Másnaposan ébredtem a kanapémon. Rohadtul fájt a fejem, így a fürdőbe vettem az irányt, megmosakodtam és bevettem egy fájdalomcsillapítót. Mikor belenéztem a tükörbe, láttam, hogy a tegnap esti bulisminkem szétfolyva még az arcomon van és a hajamat se ártana újrafesteni. Előkerestem a sminklemosómat és próbáltam emberibb arcot varázsolni magamnak. Kisétáltam a konyhába, főztem egy baromi erős kávét –ami még nekem is túl erős lett-, majd visszamentem a nappaliba és bekapcsoltam a tv-t.
Nem tudom, mi ment épp, még a csatornát se tudom. Az erkélyajtón bámultam kifelé. Huntington Beach mindig gyönyörű. 16 éves korom óta élek itt, a szüleim nem is tudnak rólam. Szó nélkül léptem le otthonról, mikor eldurvultak a dolgok és ide jöttem. Eleinte az utcán éltem, majd egy pubban kaptam melót, és szép lassan helyrerázódott az életem. Most 21 éves vagyok és ugyanabban a kocsmában dolgozom, de hobbyból tetoválok is. Nem vagyok túl „híres”, de rengeteg embert ismerek. Pasim nincs, főként azért, mert az egyéjszakás kapcsolatok híve vagyok. Imádok bulizni, inni, néha még füvezek is. A kávé és a cigi nálam létszükséglet és imádom változtatni a külsőm.
Nos a külsőm… a hajam a mellem alá ér, és vörösesbarna színe van, a szemem tengerkék és agyon vagyok tetoválva. Na jó, az túlzás, de van jó pár tetkóm: a csuklómon egy felirat; a hátamon angyalszárnyak; a bordáimon pedig egy sakura, szalaggal, amin az A7X Dear God című számának a refrénje olvasható –ez a kedvencem mind közül. Persze van még, de azokhoz annyira nem kötődök. Nem vagyok túl magas, épp átlagos magasságom van, de nagyon vékony vagyok –valószínűleg a cigi/fű miatt, meg hát a genetika… Öltözködésemet tekintve a laza, szakadt dolgokat szeretem, illetve ami a lehető legkevesebbet takarja belőlem, értelemszerűen a tetkóim miatt.
Kissé elkalandoztam, észre sem vettem, hogy zörög a telefonom. Darlene hívott, a munkatársam.
-Zoe, ugye túlélted az éjszakát? –szólt kedves hangon drága barátnőm hangja.
-Neked is szép délutánt, Darlene. Persze, mint mindig. Van valami gond? Be kell ugranom valaki helyett? –közben rágyújtottam, az utolsó kérdés után jól beleszívtam a cigibe és lassan kifújtam a füstöt. Igazán üdítő érzés volt.
-Csupán annyi, hogy valami Pete keres. –mondta, már kissé érdeklődő hangon.
-Azonnal megyek. Szia! –mondtam, majd kinyomtam a telefont.
Magamra kaptam a bőrdzsekimet, és cigivel a kezemben útra keltem. A tengerparton lakom, bár ez már kiderült. Pete a legutóbbi egyéjszakás kalandom becses neve, aki azt hiszi, több lehet köztünk. Kismilliószor elküldtem már a francba, hogy nekem csak egy alkalomra kellett, de nem igazán érti meg. Lassan közeledtem az én törzs- és munkahelyem bejárata felé, időközben már a 3. szál cigimet pusztítottam. Gyorsan elnyomtam a bejáratnál, és a pult felé vettem az irányt.
-Végre, Zope! –mosolygott rám Darlene. A Zope a becenevem, bár kevesen hívnak így. Mivel Zoe a keresztnevem, Hope pedig a második nevem, így az összevonásából lett Zope.
-Hol van az a barom? –kérdeztem unottan.
-A sarokban sörözik. –mutatott a legeldugottabb asztalunkhoz.
Ott is hagytam barátnőmet, és odasétáltam Pete-hez. Rám se nézett, a sörösüveggel játszott, amiből láthatóan kevés hiányzott. Lazán ledobtam magam mellé. Pár percig bámultam rá, de ő továbbra is nagyobb lelkesedést mutatott az üveg iránt, így kénytelen voltam megszólalni.
-Hányadik? –biccentettem a sör felé a fejem.
-Első. –a hangjából még biztosabb voltam benne, hogy unja már az egészet, ami köztünk van… nem mintha lenne bármi is.
-Miért kerestél? –kissé komor hangnemre váltottam, miközben meggyújtottam egy újabb szál cigit.
-Elköltözök. –most nézett csak rám, és láttam rajta, hogy szomorú emiatt.
-Hova? –kissé szarul ért, mert hát mégis csak szexeltünk, és nem is volt rossz. És hogy őszinte legyek, világ életemben imádtam őt, az egyik legjobb barátom volt… és most itt hagy.
--New York. És valószínűleg nem jövök vissza. –gyors megitta a sört, és elment a pulthoz, hozott két whisky-t, hogy kellően elbúcsúzzunk. Persze még dumáltunk… megtudtam, hogy holnap délután indul a gépe, szóval a ma estéje lesz itt az utolsó.
-Tudod mit? Ígérem, felejthetetlen lesz az utolsó estéd Huntington Beach-en. –kacsintottam rá, majd bocsánatkérés után egy kis időre Darlene-hez csatlakoztam. Elmondtam neki az egészet, és megkértem, az esti műszakot vállalja be helyettem, cserébe holnap és holnapután egész nap itt leszek. Belement, én pedig visszamentem Pete-hez, akivel olyan 8 óra körül leléptünk hozzám, és valami fantasztikus éjszakát töltöttünk együtt.
Nem tudom, mi ment épp, még a csatornát se tudom. Az erkélyajtón bámultam kifelé. Huntington Beach mindig gyönyörű. 16 éves korom óta élek itt, a szüleim nem is tudnak rólam. Szó nélkül léptem le otthonról, mikor eldurvultak a dolgok és ide jöttem. Eleinte az utcán éltem, majd egy pubban kaptam melót, és szép lassan helyrerázódott az életem. Most 21 éves vagyok és ugyanabban a kocsmában dolgozom, de hobbyból tetoválok is. Nem vagyok túl „híres”, de rengeteg embert ismerek. Pasim nincs, főként azért, mert az egyéjszakás kapcsolatok híve vagyok. Imádok bulizni, inni, néha még füvezek is. A kávé és a cigi nálam létszükséglet és imádom változtatni a külsőm.
Nos a külsőm… a hajam a mellem alá ér, és vörösesbarna színe van, a szemem tengerkék és agyon vagyok tetoválva. Na jó, az túlzás, de van jó pár tetkóm: a csuklómon egy felirat; a hátamon angyalszárnyak; a bordáimon pedig egy sakura, szalaggal, amin az A7X Dear God című számának a refrénje olvasható –ez a kedvencem mind közül. Persze van még, de azokhoz annyira nem kötődök. Nem vagyok túl magas, épp átlagos magasságom van, de nagyon vékony vagyok –valószínűleg a cigi/fű miatt, meg hát a genetika… Öltözködésemet tekintve a laza, szakadt dolgokat szeretem, illetve ami a lehető legkevesebbet takarja belőlem, értelemszerűen a tetkóim miatt.
Kissé elkalandoztam, észre sem vettem, hogy zörög a telefonom. Darlene hívott, a munkatársam.
-Zoe, ugye túlélted az éjszakát? –szólt kedves hangon drága barátnőm hangja.
-Neked is szép délutánt, Darlene. Persze, mint mindig. Van valami gond? Be kell ugranom valaki helyett? –közben rágyújtottam, az utolsó kérdés után jól beleszívtam a cigibe és lassan kifújtam a füstöt. Igazán üdítő érzés volt.
-Csupán annyi, hogy valami Pete keres. –mondta, már kissé érdeklődő hangon.
-Azonnal megyek. Szia! –mondtam, majd kinyomtam a telefont.
Magamra kaptam a bőrdzsekimet, és cigivel a kezemben útra keltem. A tengerparton lakom, bár ez már kiderült. Pete a legutóbbi egyéjszakás kalandom becses neve, aki azt hiszi, több lehet köztünk. Kismilliószor elküldtem már a francba, hogy nekem csak egy alkalomra kellett, de nem igazán érti meg. Lassan közeledtem az én törzs- és munkahelyem bejárata felé, időközben már a 3. szál cigimet pusztítottam. Gyorsan elnyomtam a bejáratnál, és a pult felé vettem az irányt.
-Végre, Zope! –mosolygott rám Darlene. A Zope a becenevem, bár kevesen hívnak így. Mivel Zoe a keresztnevem, Hope pedig a második nevem, így az összevonásából lett Zope.
-Hol van az a barom? –kérdeztem unottan.
-A sarokban sörözik. –mutatott a legeldugottabb asztalunkhoz.
Ott is hagytam barátnőmet, és odasétáltam Pete-hez. Rám se nézett, a sörösüveggel játszott, amiből láthatóan kevés hiányzott. Lazán ledobtam magam mellé. Pár percig bámultam rá, de ő továbbra is nagyobb lelkesedést mutatott az üveg iránt, így kénytelen voltam megszólalni.
-Hányadik? –biccentettem a sör felé a fejem.
-Első. –a hangjából még biztosabb voltam benne, hogy unja már az egészet, ami köztünk van… nem mintha lenne bármi is.
-Miért kerestél? –kissé komor hangnemre váltottam, miközben meggyújtottam egy újabb szál cigit.
-Elköltözök. –most nézett csak rám, és láttam rajta, hogy szomorú emiatt.
-Hova? –kissé szarul ért, mert hát mégis csak szexeltünk, és nem is volt rossz. És hogy őszinte legyek, világ életemben imádtam őt, az egyik legjobb barátom volt… és most itt hagy.
--New York. És valószínűleg nem jövök vissza. –gyors megitta a sört, és elment a pulthoz, hozott két whisky-t, hogy kellően elbúcsúzzunk. Persze még dumáltunk… megtudtam, hogy holnap délután indul a gépe, szóval a ma estéje lesz itt az utolsó.
-Tudod mit? Ígérem, felejthetetlen lesz az utolsó estéd Huntington Beach-en. –kacsintottam rá, majd bocsánatkérés után egy kis időre Darlene-hez csatlakoztam. Elmondtam neki az egészet, és megkértem, az esti műszakot vállalja be helyettem, cserébe holnap és holnapután egész nap itt leszek. Belement, én pedig visszamentem Pete-hez, akivel olyan 8 óra körül leléptünk hozzám, és valami fantasztikus éjszakát töltöttünk együtt.
írta pandaa
Ígéretes. :) Alig várom hogy töb időt szakíthassak az olvasására. :))
VálaszTörlés