszi. –gyors végignézte, hogy egyben van-e, aztán megint rámnézett, amin röhögnöm kellett, mert most ő vágott hülye fejet.
-Te így gondolkodsz? –röhögtem.
-Valószínűleg itt volt a banda, de miért? Ismered őket? –ült le a pulthoz, gondoltam töltök neki valamit, úgyhogy két pohár vodkát töltöttem.
-Nem, csak Johnny-t. Tegnap rám mozdult, aztán hazakísért. –húztam le a piát, ő meg nagy szemekkel bámult. Végül egész jól eldumáltunk, pedig tényleg elég züllöttnek néz ki a csaj.
-Amúgy most költöztél ide, vagy mi? Még nem láttalak erre… -vettem el a cigimet, és rá is gyújtottam.
-Ja, nemrég jöttem. Sophie vagyok. És te mióta élsz itt?–mosolygott.
-Zoe, haveroknak Zope. 16 évesen jöttem ide… -kezdtem bele. Végül mindenről beszélgettünk, magunkról, az Avenged Sevenfold-ról, pasikról… Jó volt végre csalódni valakiben. Mármint kellemesen, mert hát az ideköltöző fiatalok nagyrésze egy teljesen lecsúszott drogos picsa, és nem lehet velük beszélgetni. Órákig dumáltunk, aztán mondta, hogy mennie kell, de este tuti benéz pár piára. Én pedig elfoglaltam az egyik fotelt a pult mögött, zenét hallgattam és elkezdtem olvasni a tegnapi könyvet megint, amikor valaki megkocogtatta a vállam…
írta pandaa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése