2012. január 27., péntek

2. rész ~ Sophie Smith

Huntington Beach. Egész életemben el akartam oda jutni, a tengerpart, hotelek, hírességek és a piák miatt. Na jó, meg talán amiatt is, hogy minél messzebb kerüljek a szüleimtől, ugyanis mellettük bulizni képtelenség. Az egész életem eddig abból állt, hogy tanuljak, bekerüljek a legjobb egyetemre, de én erre képtelen voltam! Vagyis mondjuk úgy, hogy sose volt erősségem a tanulás, inkább bulizni jártam, haverokkal ittam, a suliból is sokszor lógtam, amit az expasim mindig elintézett.. Irt nekem igazoltat, volt, hogy felhívta a tanárom, mintha ő lenne az apám. Vicces volt, majdnem 6 hónapig együtt voltunk, de nem mondanám, hogy igazan szerettem. Talán csak a szex miatt voltunk együtt, meg azért, mert mindketten jól bírjuk a piát. Ő szakított velem, amit nem nagyon bántam, talán örültem is neki.
A családom. Mit is mondhatnék róluk. Sznobok, mind egytől egyig. Van egy bátyám, aki az Oxford egyetemen tanul, a húgom meg kisiskolás, de ő is kitűnő mindenből, aztán itt vagyok én, a kettő között, teljesen elrontva. Szerintem örökbefogadtak, bár kétlem, hisz tisztára úgy nézek ki, mint az anyám. Na igen, "anyu". Egyetemen tanít irodalmat. Meglepődtél, mi? Apám orvos, talán az egyik legjobb, itt Londonban.
És most itt állok, készen, várom, hogy feljussak a repülőre. Hogy hova is megyek? Huntington Beachre.

Imádom, hogy a szüleim sok mindenkit ismernek, mert ők intézték el nekem ezt a kis lakást, de néha már kiborító, hogy bármit csinálok, azt ők másnap már tudják. Persze a sulis dolgaimmal nem így voltak, de azt hiszem jobb is. Beléptem a házba, ledobtam a bőröndjeimet, és az első dolgom az volt, hogy átöltözzek, és keressek valami kocsmát.

Fekete, szaggatott harisnya, rövid, rámsimuló szoknya, bakancs, szaggatott póló, plusz bőrkabát. A legelső pubnak kinéző helyre besétáltam, persze az első utam a pult felé vezetett ahol vodkát rendeltem. Leültem, majd feltérképeztem a helyet. A csaj, aki kiszolgált, valami pasival flörtölt tőlem nem messze, bár nem igazán nevezném annak.
- Naaa, Darleeeenee, ne légy izéééé. Már teljesen kifogytam, ígérem, holnap kifizetem, ha ma kiszolgálsz - a pasas már félig lecsúszott a pultról. - Téged is meghívlak.
- Hogy akarsz meghívni, ha nincs is pénzed? - kérdezte a csaj, miközben egy másik srácot szolgált ki. Ahogy átnyújtotta a piát, észrevettem a kézfejen egy kis mintát. Olyan gyors volt ez a mozdulat, hogy semmi formát nem tudtam kivenni belőle. Megrántottam a vállam, végül is miért bámulom a csaj tetkóját? Nekem is van. Keresztbe tettem a lábam, majd feltérképeztem a helyet. Jó képű pasik járnak ide, de mindegyik csak egy éjszakára lenne jó. Belekortyoltam a poharamba, majd észrevettem egy eléggé feltűnő hajú fiúcskát. Megittam az utolsó cseppet is a poharamból, majd elindultam felé. Láttam, hogy a haverja oldalba böki, és felem int, mire ő rám néz. Elővillantottam legbájosabb mosolyomat, és kikaptam a srác kezéből a piát, majd meghúztam. Whisky, nem a kedvencem, de megiszom, ha nincs más.
- Hű, tetszik a hajad - mutattam a hajára, majd nekidőltem az asztalnak, amit pár srác ült körbe. Egyik se volt olyan feltűnő, mint ő. Az arca is eléggé... aranyos volt. Egy éjszaka, legalább egyre megszerezlek.
- Kösz - ennyi. Csak ennyit bírsz kinyögni, komolyan? Visszafordult a haverjai fele és úgy folytatta a beszélgetést, mintha ott se lennék. Rohadék. Mint aki menni készül, megfordultam, de teljesen véletlenül meglöktem az asztalon álló poharat és a srácra borítottam. Tényleg véletlen volt.
- Bocsi, nem direkt volt - vigyorogtam rá, majd visszasiettem az előbb elfoglalt helyemre. Vagyis siettem volna, ha valaki nem kapja el hátulról a karom.
- Mi az? - fordultam vissza.

Ahogy kinyitottam a szemem, éles fájdalmat éreztem a fejemben. Mintha valaki az agyamon dobolt volna minden erejével. Pár percig a plafont bámultam, nem tudtam, hol vagyok, hogy kerültem ide, és ki szuszog mellettem. Halványan emlékeztem az esti bulira, táncoltunk, piáltunk, de nem tudom kivel/kikkel. Kikeltem az ágyból, és az ágy mellett lévő szekrényben kezdtem kutatni, hátha tálalok valami fájdalomcsillapítót, de papírokon kívül semmi mást nem tálaltam. Az egész szoba egy romhalmaz volt, ruhák, piás üvegek hevertek mindenhol. Összeszedtem minden cuccom, felöltöztem, majd ránéztem az ágyban fekvő idegenre. Sajnos nem azt a helyes, feltűnő hajú srácot pillantottam meg, hanem egy átlag kinézetű, valószínűleg meg 19 év alatti fiút.
Amint elhagytam a házat, taxit hívtam, és otthon végre megszereztem a fajdalom csökkentő, jókedvhozó tablettáim.
írta frusaa

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése