Másnap hajnali 6kor keltem, a konyhából származó hatalmas üvegcsörömpölésre. Egy hatalmas sóhaj után felkeltem, és kimentem a konyhába, majd miután Pete meglátott, a kezéből egy újabb üvegpohár esett ki.
-Ezt ugye nem mondod komolyan? –kérdeztem kómás hangon. Két kibaszott üvegpoharamat törte össze. Az utolsó napján.
-Már bocs, de ha felvettél volna valamit, nem törtem volna össze ezt is. –nézett végig rajtam.
-Most mi a franc bajod van? Van rajtam egy tanga, és különben is, láttál már meztelenül. –röhögtem. Igazából elég vicces volt ez az egész, de inkább gyors felöltöztem, és összetakarítottam az üvegszilánkokat. Pete addig végre megfőzte a kávét, ami szerencsére gyenge lett. Bár feketén szeretem a kávét, de ilyen korán egyszerűen nem vagyok képes meginni. Két szál cigi között az a barom megölelt, az erkélyemen. Ellöktem magamtól, persze azért egy kis ideig hagytam, hogy ölelgessen. Igazából jól is esett, de csak egy kicsit.
-Haza kéne mennem csomagolni… -mondta keserves hangon.
-Akkor menj, tudod merre van az ajtó. –fordultam a part felé, és rágyújtottam egy újabb cigire.
Bunkó voltam vele, tény, de így neki is könnyebb lesz elmenni. Pár percig még bámulhatott, aztán hallottam egy ajtócsapódást, hátranéztem, és már nem volt sehol. Nyugodtan fújtam ki a cigifüstöt, kimentem a konyhába egy üveg jéghideg ásványvízért, majd ismét a nappaliban kötöttem ki. Csak kapcsolgattam, nem nagyon érdekel semmi, de 8ig el kellett ütnöm az időt, előbb semmi értelme nem lett volna melóba indulnom. Elvégre egy kocsmában dolgozok, ki az az állat, aki reggel 8kor már a kocsma előtt toporzékol, hogy ő márpedig inni akar?
Kinyitottam a szekrényemet, mégis mit vegyek fel ma? Egy szakadt, már-már túl rövid farmernacira esett a választás, mellé egy fehér szakadt ujjatlan, amin valami fekete szöveg volt, de a franc se tudta elolvasni. –nem mellesleg épp kilátszott a bordámon lévő tetkó egy része. Egy egyszerű fekete tornacsukát kutattam elő a szekrényem legmélyebb bugyraiból, majd mikor az is rajtam volt, megfordultam, és irdatlan nagy kupac volt a földön. Megvontam a vállam, és a tükör elé siettem.
-Csinálnom kell valamit a hajammal. –és azzal a lelkesedéssel elővettem a hajvágót és lenyírtam az egyik oldalát. Aztán kisminkeltem magam, csak a szokásos tus-szempilla-rúzs. Felkaptam a fekete, biztostűkkel és láncokkal agyontűzdelt tatyómat, beleszórtam a tárcám, a cigim és a kulcsom, majd elindultam gyalog a kocsmába. Útközben beugrottam egy könyvesboltba, kinéztem pár napja a neten egy könyvet, amit meg is találtam, úgyhogy lesz mit olvasnom meló közben. Valami idióta, skizofrén csajról szól… ígéretes.
Odaértem a kocsmához, ami már nyitva volt. Ránéztem az órára, 9 volt… Ki a tököm nyitott már ki? Bementem, és láttam, hogy a főnök már bent van. Jó arc a csávó, csak ha iszik, túl rámenős. Végül is 29 éves, jó menet… egyszer megvolt, de többször nem kéne. Főleg, mert neki dolgozom.
-Helló! –dobtam le magam az egyik bárszékre, a pultra pedig a táskám. –Kaphatok egy pohár vodkát? –mosolyogtam Victor-ra, a főnökre.
-Zope, ma dolgozol, nem ihatsz. –nézett rám szigorúan.
-Hát jó, akkor kiszolgálom magam. –és azzal a lendülettel átmásztam a pulton, és öntöttem magamnak egy pohár vodkát, amit gyors le is húztam. –Máris jobb.
-Te alkesz… -röhögött Vic.
Egész délelőtt és délután a könyvemet olvastam, ki is olvastam, mire elkezdtek jönni az emberek. Meglepően hamar lettek rengetegen, nem is értettem miért, aztán Victor közölte, hogy péntek van. Így már érthető… pénteken mindig van nálunk valami koncert, kisebb-nagyobb sikerekkel. Volt már példa arra, hogy a rendőröknek kellett bezárniuk a helyet, akkora bunyó lett, pár embert kórházba is vittek. Na, az igazán jó kis buli volt, bár akkor épp betépve melóztam, szóval érhető, hogy röhögtem a rendőrökön is. Persze akkor is csak Victor miatt nem vittek be, szóval azóta is mondogatja, hogy tartozom neki –na és vajon mire gondol? Hát persze, hogy megint le akar velem feküdni…
Annyi embert szolgáltam ki, ráadásul én is ittam közben, hiszen ingyen van… meg persze rengeteg bunkó faszt kellett elküldenem, mert már seggrészegek voltak. Nem vagyunk egy elit hely, az tény… de nem is szolgálunk ki senkit, aki már kapaszkodás nélkül feküdni se tud a földön. Volt pár érdekes srác, akik amikor épp nem a pult mögött voltam, végigmértek és folyamatosan bámultak, de igazán egyik se kellett volna. A koncert szar volt, egy kezdő banda lépett fel, de legalább a pia fogyott. Mikor volt egy kis nyugi, rágyújtottam egy joint-ra, na, úgy már elviselhető volt az a zene is… mellé még iszogattam, főleg mert elég sok balfasz meghívott, hogy igyak velük, ezeket soha nem szabad visszautasítani, egyrészt bevétel is van, nekem mégis ingyen pia… mint minden itt fogyasztott alkohol, mert az itt dolgozók általában ingyen ihatnak. Kivéve ha a főnöknek olyan napja van.
Kicsit elkalandoztam, aztán nekem jött egy srác. Mármint épp az egyik asztalt szedtem le… nem szerencsés beszívva dolgozni. Elestem, és beütöttem a fejem az egyik székbe.
-Basszameg… -kaptam oda a fejemhez.
-Bocsi, véletlen volt, nem láttalak. –nyújtotta a kezét egy vadidegennek tűnő srác. Túl sötét volt, és alig láttam a piától/fűtől, nem ismertem fel. –Jól vagy?
-Aha, kösz. –meg is fordultam, hogy összeszedjem a poharakat, de belenyúltam egy üvegszilánkba, az egyik poharat valószínűleg eltörtem.
-Ápold le magad, ezt meg majd én odaviszem a pulthoz, oké? –mosolygott, bár nem láttam, de hallottam a hangján, hogy mosolyog. Bólintottam, majd gyorsan hátramentem a mosdókhoz, és bekötöttem az ujjam, ami jobban vérzett, mint gondoltam, de túlélem, történt velem már rosszabb is. Visszamentem a pultba, a srác ott állt a pult előtt. A tálcát elvettem, lepakoltam róla, és csak utána néztem rá.
-Úristen… Te… Te… Johnny… -dadogtam, össze-vissza kapkodtam a levegőt és csak pislogtam rá.
-Igen, Johnny Christ vagyok, de ha lehet, ne lődd le az inkognitómat. –nevetett.
-Ne haragudj, csak meglepődtem, hogy te itt… -néztem rá nagy szemekkel.
-Szoktunk ide járni a srácokkal, nem olyan nagy a nyüzsi. De a te neved még mindig nem tudom. –vigyorgott.
-Zoe Hope, haveroknak csak Zope. Kérsz valamit? –közben öntöttem magamnak egy pohár vodkát, kezdett kiszáradni a szám.
-Egy sört. –mondta, majd egyből oda is adtam neki.
Egy darabig még dumáltunk, aztán egyre többen lettek a pultnál, Vic pedig eltűnt, így egyedül tartottam a frontot, és mire visszaértem volna Johnny-hoz, ő is felszívódott.
-Ezt ugye nem mondod komolyan? –kérdeztem kómás hangon. Két kibaszott üvegpoharamat törte össze. Az utolsó napján.
-Már bocs, de ha felvettél volna valamit, nem törtem volna össze ezt is. –nézett végig rajtam.
-Most mi a franc bajod van? Van rajtam egy tanga, és különben is, láttál már meztelenül. –röhögtem. Igazából elég vicces volt ez az egész, de inkább gyors felöltöztem, és összetakarítottam az üvegszilánkokat. Pete addig végre megfőzte a kávét, ami szerencsére gyenge lett. Bár feketén szeretem a kávét, de ilyen korán egyszerűen nem vagyok képes meginni. Két szál cigi között az a barom megölelt, az erkélyemen. Ellöktem magamtól, persze azért egy kis ideig hagytam, hogy ölelgessen. Igazából jól is esett, de csak egy kicsit.
-Haza kéne mennem csomagolni… -mondta keserves hangon.
-Akkor menj, tudod merre van az ajtó. –fordultam a part felé, és rágyújtottam egy újabb cigire.
Bunkó voltam vele, tény, de így neki is könnyebb lesz elmenni. Pár percig még bámulhatott, aztán hallottam egy ajtócsapódást, hátranéztem, és már nem volt sehol. Nyugodtan fújtam ki a cigifüstöt, kimentem a konyhába egy üveg jéghideg ásványvízért, majd ismét a nappaliban kötöttem ki. Csak kapcsolgattam, nem nagyon érdekel semmi, de 8ig el kellett ütnöm az időt, előbb semmi értelme nem lett volna melóba indulnom. Elvégre egy kocsmában dolgozok, ki az az állat, aki reggel 8kor már a kocsma előtt toporzékol, hogy ő márpedig inni akar?
Kinyitottam a szekrényemet, mégis mit vegyek fel ma? Egy szakadt, már-már túl rövid farmernacira esett a választás, mellé egy fehér szakadt ujjatlan, amin valami fekete szöveg volt, de a franc se tudta elolvasni. –nem mellesleg épp kilátszott a bordámon lévő tetkó egy része. Egy egyszerű fekete tornacsukát kutattam elő a szekrényem legmélyebb bugyraiból, majd mikor az is rajtam volt, megfordultam, és irdatlan nagy kupac volt a földön. Megvontam a vállam, és a tükör elé siettem.
-Csinálnom kell valamit a hajammal. –és azzal a lelkesedéssel elővettem a hajvágót és lenyírtam az egyik oldalát. Aztán kisminkeltem magam, csak a szokásos tus-szempilla-rúzs. Felkaptam a fekete, biztostűkkel és láncokkal agyontűzdelt tatyómat, beleszórtam a tárcám, a cigim és a kulcsom, majd elindultam gyalog a kocsmába. Útközben beugrottam egy könyvesboltba, kinéztem pár napja a neten egy könyvet, amit meg is találtam, úgyhogy lesz mit olvasnom meló közben. Valami idióta, skizofrén csajról szól… ígéretes.
Odaértem a kocsmához, ami már nyitva volt. Ránéztem az órára, 9 volt… Ki a tököm nyitott már ki? Bementem, és láttam, hogy a főnök már bent van. Jó arc a csávó, csak ha iszik, túl rámenős. Végül is 29 éves, jó menet… egyszer megvolt, de többször nem kéne. Főleg, mert neki dolgozom.
-Helló! –dobtam le magam az egyik bárszékre, a pultra pedig a táskám. –Kaphatok egy pohár vodkát? –mosolyogtam Victor-ra, a főnökre.
-Zope, ma dolgozol, nem ihatsz. –nézett rám szigorúan.
-Hát jó, akkor kiszolgálom magam. –és azzal a lendülettel átmásztam a pulton, és öntöttem magamnak egy pohár vodkát, amit gyors le is húztam. –Máris jobb.
-Te alkesz… -röhögött Vic.
Egész délelőtt és délután a könyvemet olvastam, ki is olvastam, mire elkezdtek jönni az emberek. Meglepően hamar lettek rengetegen, nem is értettem miért, aztán Victor közölte, hogy péntek van. Így már érthető… pénteken mindig van nálunk valami koncert, kisebb-nagyobb sikerekkel. Volt már példa arra, hogy a rendőröknek kellett bezárniuk a helyet, akkora bunyó lett, pár embert kórházba is vittek. Na, az igazán jó kis buli volt, bár akkor épp betépve melóztam, szóval érhető, hogy röhögtem a rendőrökön is. Persze akkor is csak Victor miatt nem vittek be, szóval azóta is mondogatja, hogy tartozom neki –na és vajon mire gondol? Hát persze, hogy megint le akar velem feküdni…
Annyi embert szolgáltam ki, ráadásul én is ittam közben, hiszen ingyen van… meg persze rengeteg bunkó faszt kellett elküldenem, mert már seggrészegek voltak. Nem vagyunk egy elit hely, az tény… de nem is szolgálunk ki senkit, aki már kapaszkodás nélkül feküdni se tud a földön. Volt pár érdekes srác, akik amikor épp nem a pult mögött voltam, végigmértek és folyamatosan bámultak, de igazán egyik se kellett volna. A koncert szar volt, egy kezdő banda lépett fel, de legalább a pia fogyott. Mikor volt egy kis nyugi, rágyújtottam egy joint-ra, na, úgy már elviselhető volt az a zene is… mellé még iszogattam, főleg mert elég sok balfasz meghívott, hogy igyak velük, ezeket soha nem szabad visszautasítani, egyrészt bevétel is van, nekem mégis ingyen pia… mint minden itt fogyasztott alkohol, mert az itt dolgozók általában ingyen ihatnak. Kivéve ha a főnöknek olyan napja van.
Kicsit elkalandoztam, aztán nekem jött egy srác. Mármint épp az egyik asztalt szedtem le… nem szerencsés beszívva dolgozni. Elestem, és beütöttem a fejem az egyik székbe.
-Basszameg… -kaptam oda a fejemhez.
-Bocsi, véletlen volt, nem láttalak. –nyújtotta a kezét egy vadidegennek tűnő srác. Túl sötét volt, és alig láttam a piától/fűtől, nem ismertem fel. –Jól vagy?
-Aha, kösz. –meg is fordultam, hogy összeszedjem a poharakat, de belenyúltam egy üvegszilánkba, az egyik poharat valószínűleg eltörtem.
-Ápold le magad, ezt meg majd én odaviszem a pulthoz, oké? –mosolygott, bár nem láttam, de hallottam a hangján, hogy mosolyog. Bólintottam, majd gyorsan hátramentem a mosdókhoz, és bekötöttem az ujjam, ami jobban vérzett, mint gondoltam, de túlélem, történt velem már rosszabb is. Visszamentem a pultba, a srác ott állt a pult előtt. A tálcát elvettem, lepakoltam róla, és csak utána néztem rá.
-Úristen… Te… Te… Johnny… -dadogtam, össze-vissza kapkodtam a levegőt és csak pislogtam rá.
-Igen, Johnny Christ vagyok, de ha lehet, ne lődd le az inkognitómat. –nevetett.
-Ne haragudj, csak meglepődtem, hogy te itt… -néztem rá nagy szemekkel.
-Szoktunk ide járni a srácokkal, nem olyan nagy a nyüzsi. De a te neved még mindig nem tudom. –vigyorgott.
-Zoe Hope, haveroknak csak Zope. Kérsz valamit? –közben öntöttem magamnak egy pohár vodkát, kezdett kiszáradni a szám.
-Egy sört. –mondta, majd egyből oda is adtam neki.
Egy darabig még dumáltunk, aztán egyre többen lettek a pultnál, Vic pedig eltűnt, így egyedül tartottam a frontot, és mire visszaértem volna Johnny-hoz, ő is felszívódott.
írta pandaa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése